Lost Angeles

3. fejezet

•Noah Collins•

A forró zuhany alatt álltam, rázott a hideg ahogy a forró cseppek lecsorogtak arcomon, majd az egész testemen. Jól eső érzés cikázott végig rajtam, az égész fürdőszoba lime és menta illatban úszott. Izmaim megfeszültek karomon, ahogy a gondolat a fejembe szökött, miszerint este vacsora vendégeink lesznek. Méghozzá Sybil sznob nővére és neki a családja. Christian-nal - Bridget férjével - nincsen bajom, őt bírom a családban a legjobban. Apámon kívűl. A két divatmajom lányuk - Elisabeth és Bethany - 14 éves létükre nagyobb örömlányuk mint maga az anyjuk, és keresztanyjuk. Ráadásul saját állításuk szerint az egész iskola fiú részlege a lábuk előtt hever. Kíváncsi lennék ez hogy lehetséges, amikor írni is alig tudnak, félig meddig analfabéták. Mindent rövidítenek, ha meg valamit rendesen leírnak, az se felel meg a szótári alaknak. Az ember fél órát töri a fejét, hogy vajon mit is írhattak éppenséggel, addigra viszont mindketten besértődnek, hogy miért nem írnak nekik vissza. Természetesen a legújabb Iphone 7 Plus-ukkal menőznek, az a kár, hogy ettől nem lesznek okosabbak. Csak még jobban rájuk ragad a plázacica címer. Nem is értem, hogy a jó Istenbe jutottak el a 8. osztályig, a tudásuk körülbelül egyenlő a nullával, ami rájuk ragadt - koszon kívűl - az a különböző sminktermékek nevei és hatékonyságai. Akárhányszor látom őket, 1000 réteg vakolat fedi arcukat. Éljen a természetesség!

- Noah! Chris-ék mindjárt itt vannak, igyekezz légy szíves! - apám kiabált be a fürdőbe, összerezzentem, hirtelen ért.

Elzártam a zuhanyt, és vizesen léptem ki a kabinból. Hát, nagy hiba volt. Sybil épp most gondolta úgy, hogy ideje kimosni a szőnyeget. Így hát a lábam kicsúcsott alólam, roppant egyet a bokám, és pár pillanat alatt a földre kerültem. A bokám szerencsére visszaállt a helyére, így nagy baja nem eshetett. Hirtelen éreztem meg az ajtót a lábamnak csapódni, amitől azonnal felordítottam. Igen, pont a fájós lábamra sikerült édesapámnak rányitni az ajtót.

- Fiam, miért vagy a padlón?

- Gondoltam kipróbálom milyen a fürdőszoba padlóján ülni - szürke szememet elforgattam, majd apám felé nyújtottam a kezem, aki segített felállni. És nem, nem kell félre érteni.

- Nagyon poénos vagy fiam. Rá tudsz állni a lábadra? - apám arcán ritkán láható érzelem futott végig. Aggodalom apró kis szikrája lobbant a szemében.

- Azt hiszem. Kössz a segítséget. De ha most megbocsájtasz, kimennél? Elég abszurd dolog az apám előtt meztelenül állni. Utoljára körülbelül 3 évesen láttál így, és az nem most volt... szóval - csípőmre tekertem a törölközőm, apám meg egy bólintás mellett távozott.

Kezemmel letöröltem a bepárásodott tükröt, majd a pultra támaszkodtam. Farkasszemet néztem a tükörképemmel. Magamra erőltettem egy műmosolyt, ami egész élethűre sikeredett. Vizes hajam apró hullámokban lógott szürke szemembe. Egy rutinszerű mozdulattal fésültem helyére tincseimet, majd kiléptem a fürdőből. Lentről felhallatszott Bridget idegesítő nevetése. Kirázott a hideg ettől a nőtől. Mindig nyalizott, pont mint a lányai.

Magamra zártam a szobaajtót és elkezdtem öltözködni. Nyár vége felé még mindig hat millió fok volt, így egy trikót meg egy rövidgatyát vettem fel. Hajamba beletúrtam párszor, majd kiléptem a szobámból.

Gyorsan lépkedtem le a lépcsőn, Bridget és a két ördög fajzat már felkapták fejemet érkezésemre. Felvettem a műmosolyom, úgy köszöntem a családnak.