Mikor felébredtem egy kórházi szoba szerűségben feküdtem, úgy hogy a kezeim az ágy széléhez voltak láncolva. Mivel a láncok nem voltat túl rövidek így fel tudtam ülni, és szét tudtam nézni a szobában ahol vagyok. Az egész szobában egy ágy volt amin ültem és ezen kívül még két szekrény. Az egyik rögtön mellettem volt a másik meg a szoba másik végében volt lelakatolva. A szobában ezeken kívül volt még egy szék is meg egy nagy ablak volt amit egy függöny takart el. Mikor már vagy öt perce nézelődök egy orvosi ruhába öltözött nő lép be akinek a kezében egy műanyag tábla van amihez egy papírlapot rögzítettek. Mikor felnézett a lapról és meglátta hogy ülök kiment a szobából egy szó nélkül. Mikor visszajött, egy nő állt mögötte akinek vállig érő sötétbarna haja, barna szeme volt. Miután bejött a nő kiküldte az orvosi ruhába öltözöttet és becsukta az ajtót, ezután felém fordult és beszélgetni próbált velem.
- Szia! Hogy vagy?- kérdezte
- Jól, sőt szinte tökéletesen.- mondtam gúnyos hangon majd megcsörgetem a csuklómon a láncot.
- Azok csak elővigyázatból vannak rajtad nehogy elszökj.- mondta
- Miért szöknék el, és hol vagyok?- kérdeztem
- Egy biztonságos helyen.- mondta
Ez a mondata után olyan hangosan korgott a hasam, hogy szerintem az egész épület hallotta.
- Éhes vagy?- kérdezte
- Nem a hasam unatkozik.- mondtam
- Ha megkérhetnélek normálisan válaszolj a kérdéseimre.- mondta olyan hangon mintha bármelyik pillanatban meg tudna ölni
- Igen megkérhet.- mondtam széles mosollyal az arcomon
- Akkor megkérdezlek még egyszer. Éhes vagy?- kérdezte nyugodt hangon
- Igen.
- Nem csodálom. Egy hónapja kómában vagy.
- Hogy mióta?- kérdeztem vissza mivel szerintem rosszul hallottam
- Egy hónapja két ghoul megtámadott az utcán amibe majdnem belehaltál, de egy arra járőröző nyomozó észrevette hogy mi történik és sikeresen meg tudott menteni.
- Találkozhatnék azzal a nyomozóval aki megmentett? Meg szeretném köszönni neki.
- Találkozhatsz vele, kint van. Behívom.
Mikor megláttam hogy ki mentett meg akkor meglepődtem.
- Szia Ákos!- köszöntem neki
- Szia! Hogy vagy?
- Jól.
- Ti ismeritek egymást?- kérdezte a nő akinek még mindig nem tudtam a nevét.
- Igen, ismerjük egymást Mariann.- mondta Ákos
Ezután az előző orvosi ruhában lévő nő lépett be és kiküldött mindenkit, mert pihennem kell. Velem persze nem foglalkozott és otthagyott az ágyban ülve éhesen. Mivel a szobában csak egy ablak volt és kint elkezdett sötétedni így a szobában is egyre sötétebb lett. Mikor meguntam az egy helyben ülést és elég fáradtan éreztem magam eldöntöttem, hogy most aludni fogok, de sehogy sem tudtam elaludni, mert éhes voltam.
Mikor reggel felébredtem még mindig ki voltam kötözve az ágyhoz és egy férfi állt fölöttem egy tűvel a kezében. Mivel félek a tűktől próbáltam minél messzebb húzódni a férfitől, de a láncok nem engedték.
- Kérem nyugodjon meg.- hallottam az orvos hangját
- Ne jöjjön közelebb azzal a tűvel.
- Egyáltalán nem fog fájni.
Ezután elkezdett felém közelíteni a tűvel, de nem éreztem, hogy megszúrna. Mikor kinyitottam a szemem (mivel eddig be volt csukva) azt láttam hogy a tű megvan hajolva. Ezen az orvos nem csodálkozott. Ezután összepakolta a dolgait és kiment az ajtón. Ezután még kb. 1 órát feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Ezután Marianna jött be a szobába azzal a céllal hogy elvigyen egy egy másik helyre ahol tudunk beszélgetni. Ennek a hírnek nagyon megörültem mivel már kezdett fájni a kezem a láncok miatt. Mikor elővette a kulcsokat a lánchoz elővett egy bilincset is.
- Az a bilincs minek kell?- kérdeztem félve a választól
- Nem mehetsz ki a folyosóra felügyelet illetve bilincsek nélkül.
- Miért nem mehetek ki?- kérdeztem mivel tudtommal nem vagyok közveszélyes bűnöző
- Ez egy előírt szabály.
Ezután leszedte a csuklóimról a láncokat és a helyükre tette a bilincset. Ezután segített az ágyról lemászni mivel ez nem volt olyan egyszerű megbilincselt kezekkel. Miután már a földön álltam a zsebéből elővett egy nyakörvet amit rám akart tenni, de Én elhátráltam.
- Az meg minek kell?
- Így nem tudsz elmenni.- mondta majd egy hirtelen mozdulattal ellökött és a nyakam köré csatolta a nyakörvet, ezután a nyakörvre egy fekete kötelet tett. Ezután felállt és Én is felálltam a földről.
- Most már boldog?- kérdeztem
- Igen boldog vagyok.- mondta majd elkezdett húzni maga után a nyakörv segítéségével.
Mikor kiértünk a folyosóra szó szerint a nagy semmi fogadott ugyanis a folyosón semmi és senki sem volt rajtunk kívül. Még három ilyen folyosón végigmentünk majd egy lifthez értünk aminek megnyomta a hívó gombját. Pár másodperc után a lift meg is érkezett és betessékelt az ajtaján. Ezután közelebb jött hozzám és levette rólam a nyakörvet és a bilincset.
- Hova megyünk?- kérdeztem
- Először egy olyan helyre ahol tudsz enni, majd beszélni szeretnék veled valamiről.
- Miről akar beszélni?
- Majd megtudod, de előtte gyere egyél valamit, gondolom éhes vagy.
- Igen, már eléggé éhes vagyok.- mondtam majd elindultam utána
Mikor beértünk az étkezőbe semmi különöset nem láttam. Tíz darab négy személyes asztal volt és ezeken kívül két darab hat személyes asztal, az étkező végében volt még egy büfé szerűség ahol mindenki kiválaszthatta magának, hogy mit szeretne enni. Én rántott halat és rizset választottam, Mariann is ugyan azt választotta mint én. Egy négy személyes asztalhoz ültünk le. A sajtból levágtam egy darabot és a számba tettem. Amikor elkezdetem rágni megéreztem az ízét ami borzalmas volt. Mivel nem akartam visszaköpni a tányérba lenyeltem és felnéztem Mariannra.
- Ennek miért van ilyen borzalmas íze?
- Erről akartam veled beszélni. Gyere utánam.- mondta majd felállt és elindult a kijárat felé
- Hova megyünk?- kérdeztem mivel nem értettem, hogy hova siettünk mivel csak futólépésben tudtam utolérni
Mikor hitelen megállt majdnem nekimentem, de sikerült megállnom. Egy ajtó előtt állatunk amit ki is nyitott és előre engedett. Ez a szoba olyan volt mint egy társalgó, kerek asztalok körül fotelek voltak. Mariann elindult az egyik asztal felé és Én követtem. Mikor leült Én leültem vele szembe és vártam, hogy elmondja amit el akart mondani.
- Jól érzed magad?- kérdezte aggódó hangon
- Igen, jól vagyok, csak nagyon éhes.
- Majd miután befejeztük a beszélgetést kaphatsz olyan ennivalót amit meg tudsz enni.
- Mit akar mondani?- kérdeztem mivel ebben a pillanatban csak az ennivalóra tudtam gondolni mivel úgy éreztem mindjárt kilukad a hasam az éhségtől
- Egy ghoul vagy.
