Október 27 (Befejezett)

1. rész

2008. október 27.

-Park Chanyeol.
Már hét teljes éve, hogy Kyungsoo hangját hallom, amint a nevemet ejti ki. Lassan megfordulok, és látom, ahogyan mindent sejtően mosolyog rám.
Ez nem jó.
Sóhajtok egy nagyot, nehezen visszaintegetek neki, a kezeimet megrázom kissé. Tudom, hogy egy „tragédia” fog most következni. Vagy nagyon egyszerűen fogalmazva egy zavarba ejtő pillanat, amelynek a főszereplője nem más, mint én.
Kyungsoo mindig ilyen dolgokat tesz velem.
Emlékszem, még mikor feliratkozott egy dráma klubba, a középiskola legelső évében, mert megtetszett neki egy srác, akit Kainak hívnak. Ő volt a dráma klub alelnöke. Nem akart egyedül feliratkozni, mert félt attól, hogy a többi tag piszkálni fogja majd.  Nem voltam hajlandó belemenni ebbe az egészbe, de nem hagyott békén. A füleimnek már teljesen elege volt állandóan azt hallgatni: „Rendben van. Meg tudom csinálni egyedül is. EGYEDÜL. E-GYE-DÜL. Egyedül barátok nélkül, senkivel, senkivel csak saját magammal.” Vagy a másik: „Hét éven keresztül együtt voltunk és én sohasem hagytalak magadra. Amikor megkergetett az a kutya és te megbotlottál, én visszamentem segíteni neked. Olyan voltam számodra, mint egy gyors golyó.”
Végül feladtam, és csatlakoztam hozzá.
Olyan volt, mint a pokolban lenni.
Már az elejétől fogva tudtam, hogy a dráma klub egyáltalán nem nekem való. Először is, fogalmam sincs, hogy kell színészkedni. Másodszor, kibaszottul nincs fogalmam arról, hogy kell színészkedni.
Az én koromhoz képest túl magas vagyok, szóval, amikor elő kell adnom valamit egy pár ember előtt, mindenki meredten néz rám, és a bal szemem akaratlanul is rángatózni kezd a szorongás miatt. A testem rettenetesen remeg ilyenkor – és mindenkit elijesztek a fenébe.
A második alkalom, amikor Kyungsoo egy „tragikus” alkalmat teremtett elő nekem, akkor volt, mikor Kai táncórákat vett. A tudtom nélkül írta fel a listára mindkettőnk nevét. Ekkor tényleg nem volt választási lehetőségem. Arra számítottam, hogy egy jót táncolok majd valamilyen techno stílusban, de amit csináltam, annyiból állt, hogy idétlenül mozgattam a kezeimet és a lábaimat. A többi tag azt mondta, hogy csak ide-oda tengtem-lengtem.
Elestem, megbotlottam, meglöktem valakit, és még a tánctanárunkat is sikeresen leütöttem. Tehát, egy hét után ott hagytam a tánc csapatot.
A harmadik alkalom az volt, mikor Kyungsoo elrángatott engem egy olyan báli eseményre, amelyre Kai is meg volt hívva. Kyungsoo napokon keresztül azt hajtogatta, hogy randizzak. Arra tért ki, hogy mi ketten egy párnak néznénk ki, ha nem lenne mellettünk senki. Kyungsoo nem akarta ezt, mert Kai még véletlenül félreértette volna a kapcsolatunkat.
A bál napja elérkezett, és nagyon jól is ment az első öt percben. Büszke voltam magamra, soha nem voltam még ennyire elégedett.
Felkértem Sullit, a páromat, hogy táncoljon velem – ami egy óriási hiba volt.
Véletlenül ráléptem a lábára, mire ő elesett. Aztán bort öntöttem a 600000 wont érő ruhájára. Segíteni akartam neki kiszedni a foltot, de közben kiszakítottam a ruháját. Az egésznek a vége pedig az lett, hogy eltávozott egy adieu-vel. És igen, mindez kevesebb, mint fél óra leforgása alatt történt.
Csak mesélhetném és mesélhetném még a dolgokat, de a beszámolás a szerencsétlen életemről csak szenvedést okozna. Szóval most itt vagyok, megijedve mindentől, mert fogalmam sincs, mi jöhet még ezek után. Kyungsoo pufi arca, mosolyra álló ajkai és a csillogó szemei miatt sosem tudok neki nemet mondani. Ha pedig nemet mondok, akkor folytatja a könyörgést és folyamatosan beszél.
-Hé - motyogok, amikor Kyungsoo felém közeledik és ideadja az ebédemet, amit ő készített.
-Mi ez az arc, Channie?
Érzem a borzongást, amint végigfut a gerincemen. Szavak hiányában vagyok. Nem tudom, mit mondhatnék.
-Hát, szeretnék egy szívességet kérni tőled.
Tudtam.
És tudtam, hogy ez megint nem lesz egyszerű. Valószínűleg ez lesz a „halálom” oka.
Szó szerint meg voltam ijedve -M… mi… az? Aggodalmasan nyeltem egy nagyot Kyungsoo válaszára várva.
-Tedd Baekhyunt a szerelmeddé.
Kyungsoo úgy ejti ki ezeket a szavakat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy pillanatra lefagyok, és azon tűnődök, hogy vajon mi is történt az imént.
-Bocsáss meg, de kit? – kérdezem.
-Baekhyun – mondja, miközben megforgatja szemeit.
Rengeteg dolog kavarog most a fejemben, de egy dologban nem vagyok biztos.
-Tegyem mivé? Kit? Szerelmem? Ki a pokol az a Baekhyun? És Kyungsoo, én hetero vagyok!
Minden gondolat egyszerre kavarog a fejemben. Ez volt a legabszurdabb dolog, amit Kyungsoo valaha is kért tőlem. Mi a fene? Még azt sem tudom, ki az a Baekhyun.
-Eeeh, Chanyeol, te nem vagy hetero.
Mintha kissé ideges lenne. Nem értem, miért ő van kiakadva, amikor én vagyok az áldozat.
-Az vagyok – mondom neki határozottan.
-Nem, nem vagy. És Baekhyun egy igazán rendes ember. Rettenetesen jóképű, pár nőies jellemzővel, és a magassága is tökéletesen passzol hozzád. Ráadásul lenyűgöző hangja van, amibe biztosan bele fogsz szeretni. Mindemellett nagyon jól táncol. Tiszta a bőre, aranyos, édes, jó humora van, meg minden. Tudod, ő az ász diák, barátságos, kedves… tökéletes. KIBASZOTTUL TÖKÉLETES, CHANYEOL! KIBASZOTTUL TÖKÉLETES!
Kyungsoo nem kap levegőt.
-Oké, oké Kyungsoo. Relax, mély levegőt be, majd lassan fújd ki.
Lenyugtatni egy felzaklatott Kyungsoot nem egyszerű dolog. Amikor magához tér, hozzászólok. -Oké, szóval mi van ezzel a Baekhyunnal és mi történt? - Kyungsoo szemeibe nézek és kétségbeesést, sivárságot látok.
Az a Kim baszott Kai szereti Baekhyunt. – Kyungsoo mély levegőt vesz.
-Én már évek óta szeretem Kait, Channie. Te tudod, hogy mennyire így van. – mondja, miközben a könnyeivel küszködik. -De miért kell másba beleszeretnie?
Nem tudom, mint mondhatnék. Sosem tudtam, mi az a szerelem. Nem tapasztaltam még, hogy Kyungsoo mit érezhet, szóval nem igazán tudom, mitévő legyek. Rosszul érzem magam, amiért nem tudom megvigasztalni a legjobb barátomat.
-Baekhyun is szereti őt? – kérdezem, bár magam sem tudom, miért.
-Nem. Igen. Nem tudom.
-Honnan tudod, hogy Kai szereti e egyáltalán Baekhyunt?
Kyungsoo üveges tekintettel néz rám. Mély levegőt vesz és dadogja a szavakat.
-Baekhyun Jonginnak hívja őt.
Eltakarja az arcát a kezeivel és elkezd zokogni.
-Baekhyun Jonginnak hívja őt, Chanyeol. Hallottam. Jongin meg kibaszottul mosolygott és elpirult! -Kyungsoo az arcát a kezeibe temeti. Összekuporodik, és csak zokog. Szerencsére az a pár diák az egyetemről, aki elmegy mellettünk, nem veszik figyelembe őt.

***

Kai, a legszexibb srác az egyetemünkön, senkinek sem engedi, hogy Jonginnak szólítsák. Senki sem kapott még engedélyt erre, kivéve az édesanyja – vagyis ezt gondoljuk. Senki sem tudja a pontos okát, hogy Kai miért érzékeny erre. Kyungsoo egyszer azt mondta, hogy csak azoknak engedi meg, akiket ő maga is szeret és elfogad.
Kyungsoo, a síró kicsi fiú összegömbölyödik, hiszen Kait már középiskola óta szereti, figyelembe sem véve azt a tényt, hogy ez egy egyoldalú szerelem. Ebben a négy évben Kyungsoo még akkor is szerette őt, mikor Kai kapcsolatban volt, vagy amikor azt pletykálták, hogy van valakije. Ezen felül Kyungsoonak határozott meggyőződése volt arról, hogy egy napon ő és Kai egymáséi lesznek. A probléma gyökere abban rejlik, hogy Kai még csak azt sem sejti, Kyungsoo egyáltalán létezik.
Ahogy nézem a síró fiút, úgy érzem, hogy a szívem apró darabokra törik. Sajnálom a legjobb barátomat, mert senki sem tudja jobban nálam, hogy mennyire szereti Kait; és nem akarom, hogy ez a négy éves hajrázás a semmibe vesszen.
Oda akarom neki adni a zsebkendőmet, de nincs nálam egy se. Sosincs nálam egy se. Talán el kellene szaladnom a büfébe szerezni? De nem akarom őt egyedül hagyni. Szerencsétlenül ülök mögötte és figyelem, ahogy az emberek szépen elsétálnak mellettünk. A fejemet a földre szegezem, hogy ne lássam a szánakozó tekinteteket. Nem szeretem ezt.
Percek telnek el, mire egy pár piros Converse cipőt látok a sajátom mellé lépni.
-Nézd, vedd el ezt.
Felnézek, és egy diák nyújtja felém a zsebkendőjét. Tökéletesen tiszta bőre van, félhold alakú szemei, körülbelül Kyungsoo magassága. Kyungsoo felnéz és a srác letörli a könnyeit. Nem tudom levenni a szemeimet erről az emberről. Lenyűgöző, ahogy egy idegen idejött hozzánk, és segítő kezet nyújtott a bajban.
-Köszi – mondja Kyungsoo szipogva és elveszi a zsebkendőt.
-Mennem kell. Órám lesz. Megtarthatod a zsebkendőt, Kyungsoo. Ne sírj többé, rendben? – mondja a srác, majd megsimogatja Kyungsoo fejét és egy viszláttal elköszön tőlünk. A szipogó fiú csak meghajtja a fejét. Amikor a srác elmegy, Kyungsoo szomorúan kezd beszélni.
-Tudod mi a vicces? Nem tudom utálni Baekhyunt. Tényleg nem tudom, Chanyeol.
Csodálkozok, hogy miért ilyen, amíg rá nem jövök…
-Baekhyun! Igyekezz, el fogsz késni az óráról.
Baekhyun volt ez a jólelkű idegen.
Pár perccel később, Kyungsoo megpaskolja az arcát. Általában ezt csinálja, hogy lenyugtassa magát.
-Oké, most menjünk. Azt hiszem, késésben vagyunk.
Bólintok és követem őt a zeneórára. Ez Kyungsoo kedvence és remélem, hogy még ha csak egy kicsit is, de jobbá varázsolja a napját.

***
20 perces késésben vagyunk, de szerencsére Mr. Lee, a professzorunk is. Leülünk a megszokott helyünkre, észre sem véve a kíváncsi tekinteteket, amelyek azt akarják tudni, hogy Do Kyungsoo szemei miért vörösek és puffadtak.
Mr. Lee egy perccel utánunk érkezik meg. „Elnézést kérek, amiért késtem, osztály. Feltartottak az igazgatói irodában. Tehát a mai nap folyamán megbeszéljük a közelgő karácsonyi programot. De mielőtt elkezdenénk, szeretnék nektek bemutatni egy ideiglenes diákot.” Mr. Lee jelez a diáknak, hogy bejöhet. Ő pedig bejön a piros Converse cipőjében, hitelesen mosolyogva.
-Sziasztok, a nevem Byun Baekhyun. Örülök a találkozásnak.”
-Oké Baekhyun. Leülhetsz oda, ahová szeretnél.
Imádkozok, hogy ne azt a széket válassza, ami pont mellettünk van. De az imám megválaszolatlan marad, és egy ismerős hang visszhangzik a füleimben, -Szia, Kyungsoo. Hogy érzed magad?
Kyungsoo mosolyog, -Jól vagyok. Még egyszer, köszönöm.
-Nem szükséges. Szeretek segíteni a barátaimon- Baekhyun kacsint és lehuppan a székére Kyungsoo mellett. Kérdőn nézek Kyungsoora. Most az összezavarodottság a tetőfokára hág bennem.
-Van még órád ez után? -Kérdezi Baekhyun Kyungsoot.
A fiú megrázza a fejét.
-Oh, jó. Csak mert a táncos osztálynak ma nincs semmi dolga. Szóval, megiszunk egy kávét ez után?

***

Valójában én és Kyungsoo sosem fogadunk el semmit, de Baekhyun mellett találjuk magunkat egy nagy csésze lattét kortyolgatva. Az egyetlen jó dolog ebben az egészben a magyarázat kettejük barátságára. Nyilvánvalóan ez a táncos osztály miatt alakult így. Baekhyun is jelentkezett és Kyungsoo volt az, aki segített neki beadni a papírokat.
-Ő most a hangjára koncentrál; én pedig a gitárra és a dobra. Te?-Arra eszmélek, hogy én vagyok az, aki kérdez.
-Hangra is. Azt hiszem Kyungsoo és én a legtöbb időnket együtt fogjuk tölteni.- Baekhyun a telefonjával játszik, mire az elkezd csörögni.
Miközben Baekhyun beszélget a telefonján valakivel, elkapom Kyungsoo tekintetét.
-Rendben vagy? -kérdezem tőle óvatosan. Igazán aggódok most érte; ez az egész Baekhyun dolog kínos számára, de megnyugtat, hogy semmi gond nincs. Én kételkedek ebben.
A kis beszélgetésem Kyungsooval elvonja a figyelmünket más dolgokról és észre sem vesszük, hogy egy srác foglal helyet Baekhyun mellett.
-Jonginie! - mondja komolyan; nem a szokásos pezsgő és aranyos hangnemben, amit Baekhyun használ.
Rápillantok Kyungsoora és látom, hogy az alacsonyabb fiú fel akar állni a helyéről. Kait Jonginnak hívni rosszabb volt, mint egy pofon. De Jonginie? Ez már tényleg valami.

-Elég csúnya dolog csak úgy megjelenni a semmiből és leülni közénk. Nem én vagyok az egyetlen ember itt, remélem, látod. Vannak barátaim.– mondja Baekhyun Kainak. Meg vagyok lepve, hogy Baekhyun „barátok”-nak hívott minket, hiszen alig ismerjük egymást. Mondjuk Kyungsoo ismeri. Én nem.
Nem arról van szó, hogy nem szeretem, vagy nem akarok a barátja lenni. Valójában akarok. Csak annyi, hogy még nem ismerjük egymást eléggé, de jobban meg szeretném őt ismerni. Meg kellene itt állnom, nem?
Kai felemeli a fejét és a tekintetét rám szegezi, aztán Kyungsoora.
-Kai vagyok -mondja egy nagy sóhajtással.
Kai Baekhyunra néz, mintha csak jóváhagyásra várna, de annak tekintete megtagadja az engedélyt a továbbiakra.
-Bocsánat, amiért köszönés nélkül megjelentem a semmiből. Ez nagyon csúnya volt tőlem. Bocsánat.- sóhajtja ismét
Nem is olyan nehéz, ugye? -mosolyog Baekhyun, aztán beletúr a másik hajába. „Jó fiú.”

Nem hiszem, hogy ez csak az én képzeletem lett volna, de mintha Kai elpirulna. Kyungsoo megragadja a kezemet az asztal alatt. Ránézek, és ahogy látom, a sírás határán áll; egy síró Kyungsoo pedig nem lesz valami jó, főleg mikor Kai is itt van. Gondolkodás nélkül megpróbálom a figyelmet magamra vonni és hangosan beszélek.

-Én Park Chanyeol vagyok- mondom hangosan és tisztán. Felemelem a kezemet a bemutatkozás miatt, de ebből is csak egy szerencsétlen dolog sül ki, mert meglököm az egyik poharat és a víz kiömlik az asztalra. Kai feláll a helyéről; nem akar vizes lenni.

-Elnézést. -Riadtan veszem magamhoz a szalvétákat és elkezdem felitatni a vizet az asztalról. Baekhyun segít, megfogja ő is a szalvétákat és próbálja eltűntetni a rendetlenséget, amit okoztam. A pincér nem sokkal később megérkezik, hogy a segítségünkre legyen.
E miatt Kyungsoo legalább kap egy kis időt, hogy normálisan összeszedje magát.  Ez egy jó pont, annak ellenére, hogy elég kínos.
-Elég ügyetlen. -Kyungsoo most beszél először, mióta Kai itt van. Baekhyun felnevet. Kainak pedig semmi oka nincs a boldogságra.
-Oh, igen, ő itt Chanyeol és ő Kyungsoo. -Baekhyun formálisan mutat be minket, ami Kait arra ösztönzi, hogy ránk figyeljen. Engedelmeskedik, mint egy kisfiú és bólint felénk.
Az elkövetkezendő húsz perc beszélgetéssel telik. Nos, Baekhyun beszél a legtöbbet, mi pedig bólogatunk. Én mondom nektek, rengeteget beszél. Rengeteget. RENGETEGET. Mondjuk elég frissítő, ahogyan beszél, és emiatt nyugodtabbnak érezzük magunkat, bár a legtöbbet Kairól fecseg.
Valójában Baekhyun túl intim dolgokat mesél el kettejükről. Állandóan fészkelődök a helyemen, mikor Kyungsoo fel akar állni. Tudom, hogy a legjobb barátomnak fáj ez az egész. Miatta akarom azt, hogy Baekhyun fejezze be az állandó fecsegést, viszont önző módon arra is gondolok, hogy hallani akarom ezt a hangot.
Megtudjuk, hogy Kai egy táncos előadóművésznek tanul, de tudom, hogy Kyungsoo mindezt már tudja. Kai fél a magasságtól és nincs kibékülve a sötéttel sem. A srác, akiről szó van, eléggé kényelmetlenül érzi magát és nem egyszer meg is böki Baekhyunt, hogy hagyja abba, de a fiú tovább folytatja a történetek mesélését. Azt is megemlíti, hogy Kai valójában egy félénk ember a közhiedelemmel ellentétben.
-Általában úgy látják őt, mint aki tele van önbizalommal– meséli Baekhyun. -És ha rá nézel, olyan, mint egy festői szex szimbólum, de valójában ez a gyerek tiszta ártatlanság. Jongin egy valóságos TISZTASÁG.
Nevetek ezen a megjegyzésen és sikeresen magamra vonom a festői szex istennek a figyelmét. Teljesen érdekfeszítő, ahogyan Baekhyun meséli a történeteket. Nem azért, mert érdeklődök Kai iránt, hanem mert Baekhyun hangja vibrál a füleimben. Már el is felejtettem, hogy Kyungsoonak elég nehéz megbirkózni ezzel a helyzettel.
A hús szerelmes barátom új dolgokat tanul meg az egyetlen szerelméről. Sajnálatos módon az, akitől ezt megtudja, nem más, mint a szerelmének a szerelme. Ez őrjítő.
-Jongin, itt egy…-
Kai telefonja elkezd csörögni, megszakítva ezzel a történetmesélést.
-Igen, anya.-Felveszi a telefont, mire Baekhyun elhallgat és érdeklődve hallgatja őt. -Hyunggal vagyok. Igen, jól van. Oké, elmondom neki. Igen. Igen. Uhm, ő biztosan szeretni fogja. Igen anya. Oké, vigyázz magadra. Uhm, én is szeretlek.-nehezen mondja ki az utolsó szavakat.
-Az én Jonginom félénk -kuncog Baekhyun, miközben a kezét átkulcsolja Kai vállán. Összerándulok arra a szóra, hogy az „én” Jonginom. Kyungsoo megcsípi a kezemet az asztal alatt. Összerezzenek.
-Anya azt mondta, hogy menjek haza.-folytatja Kai, mit sem törődve azzal, hogy Baekhyun piszkálja őt. Annyira sajnálom Kyungsoot, hogy tanúja ennek a flörtölgetésnek.
-Nekem is ezt kéne tennem? -kérdezi Baekhyun lebigyesztett ajkakkal
-Igen hyung. Ezúttal nem mondhatsz nemet.-néz Kai az órájára -Tíz percen belül órám van, szóval legkésőbb 6-kor felveszlek. Vigyázz magadra, oké? -mosolyog Kai és megsimogatja Baekhyun arcát, mielőtt meghajol előttem és Kyungsoo előtt. Kyungsoo már a sírás határán áll, és egyre erősebben szorít –azt hiszem, hogy a kezemnek annyi.
-Ez a gyerek… Tényleg azt teszi, amit akar. Úgy érzem, nem is én vagyok az idősebb. – sóhajt Baekhyun. -Elhiszed ezt, Chanyeol? A kisöcsém parancsolgat nekem. Haza sem akarok menni.
Semmit sem fogtam fel ebből az egészből, kivéve egy szót: „kisöcsém”. Ránézek Kyungsoora, és ő is ugyanígy tesz.
-Kisöcs? -fakadunk ki Kyungsooval egy időben.
-Igen. Jongin a testvérem. Vagyis, féltestvérem. Azonos anyuka, különböző apuka, ezért más a nevünk: Kim Jongin és Byun Baekhyun. -meséli Baekhyun. -Várj, nem említettük még?
Mind a ketten megrázzuk a fejünket -Nem említettétek -mormolja Kyungsoo.
-NEM EMLÍTETTÉTEK! -kiabálok, ők pedig megijednek.
-Woah, nyugodj le, édes. -Próbál Baekhyun lenyugtatni engem.
-Nem volt elég nyilvánvaló? -Baekhyun összeráncolt szemöldökkel figyel minket. Elutasító tekintettel nézzük őt, mire sóhajt és folytatja. -Igazán közel állunk egymáshoz, szóval azt hittem tudjátok. Bár, mik is lehetnénk még ezen kívül? Olyan közeliek vagyunk, akár a… -Baekhyun ebben a pillanatban rájön valamire. -Azt hittétek egy pár vagyunk! – jelenti ki, majd ezt követi egy hangos nevetés.
-Ez nem vicces. – szakítom meg, és az arcom olyan vörös az idegességtől, hogy szinte robbanni készül. Ez nem vicces, mivel Kyungsoo rengeteget szenvedett már a félreértés miatt. Baekhyun befejezi a nevetést és letörli a könnyeit a szemeiről. -Elnézést.
Senki sem beszél, tehát valószínűleg észrevette, hogy egyáltalán nem vagyunk boldogok.
-Nos, tényleg nagyon sajnálom. Ez egy félreértés volt. És különben is, miért vagytok mérgesek? -néz ránk nagy szemekkel.
-Mi tényleg azt hittük, hogy együtt vagytok. -Mondom, miközben Kyungsoo megragadja a felsőmet, hogy hagyjam már abba. -Informálnod kellett volna minket erről. Például ’Hello, Byun Baekhyun vagyok és a kisöcsém, Kim Jongin is el fog jönni a kávézóba’ és talán nem értettük volna félre ezt az egészet. Ez elég frusztráló. Tudod te, hogy mennyit küszködött Kyungsoo a könnyeivel? Tudod te, hogy mennyire kedveli... -Baekhyun hirtelen feláll, és a mutatóujját ráteszi az ajkaimra, hogy befejezzem a monológomat.
-Kyungsoo kedveli Jongint?
Hallom, ahogyan Kyungsoo nyel egy nagyot. Észrevettem, hogy túl sokat mondtam. Ledermedek a székemben, mivel elmondtam a legjobb barátom legnagyobb titkát Kai bátyja előtt.
Baekhyun nem várja meg, hogy válaszoljak. -Kedveled a testvéremet? -fordul oda a fiúhoz.
Kyungsoo ajkai mintha összetapadtak volna, fészkelődni kezd a helyén.
-Kedveled a testvéremet. – mondja Baekhyun magának. -Várj, te féltékeny voltál rám? -jön aztán a kérdés, ami megválaszolatlan marad. Részletről részletre Baekhyun összerakja ezt az egészet, Kyungsoo még mindig nem mond semmit. -Féltékeny voltál rám. Mióta kedveled a testvéremet? -Válasz nem érkezik. -Mennyi ideje szereti már az öcsémet? -kérdezi tőlem. Nem válaszolok. Nem tervezek válaszolni. De Baekhyun egyenesen a szemeimbe néz és akaratlanul is választ adok.
-Középiskola óta. -Kyungsoo egy fura hangot ad ki – félig sikítás, félig morgás.
-Oh istenem. Ezért sírtál? Azt hitted, túl közeliek vagyunk? Erről van szó? Ugye? Oh istenem. KIM BASZOTT JONGIN meg fog ölni. -kezd el Baekhyun pánikolni, bár fogalmam sincs, miért. -Meg fog ölni álmomban. A testemet nem fogják sehol megtalálni. Oh istenem. Én egy igazi halott hús vagyok.
Nem tudom, miket beszél Baekhyun, hogy Jongin meg fogja őt ölni. Megfogom Kyungsoo vállát, és a szemeink találkoztak, én pedig egy ’sajnálom’ szót formálok a számmal, hogy kifejezzem; nem kellett volna elmondanom a titkát. Kyungsoo erre csak vállat von. A szemeiben fény csillan meg és most már tudom, hogy olyan boldog, mint régen volt, mivel a szeretett Kai nincs kapcsolatban Baekhyun-nal – és valószínűleg mással sem.
-Tisztázzuk ezt a dolgot, válaszolnod kell nekem. Szereted Jongint, igaz? -Fejezi be Baekhyun az aggodalmaskodást arról, hogy Jongin megöli őt. Kyungsoo lassan bólint. -Kim Jongin? A testvéremet, Kim Jongint? -Kyungsoo ismét bólint. Egy kérdés egy újabb kérdést szül. -Te jó ég. Köszönöm. És ez igazán lenyűgöző. -ugrik Kyungsoo nyakába Baekhyun (már ahogy ez egy asztalon keresztül lehetséges). -Oké, oké. Hadd magyarázzam meg. Elnézést a hirtelen kitörésért. Csak boldog vagyok. -Baekhyun visszamegy a helyére és óriási vigyor terül el az arcán.
-Folyamatosan csak történeteket meséltem az öcsémről, igaz? Az én kicsi Jonginomról? Nos, van itt egy nagyon édes dolog. -rámutat Kyungsoora, -Azt akarom, hogy észrevegye, hogy mennyire lenyűgöző az öcsém.
-De miért? -kérdezem tőle.
-Mert a bátyám téged szeretett titokban, Kyungsoo. -mosolyog Baekhyun, Kyungsoo pedig kapálózik és piszkálja az asztalt. Meglepődöttség látszik az arcán. -Középiskola óta, Do Kyungsoo. -mosolyog még mindig -De ő azt hiszi, hogy nem tudsz róla. Egy igazi idióta, amiért nem beszél veled, bár eléggé félénk...
A szám hosszú ideig tátva marad. Minden könnycsepp, a dolgok, amiket megtettem Kyungsoo miatt – időveszteség volt. Belegondolni abba, hogy titokban szerették egymást évekig… Ez egyáltalán nem megszokott.
Pár perc múlva Jongin hirtelen megjelenik előttünk.
-Az óra elmarad. -Tudatja velünk a tényt, majd ismét leül Baekhyun mellé. Az utóbbi kérdő arckifejezéssel fürkészi Jongint.
-Mi van?
-Oh, csak visszaemlékeztem. Chanyeol és én most elmegyünk ketten a könyvesboltba. -mondja Baekhyun egy óriási mosoly kíséretében, én pedig értetlenül bámulom őt. A tekintete komolyabbá válik, mire végre megértem, hogy mit is akar ez jelenteni pontosan.
-Ah igen, igen. Meg kell vennem egy rettentő fontos könyvet. -felállok a helyemről, megfogom a táskámat és figyelmen kívül hagyom Kyungsoo kétségbeesett tekintetét.
Jongin, másfelől rettenetesen megdöbben, -É..én.. hyung! Veled megyek! -próbálkozna Jongin, de Baekhyun visszalöki őt a székébe. -Nem, maradj. Ne hagyd egyedül Kyungie-t. Yeollie és én elintézzük ezt, majd később visszajövünk. -Baekhyun megragadja a kezemet és kirohanunk a kávézóból, ott hagyva egy ideges Jongint és egy tágra nyitott szemű Kyungsoot.
Kéz a kézben rohanunk addig, amíg a kávézót már nem is látjuk. Baekhyun megáll, én is ezt teszem, de a kezeink még mindig össze vannak fonódva. -Ez mókás volt. -néz rám a legszebb mosolyával. A szavak rettenetesen illenek az alacsonyabb fiú ajkaihoz. Ahogy a szavak elérnek a tudatomig, rájövök, hogy tökéletesek. Valami azt súgja, hogy ezek a szótagok együtt jelenthetnek valamit.
Kéz a kézben rohanunk előre, a hó pedig elkezd szállingózni.
Igen, ez mókás volt.