Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Boldogítalak!

Estét már csupaszon töltöttük.

Az este csodás volt, minden perce emlékezetess marad.

Mikor kinyitottam a szemem. Kiji nem volt melletem. Csak egy kis papir lap. Amire volt irva:

Szia édes!

Elkellet mennem anyukámhoz.
Hivatott az orvos. Siettek haza!
Addig is érezd magad otthon.

Puszi: Kiji❤

Hmm...elment. Megkéne lepnem valamivel!

Mikor kinyujtozkodtam magam eltotyogtam a hütőhőz megnézni miből csinálhatok egy fincsi reggelit Kijinek.

Nem volt valami sok minden a hütőben. Gondoltam elmegyek a legközelebbi boltba.

Felöltöztem és indultam is. Tegnap mikor mentünk Kijihez láttam egy kis boltocskát. Meg is találtam és be is vásároltam.

Kb 1 óra volt az egész kis kirándulásom.

Mikor haza értem vagyis mikor Kiji házához értem és bementem letámadot Kiji.

- Jézusom te hol voltál? - fogta meg a vállam és aggodalmaskodot.
- Én..csak bevásároltam. - mutatam fel a zacskót amiben benne volt amit vettem.
- Uristen. Ne csinálj ilyet többé kérlek! - majd átölelt.
- Ömm...rendben? - mondtam elég flegmán.

Letettem a cuccokat amit vettem és keztem kipakolászni.

Kiji hátam mögé jött és derekamon át megölelt majd csokolgata nyakamat.

Megfordultam majd megcsokoltam:
- Ugye tudod hogy az előző este volt nekem életem fénypontja? - mosolyogtam el.
- És ugye te tudod hogy te vagy az aki életet adja nekem? - néz rám határozotan..
- Hidd el foglak én boldogítani még téged! - majd megcsokolom.

Mikor elszakadtunk egymástól folytattam pakolászásomat mikor megcsörent a telefonom:
- Hálo?
- Kislányom hol a jó istenbe vagy?
- Si-Siettek haza!
- Siess!

Anyám volt az! Nagyon ideges lettem. Igaz 17 éves lány vagyok. Tudják a szüleim hogy vigyázzok magamra mert máskép hogy hagynának itthon hetekre?

Attól voltam ideges hogy mit fogok mondani hol volt?

Egy fiúnál? Na és mit mondok mit csináltam nála? Filmeztünk?..persze annyira nem hülyék a szüleim.