Vampire Knight Fanfic (befejezve)

Negyedik éj

Egy sötét helyen ébredtem. Koszos, saras volt a föld. A falak kőből voltak, moha borította mindenhol. A sok bogár nyüzsgését tisztán lehetett hallani. Remélem nem azért izgatottak ennyire mert én vagyok a kajájuk!!!! Az emlékeim szép lassan vissza jöttek...

Nagyon nagy veszélybe lehetek megint, mert újra testőrséget kaptam. Hah, olyan mintha az egész „ébredésem" megismételődne.

Elmentem fürdeni, hogy oldjam magamon a stresszt. A forró víz megváltásként érte bőrömet. Még élvezkedtem volna a fürdőben, amikor újra éreztem azt a borzalmas erőt. Kipattantam a kádból, magam köré tekertem egy törölközőt, és felkaptam Arthemiszt. Mostanság mindig magamnál tartom, és ez most jól is jött. Újra vérszomjjal telt meg a levegő. Elegem van abból hogy minden megismétlődik. Mintha egy tragédia könyv lenne az életem amit mindig újból írnak. Megint csak egy köpenyt láttam, és megint szadista hangon szólt hozzám, aminek megint nem találtam a forrását.

-Hercegnő, hát végre újból találkozhatunk.

-Undorodom tőled, a fürdőben megtámadni, ezen látszik hogy perverz szadista állat vagy.-mondtam ridegen.

- Így igaz hercegnő, egy alávaló féreg vagyok.-miután ezt kimondta hirtelen a testemből kiment az erő, összeestem, és eszméletem vesztettem.

Aztán itt találtam magam...

Vizes volt a föld. Féltem a szoknyám átfog ázni.. Várj, azt mondtam szoknyám? Gyorsan égig mértem magam, teljesen más ruhában voltam. Ha jól emlékszem egy szál törülközőben voltam amikor megtámadtak. Most viszont egy miniszoknyában, és egy blúzban voltam. Istenem, mibe keveredtem bele. A ruhapánikomat, kétségbe esés, és egy kis félelem váltotta le. Elkezdtek keringeni a gondolataim. A bál, az a szörnyű álom, a könyvtárban talált információk, a támadások. Csak sejtethettem hogy valami nagyon rossz közeleg. Valami katasztrófa....

-régebbi események visszajátszása, más szemszögből.-

Aido úrfi türelmesen várakozott a fürdő előtt. Kicsit megalázó volt számára, de most ez volt a kötelessége hogy vigyázzon Yuki úrnőre. Hirtelen egy nagy csobbanás, és az egész térséget egy undorító erő vette körül.

- Yuki úrnő!-kiáltott, de nem hallották. Körbe fagyasztotta az ajtó széleit, majd a fagyasztott résznél berúgta az ajtót. Sikertelen próbálkozás volt, az ajtó meg se moccant. Éppen akkor ért oda Akatsuki.

-Gyorsan jelentsd Kaname úrnak, megpróbálom én is betörni az ajtót!

-Rendben.- Aido úrfi futva Kaname szobája vette az irányt. Akatsuki először megégette az ajtót, de semmi haszna nem volt. Majd másodszor pusztán a nézését használva megrepesztette az ajtót, és a körülötte lévő falat. Volt egy olyan megérzése hogy ilyen erős varázslatra tökéletes lesz a legkönnyebb vámpír erő. Az ajtó betört, de hiába. Senki nem volt már a fürdőben, csak Arthemiszt találta a földön. Felkapta, és rohant vele Kanaméhez. Mindenről beszámolt. Kaname szeme baljósan izzani kezdett, az ablak szilánkokra tört.

-Minden vámpírnak aki a Kurán család szolgálatában áll, értesítsétek. Aki visszahozza Yukit, vagy információt tud felszolgálni, az jutalomban részesül!

-más helyen történő események.-

-A Kurán hercegnő ereje hamarosan feltámad, mindenkinek készenlétben kell lenni! -szólt egy szakállas vámpír vadász. Zero a sarokban húzódott meg, és figyelte a beszélgetést.

-Minek nekünk annak a lánynak az ereje?-kérdezte egy másik vadász.

-Ha megszerezzük az erejét végleg legyőzhetjük a vámpírokat. Viszont ha a vámpírok szerzik meg előbb, akkor nekünk lőttek.

-Szóval minden azon a lányon múlik...

-Elnézést!-szólt a beszélgetésbe Zero.

-De nekem van egy ígértem miszerint nekem kell megölnöm Yukit.- Zero idegesen közelített a nagy asztalhoz, ahol a tárgyalás folyt. Zero nem feledte Yukit, hisz az életét köszönte neki. Nem feledte, mosolyát, baklövéseit, hülyeségeit. Rá gondolt legtöbbször, és most eljött az idő az újra találkozásnak.

-Ja tényleg régebben ő volt a játszó társad míg Kuránná nem vált... - Zero dühösen fújtatott. Tudta hogy mielőtt Yuki Kuránná vált embernek nevelték, és ember is volt a lelke. Ha már akkor vámpírnak nevelték volna... a gondolkodásban Zero megállt. Nem tudja mi történt volna akkor, de biztos hogy számára a legrosszabb. Ezzel fejezte be gondolatait.

Addig vitatkoztak a lányon míg ez a döntés meg nem született.

-Szóval elvesszük az erejét, és Zero végzi ki. - szólt utoljára a kapitány.

-Visszatértünk Yukihoz-

Felálltam, és végig kopogtattam a falat hátha valahol üreges, és áttudom törni. Semmi, mindenhol tömör kőből van a fal. Az ajtó pedig tömör vas. Ahh reménytelen ez a helyzet. Újra az az undorító aura töltötte be a teret, és hozzá társult Ichiyo ereje is. Valahogy gondoltam hogy meglátogatnak. Kinyílt az a hatalmas vas ajtó és Ichiyo tolta be rajta a képét.

-Látom elfogtad nekem, szép munka.-mondta, szerintem annak a láthatatlan embernek.

-Kedves Yuki hercegnő, kérem fáradjon utánam.- kért kedvesen. Nem mozdultam, nem bíztam bennük, ezért nem akartam őket követni.

-Gyere már te kis fruska!-ordított rám. Ez hatott és félénken oda mentem.

-Jó kislány. - undorító mosolyra húzta a száját. Egy szobába vezetett ami tiszta pompa volt. A bútorok szélei aranyozottak voltak. Az egész szoba közepén volt egy kanapé, két fotel, és egy dohányzó asztal. A falhoz volt tolva egy ágy. Mögöttem a zár kattant, és bekiabáltak az ajtón keresztül.

-Vedd fel a ruhát amin az ágyon találsz, és ne merj innen elszökni, különben az életeddel fizetsz...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------