Vampire Knight Fanfic (befejezve)

Első éj

Miután leléptem a Cross Akadémia utolsó lépcsőét is, két fekete autó állt meg előttünk. A felkelő nap belevilágított a szemembe, a vámpírok most térnek nyugovóra, nekem is hozzá kell szoknom ehhez az életmódhoz. Aido úrfi ajtót nyitott nekünk. Legelőször Kaname, majd én ültem be. Aido, Akatsuki, Luka, a következő autóban foglalt helyet. Az első, és az utolsó üléseket felül egy ablak határolta. Gondolom hogy a személyes beszélgetéseket a sofőrök ne hallgassák ki. Az ablakokon sötétítő lógott. Kaname a kezét az enyémre kulcsolta, majd bánkódva felém fordult.

-Sajnálom, hogy nem voltam édes testvéred.

-Ne sajnáld, azért is mert megvédtél, és rengetegszer gondot okoztam neked. A másik hogy én se voltam jó testvér, egyedül hagytalak, és magányos voltál miattam.- Kaname puszit nyomott a fejemre.

-Most aludj, mert kel fel a nap.

-És te nem alszol?

-Nem, én vigyázni fogok rád.-mosolygott. Nagyot ásítottam, először nem tudtam elaludni. Kicsit fészkelődtem, de nem volt kényelmes se hogy se. Kaname végig nézte szenvedésem, majd felnevetett. Közelebb húzott magához, ráhajtotta a fejem a vállára. Kicsit bóbiskoltam, majd el is nyomott az álom. Hihetetlen hogy ilyen gyorsan eltudtam aludni, mert eddig mindig éjjel aludtam, és nappal ébren voltam. Gyors életmód váltás.

Kaname a hátamat kezdte simogatni, és ébresztgetett.

-Hamarosan megérkezünk.- megdörzsöltem a szemem, és nagyjából magamhoz tértem. A fekete autók egy kis ház előtt álltak meg. Miután kiszálltam akkor vettem észre hogy már este van, jó sokat utazhattunk. Le volt rombolva a kis ház, a teteje is be volt szakadva. Luka, és Aido már megint a csomagon vesztek össze. Kiszálltunk a kocsiból, Kaname udvariasan kisegített, majd a ház felé indultunk. A rozoga ház egyik bejáratát egy vámpír őrizte. Miután meglátta Kanamét rögtön félre állt, és beengedett minket. A rozoga házban egy feltűnően tiszta ajtóhoz értünk. Bementünk, majd egy lépcsőn folytatódott utunk. A lépcső egy újabb ajtóhoz vezetett, az ajtó túloldalán egy hatalmas, pompás bál terem üresedett. A bál terem túloldali lépcsőn folytattuk utunk. Vagyis a földszint az a föld alatt van, az emelet pedig már a föld felett magaslik. Az emeleten több szoba sorakozott egymás mellet, mindenki megkapta a saját szobáját. Én is beléptem a sajátomba. A faragott ajtó mögött egy tágas szoba várt rám. Jobb oldalt egy halvány levendula színű francia ágy, bal oldalt pedig tölgyből készült értékes bútorok sorakoztak. A szoba túlsó végén egy erkély volt. Kinéztem és már nem láttam a rozoga házat, helyette egy havas erdőt láttam fenyőkkel. „pont olyan mint az az erdő" gondoltam, hasonló környezet volt itt mint az emlékeimben amikor Kaname megmentett. A gondolat menetemet ajtó kopogtatás zavarta meg

-Bejöhetek?- szólt tompán az ajtó túl oldaláról Kaname.

-Gyere nyugodtan. - Kaname bejött a szobába, leült a kanapéra, ami a szoba közepén volt. Rám nézett, jelezvén hogy üljek le mellé.

-Szeretnél valamit?

-Sok mindent....-sóhajtott.

-Ha már itt vagy, kérdezhetek?-bólintott egyet.

-A vámpíroknak, ha jól tudom van valami különleges ereje. Például Aido úrfi fagyasztani tud, Akatsuki pedig tüzel harcol, és nekem is van ilyen erőm?

-Igen, de miért kérdezed, tán erőt szeretnél?

-Igen, megakarom védeni az enyéimet. - mosolyogtam rá. Kaname ölelésre vont magához.

-Köszönöm hogy mellettem vagy annak ellenére hogy visszarántottalak ebbe a torz világba.

-Nem is annyira torz ha hozzászokunk. És legalább szerethetlek úgy hogy a testérem vagy.- suttogtam az utolsó mondatot, de Kaname tisztán hallotta. Kaname felemelt egy kicsit, és átemelt az ölébe. Éreztem hogy a fejem vörös, és a bútorokat szemlélem.