Október 27 (Befejezett)

2. rész

2009. október 27.

“Készen állsz, haver?”

Jongin megveregeti a vállam mielőtt a koncert terembe lépünk.

Mosolyogva helyezem a kezem a mellkasomra, érezve a vibrálást a bordáimban. Bár a terem hangos – emberek értelmetlen fecsegése, telefonok csörgése, gombok kattintgatása, lépések, tapsolások – az egyetlen, amit hallok, hogy a szívem vadul ver. Fogalmam sincs, miért érzek idegességet. Szó szerint reszketek, ahogy odasétálunk a székünkhöz.

Jongin rám mosolyog, fogai csillogóan fehérek. Megpróbálok egy mosolyt küldeni felé, de kiderül, hogy reménytelen ügy. Érezve zavarosságomat, próbál szavakkal vigasztalni.

“Lazíts.”

Legalább megpróbálta.

“Biztos vagyok benne, hogy hyung elképesztően fog kinézni! Ahogy mindig is szokott.” Jongin kacsint és csettint egyet a nyelvével. “Szóval, most miért nem foglaljuk el a helyünket és várjuk a fellépésüket?”

A fények kialszanak, ez jelzi a kezdetét a koncertnek. Kyungsoo és Baekhyun duettje a fő esemény, mivel ők a legjobb diákok az osztályban. Harminc perc elteltével folyamatosan fészkelődök a helyemen. Az idő múlásával úgy érzem a szívem egyre nyugtalanabb.

Alig várom, hogy halljam a hangját.

Kyungsoo énekhangját millió alkalommal hallottam. Nagyon várom, hogy hallhassam Baekhyunét –rettentően várom. Úgy hírlik, hogy tökéletes a hangmagassága, angyalian dallamos tónussal kiegészülve.

A fények az egész teremben hirtelen kialszanak, és a közönségnek eláll a lélegzete a váratlan fordulatot vett eseményektől. Egy pár másodperccel később a tömeg susogását és morajlását elhallgattatja egy pár szépen szinkronizáló hang. Az embereknek eláll a lélegzetük csodálkozásukban.

Két sor után elhallgatnak.

Egy hang hallatszik és elkezdődik a második versszak. Ez minden bizonnyal Kyungsooé. Néhány sor után megáll. Néhány másodperccel később, egy másik hangtól ráz ki a hideg, ahogy kiénekel néhány magas hangot.

Minden lassított felvételnek tűnik.

Lassan, a fények egyenként gyúlnak fel, és Baekhyun látványa tárul szemeim elé.  A fekete öltönye tökéletesen illik rá – kiegészíti tejszínű bőrét és teljesen átöleli testalkatát. Nagyot nyelek a látványtól.

Ez egy duett, folyamatosan erre emlékeztetem magam. Kyungsoo is énekel, tudom, de a füleim csak Baekhyunéra vannak hangolódva. Ahogy az angyalszerű hangja simogatja a dobhártyámat, olyan érzésem van, mintha az élet akkordját hallanám – mintha csak az életem múlna rajta.

A szemembe rögzül Baekhyun alakja, ahogy énekel. Bár szemei csukva vannak, a szenvedély szinte kézzelfogható. Hangja miatt libabőrös leszek, szívem hihetetlenül vadul dobog, bármikor kiszakíthatja mellkasomat.

A dalnak vége.

Baekhyun kinyitja szemeit.

Tekintete az enyémre összpontosít.

Az elmém visszatekint hónapokra, napokra…

Emlékszem Kyungsoora, mikor megkérdeztem miért kedveli Jongint és miért lett belé annyira szerelmes.  Mosolygott és azt válaszolta “Az egy különleges pillanat. Néhány ember talán már az első találkozásnál érzi, de néhánynak eltart egy ideig. Egy dolog biztos: amikor a megfelelő személy eljön, te tudni fogod. Tudni fogod, hogy ez mikor szerelem.”

Akkor azt gondoltam ez hülyeség, mert honnan tudod egyáltalán, hogy ez szerelem? Kell lennie magyarázatnak.

De ma Baekhyun szeme az enyémet vizslatja és az ajkai egy mosolyt formálnak, mint múlt évben, amikor otthagytuk Jongint Kyungsooval a kávézóban – kezeink össze vannak kulcsolva, ahogy a hó esni kezd – a mosoly pedig ugyanaz.

Hirtelen megállt a szívverésem.

Ez megmagyarázhatatlan. Kyungsoo szavai visszhangoznak a fejemben. “Amikor a megfelelő személy eljön, te tudni fogod.” Most minden értelmet nyert.

Szeretem Byun Baekhyunt.