Vampire Knight Fanfic (befejezve)

Harmadik éj

Egyedül ébredtem a háló szobámban. Szép lassan visszatértek az emlékeim, az álom, Kaname, a tudatlanság. Egyszer egy bölcs azt mondta: „a tudás hatalom". A hatalom nagy felelősséggel jár, ezek szerint a tudás felelősség?

Ez után részletesebben utána akartam járni, ezért elmentem a könyvtárba. A könyvtár ma is ki volt halva, de a mai napon szokatlanul ijesztő csend ülepedett a könyves polcok közötti járatokra. Az álmomban a lövést az erő kinyerésre használták, minden kapcsolatos témájú könyvet összeszedtem. Elkezdtem átnézni őket. Erő átadás,... erő használata,.... erő növelése,..... Á megtaláltam. Erő elvétele, kiszabadítása. Egy elég bonyolult „varázslatot" részletezett a könyv amit egyáltalán nem értettem. Majd egy olyan részhez értem ami igen felkeltette az érdeklődésemet. „A kiválasztott személynek a mellkasába kell lőni a töltényt amely a vadászok fegyveréből kell készíteni."

Vadászok fegyvere? Hogy érti ezt? Tovább olvastam. „Mikor a lövet kifejti hatását az erő az irányítás alól kiszabadul, így a fény híd tartása megszakad."

Fény híd, megszakad? Mi ez egyáltalán nem értem.

A csöndes könyvtár amiben csak a gondolataim kattogását hallottam, felüvöltött. Nem szó szerint, de csak ehhez lehet viszonyítani. A levegő mely oly nyugodt, békés csendet árasztott, megtelt vér szomjjal. Egy baljós, undorító aura közeledett felém. Ezt az erőt már éreztem valahol, a bálon! De ez nem Ichiyo ereje volt, ez volt az a torz aura amit éreztem akkor is, de nem láttam. Felpattantam a székről, és Arthemiszért készültem nyúlni. Már jó ideje nem használtam.

-Lám, lám. A Kurán hercegnő.-szólt egy mély szadista hang. Pontos helye nem volt a hang forrásnak, az egész könyvtár visszhangzott tőle.

-Ki vagy?-kérdeztem határozottan.

-Nem érdemlem meg azt hogy ön ismerjen engem.-nem tudom mekkora lehet az ereje, ezért nem tudom hogy elbírok-e vele Arthemisszel, mert ugye még a saját erőmet nem tudom használni. A kijutás vagy segítség kérése esélye elég csekély. Ha az egész könyvtárban hallom hangját akkor nem tudom megállapítani hol van, és nem tudok elmenekülni. A többiek segítségét nem tudom kérni ha éppen nem érzik ezt az undorító aurát és ide nem jönnek. Arthemiszt elő vettem. Mint akkor most is kaszává változott.

-Hmm a vadászok fegyvere.... Talán tőle szeretnéd a halálodat lelni?-halálomat lelni? Ez nem lehet.... Még nem halhatok meg..... „Miért nem?" kérdezte egy hang. Nem tudom.... „Na látod nincs értelme élned" De van!! nem hagyatom egyedül őket. Eddig mindig ők védtek meg, most rajtam a sor.

Támadó állásba álltam. Mivel nem tudom honnan fog támadni, legcélszerűbb ha hátulról támad. De ő számíthat arra hogy én számítok rá. Ajj ez túl bonyolult, inkább csak arra koncentrálj hogy éld túl!! Behunytam a szemem, és várakoztam. Eszembe jutott a szél, hátha érzem majd ha elindul...

egy enyhe szél lökést éreztem jobbról, nem gondolkodtam, csak gátoltam. Fém csikorgását hallottam. Gondolom valami fegyverrel támadhat. Egy újabb lökés a levegőben. Elugrott. Kinyitottam a szemem. Egy köpenyt láttam a levegőben lógva.

-Szóval láthatatlan vagy.-mondtam hűvösen. Ez a beszéd stílus egy ideje átragadt rám.

-Nem is vártam mást a Kurán hercegnőtől.

-Mit akarsz tőlem?

-Azt majd később megtudja hercegnő.-amint ezt kimondta, az a undorító erő eltűnt, vele együtt az a nyugtalanító vérszomj is...

Muszáj beszélnem Kanamével.

-Miért kerestél fel?-tette fel az első kérdést. Pulzusom a magasban volt, a történteken elmélkedtem épp.

-Mi zaklatott fel ennyire?-próbálkozott újra. Nagy levegőt vettem, és lassan kifújtam.

-Megtámadtak a könyvtárnál...- Kaname arca megkeményedett, izmai megfeszültek. Hosszas regélésbe kezdtem a történtekről beszámolva. Ahogy hallgatta a történetet az itteni levegő is megtelt vérszomjjal. A mondandóm befejezése után csend telepedett a szobára. A vérszomj fokozódott.

- Kaname!-szóltam rá élesen kizökkentve a gondolataiból.

-Sajnálom.-a vérszomj elmúlt. Felállt, majd hozzám sétált, és ölelésre vont. Ekkor tört fel belőlem minden félelmem, minden életben maradási akaratom. Visszaöleltem, és újra a vállán sírtam. Miért vagyok ennyire gyenge? Lehet ha legközelebb megtámadnak magamat sem tudom majd megvédeni!! akkor a többieket hogy akarom majd védelmezni?! Mégis hogyan ha saját magamat sem tudom megvédeni??!! „Így van mindenki terhére vagy, ezért mindenki eldob. Csak egy erő nyerési eszköz vagy mások szemében." ez az a másik hang aki mindig ijesztget engem, de most csak a mondandója egy rész fogott meg. Erő nyerési eszköz? Ezt hogy érted? Kérdeztem vissza gondolatomba. „Úgy ahogy mondom!" és a hang eltűnt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------