The Magic

🔮3🔮

Az atrocitás után Sisi rohamos léptekkel közeledett felém. Halk susogással, annyit felelt, hogy ne forduljak meg. Fürkészve néztem barna szemeibe, ami szinte már elkallódott pupillájában. Érdeklődésem felhőket csiklandozott, amint ábrázatára festette elhúzott görbéjét. Fogcsikorgató volt, amint nem fedte fel előttem elvetett talányát. De hisz én mikor is hallgatok más polgár óvá intett szavaira? Testem reflex szerű mozdulattal pördült meg tengelye körül. Színkavalkádban sziporkázó szemek villantak meg, a nap sütötte folyosón. Fixírozó viszonyulások, mint felsőbb évesektől, s mint alsóbb éves növendékektől. Felsiklott szemöldököm, mintha ezzel csak annyit tettem volna fel kérdés gyanánt, hogy ,,Mit néznek?". De ahelyett, hogy lefalcoltak volna, tapintásra alkalmas testtájuk csattant. Ezzel csinnadrattát okozva az épület legalsó szintjén. Látásomat biztosító apparátusom egy forgatásba vonaglott. Keresztbe font fakultással karistoltam el a tömegből. Az érdem nem engem illetett, hanem nővér tockosát.

Második emelet, 25.tanterem. Diszharmónia szivárgott ki keskeny közlekedőnkben. Tanerő rőköl tantermünk előtt. Sóhaj szakad ki ajkaimon, amint meghallom a szópárbaj okát. Oly kietlen lenne az épület, ha kéjhölgy rikácsolása nem morajlana. Sisivel szemkontaktus segítséggel is megértettük egymást. Hisz, eme résznél nincs sok koncepció. Igazgató asszony állt a firkált ajtóban. Hangja akár egy füleskuvik nászhangja, amint párzásért rikoltozik. Őszülő haja csinosan szemezett a plafonnal, vörös-pöttyös selyem kosztümje térde felett 5 centivel volt rövidebb. Kimutatta filigrán arculatát, s rőt színű magassarkúja dobott böszméjén.

-Szebb jövőt! -köszöntettem a hölgyet, amire félbemaradt eszmefuttatása, s eltartott pittyekkel állt arrébb, hogy betudjunk térni termünkbe.

-Szervusztok! -köszöntött ő is minket, s majdan megköszörülve torkát odébbállt.

A ricsaj, mely a hangárból szivárgott megszűnt, amint betértünk oda. Csoportok tagjai fordultak felénk. Oly, hihetetlen, hogy egy csöppnyi kis szóváltás, egyből fülekre talál. Hisz tudtam, hova ez a sok szempár, mind engem fixíroz.

-Hééé -szólított sajátos módon Axel, kinek izomzata nagyobb, mint mogyorónyi gyógyija. -Te offoltad ki Jacksont? -bökte nekem, miközben mindenki egyre kíváncsibban sasolt.

-Mily ormótlan, annak tudatossága, hogy osztálytársatokra, csak akkor figyeltek fel igazán, ha valami igazán firnyákos cselekedetet visz végbe! -mellékes volt szóbeszédem, hisz az értetlen arcok, csak felpezsdítették mérgemet.

-Tehát akkor te voltál? -kérdezte türelmét vesztve Barbara.

-Igen! -hagytam rájuk a témát, s inkább padomhoz sétálva vártam, hogy fület frusztráló csengő csilingeljen.

Minden újabb csengő egy dolgozat gondolata. Vagy röpdolgozat, vagy pedig témazáró. Szürkeállomány végleges kiiktatása. Lelkiállapot csonkítása. Stressz, s depresszió fokozatossága. Életkedv elhullása. Majdan az utolsó óra közeledtével fellélegzünk. Főleg, ha testnevelés az. Sisi csicseregve meséli dolgozatai fantasztikusságát, melyet mai nap folyamán villantott.

-Si, tudom, hogy okos vagy! Sőt az osztály legokosabb tanulója, úgyhogy nem kell nekem csicseregtetned, hogy mi lesz a következménye annak, ha ötös alá zuhan jegyet! -érintettem meg felkarját, miközben testnevelés termünk felé igyekeztünk.

Hisz megkell hagyni Sisi égi áldás. Mint külalakban, s mint agyi kapacitásban. Neki elég egy apró kis figyelmesség tanárok óráin, egyből ötös jegy ékesíti bizonyítványát. 

Átöltözve várunk tanárunk sípjára, miközben felsőbb éves tagokat nézzük. Kötélmászás. Lányok elsőnek, s majdan fiúk mutatják meg karizmukat, hogy miképp másznak szinte egekig. Brandon Benward. Ki oly könnyed mozdulattal mászik fel a kötél végébe, akárcsak egy macska. Majd mosolyát megvillantva ugrik le a matracra. Felvonaglik szemöldököm, amint végignézem a jelenetet.

-Nem halandó! -susogtam barátnőm füleibe.

-Nem? -nézett rám, barna szemeivel kérdőn villogva.

-Nincs kifejezetten erős testalkata, tehát könnyedén elveszti a hitét, annak eszméje, hogy ilyen könnyed mozdulatokkal jut fel. A második érv pedig a tökéletes talpra érkezés! - mutattam a fickóra, miközben alkatát stíröltem.

Görbélye szélesebb lett, mint arca. Lányok bugyija lelki szemei előtt hevertek. Hisz iskolánk könnyen kapható bakfisokról volt híres. Nem is új tény annak ötlete, hogy a fiúk egy mosollyal térdeltetik le a lányokat. Mily undorító cselekedet.

Tanoda zárásával, boldogan, s könnyedén lélegeztünk fel. Egy újabb nap, melyet túléltünk, míg akkor is, ha azt hittük életünk végét jelenti. Sisivel elváltak útjaink, amint utcájukhoz értünk. Gyatra ölelés búcsúzásképp.

-Pápá bae! Akkor holnap! -intett, amire csak biccentve válaszoltam.

Távolodó alakját figyelve én is elindultam rezidenciánkhoz. A madarak csiripelése igazán megnyugtató volt, amint a nyárhoz közeledő napsütötte utcában sétáltam. Néhány ház előtt itt-ott egy egy gyümölcsfa adta az árnyékot. Meglátva otthonunk nyugodtság tért lelkemre. Bejáró előtt groteszk emóció bizsergette ereimet. Szokatlan volt, s félelembe ejtő. Berek felé kaptam tekintetem és összehúzva azt próbáltam összpontosítani. Semmi mozgás a kerítésen túl, semmi nesz, mely valamire vezethető volna. Vállrándítás volt feleletem, s tétovázás nélkül gyüszmékeltem be otthonunkba.

Csupasz volt és nesztelenség honolt kvártélyunkban. De családanya, s családfő mindig hamarabb térnek otthonukba. Octavia se ténykedeskedik főzőhelyiségünkben, favorit melódiáját trillázva. Kuktáskodás volt életének meghatározó passziója. Miközben Shawn Mendes nőies moraja szelte át szülőhelyünket. Vérpezsdítő, s bizar egyedüli honlétem.

Hátitáskámat felvéve szobámba, megint úrrá lett rajtam, az a bizsergető érzés, melyet az erdő felől éreztem. Ha nem szeretném belátni is bekell, hogy valaki tartózkodik ingatlanunkban. Csöppnyi aggály futott végig gerincem mentén. Pohártörés. Ez a moraj támolygott föl helyiségembe. Erőt véve magamon piszmogó ténykedéssel szeltem a lépcsőfokokat, s majdan ételkészítésre szolgáló helységbe tértem. Elsőnek meghökkenés festődött fizimiskámra, majd ernyedt takaros kollokáció. Konyhapulton ült, piciny farkát örvendetesen riszálva. Látni kívánt eszköze zölden fénylik, amint ablakon beszökött napfény játszik vele. Mégis ábrázata kacsára vezethető vissza, fizikuma megegyező egy pocok arányaival, szőrzete, akár csak a hópárduc foltjai. De lábujjai közt hártyák villogtak. Zengése pedig szintén kacsára hasonlító. Megkell hagyni aranyos lény volt. Boldogságtól volt feltőltve és hiperaktivitása kiábrándító volt számomra. Ugrándozni kezdett, s hápogott. Ugyanazokat a mozdulatokat végezte egyfolytában. Farok riszálás, ugrándozás, s hápogás.

-Mit szeretnél tőlem? -kérdeztem hiába várva választ, csak ismétlődő cselekedetet végzett. Sóhajtottam.

Kinyitottam a szabadba vezető utat, s egyből elillant. Sebes volt akárcsak egy bepörgött kiskutya. Nem sok perc telhetett el, amint újra előttem termett piciny termetével, s ugyazokat a mozdulatokat végezve. Mintha csak arra vezetett volna, hogy kövessem. Kinyitottam szépen ékelt kapunkat, majd mikor megéreztem bokám tájékán a szellőt, majd szemeim előtt a suhanást egyből utána eredtem. Fenyves felé vezetett, ahol kerítés végében széles köz ékeskedett. Dágványos talaja viszolygást varázsolt tespedt orcámra. Mégis egy belső búgás löketet adott, így nem foglalkozva másztam át a repedésen, miközben az entitás engem várt. Felállva lesepertem dzsuvás testfedőmet.

-Mond, hova vezetsz? -tájékozódtam tőle választ nem várva.

Bevezetett az erdő sűrűjébe, ahol a napfény levelek közt próbált utat törni magának. Sosem jártam ennyire mélyen az erdő belsejébén. Szemcsillogtató volt, s elfeledte a polgár problémáit. Az organizmus előttem ugrálva szelte az avart, amint apró kuffere jobbra-balra illant. Mosolyt csalt arcomra látványa. Megtorpant. Búrájával körbe-körbe tekingetve. Nesz. Majd egyre hangosabb morajlás törte meg az erdő meghittségét. Fatörzs árnyékában lilán izzodt szeme, s csíkjai. Nem hittem el, amit láttam. Fehér tigris, melynek strigulái lilán fénylettek. Hátráltam, hisz nem tudtam mit is tervez velem. Majd mikor az apró teremtmény felugrott hátára szemöldököm felvontam. A tigris leült velem szembe. Sugárzott belőle a bátorság, az erőlét. Kecses volt, magasztos szőrzettel. Viszont, csak ennyit felelt.

-Üdvözöllek Eridenben!