Álmomban az iskolánk előtt ültem a korláton és figyelem ahogy egy feketébe öltözött alak közelít felém. Mikor már csak pár lépés választott el minket még mindig nem láttam az arcát, és amit mondott azt sem értettem. Amikor felkeltem Csaba keze ölelte át a derekamat és ezáltal nem sok lehetőséget adott annak hogy meg tudjak mozdulni.
- Csaba.- szóltam neki
Mikor nem reagált még egyszer szóltam neki. Mikor erre sem reagált magcsíptem a kezét amire viszont felkelt.
- Mi a baj?- kérdezte
- Nem tudok felkelni.- mondtam neki komolyan
- Miért mi a baj?- kérdezte
- Tudod ha a derekamat öleled akkor esélyem sincs felkelni.- mondtam neki
- Bocsi.- mondta majd elengedett mire Én kikeltem az ágyból.
Miután Ő is kikelt az ágyból elment a fürdőszobába átöltözői, Én addig a szobájában öltöztem. Szerencsétlenségemre a testvére bejött a szobába Én meg egy pólóban áltam a szoba közepén és próbáltam felhúzni a nadrágom.
- Bocsi.- mondta majd amilyen lendülettel bejött olyan lendülettel ki is ment és becsapta maga mögött az ajtót.
Ezután kb. két percre Csaba lépett be a szobába.
- Bocs hogy a Noé rád nyitott most is meg tegnap is.- mondta
- Tegnap mikor benyitott a fürdőbe akkor már fel voltam öltözve, most meg csak a pólóm volt rajram ami a térdemig ér.- mutattam a pólóm szélére ami tényleg a térdemig ért
- Oké. Akkor menjünk le reggelizni.- mondta
- Oké.- mondtam majd megfogtam a táskámat és Csaba után mentem. Mikor a konyhába értünk az asztalon három tányér tojásrántotta volt.
- Jó reggelt!- köszöntem illedelmesen Csaba anyukájának
- Jó reggelt Bianka.- mondta Ő is- Gyertek üljetek le reggelizni.- mondta majd kiment a konyhából.
Ezután hallottam, hogy kimegy az atón és ezután teljes csend volt a házban. Ezután Noé bejött a konyhába és leült reggelizi. Ezután Én és Csaba is leültünk. Mikor végeztem a reggelivel Csaba szólt hogy indulnunk kéne, mert nem érünk be a suliba. Ezután Csaba megfogta a saját táskáját és Én is a sajátomat megfogtam és elindultunk az ajtó felé. Mikor kiértünk eszembe jutott hogy este nem találkoztam Ferencel, mondjuk nem sok kedvem lett volna vele találkozni éjszaka. Mikor kiértünk a kapun Csaba rámadta a bukósisakot és segített felszáni a motorra pont mint tegnap. Csaba most nem a parkolóban hanem rögtön az iskola előtt állt meg aminek az volt a következménye, hogy több diák és tanár is megbámult minket. Csaba segített leszálni a motorról és most kivételesen egyedül vettem le a bukósisakot. Miután visszaadtam neki a sisakot megköszöntem hogy nálluk aludhattam és elköszöntem tőle, de ezután még utánam szólt hogy ma este nem tudok nálluk aludni és hogy vigyázzak magamra. Mikor beértem a tantermünkbe a fiúk és a lányok egyaránt engem néztek ami zavart is. Pár másodperc után visszatért a megszokott hangzavar és az egyik osztálytársam odajött hozzám hogy elkérjem a hangfalamat.
- Most értem be a suliba. Had üljek le elöször.- mondtam majd leültem a helyemre elövettem a táskámból a hangszórómat és odaadtam neki.
- Kössz.- mondta majd otthagyott
Ezután a lányok támadtak le hogy van e valami köztem és Csaba között. Én az egyszerű NEM mellet döntöttem és eltereltem a témát, mert nem volt kedvem hallgatni a kérdéseket hogy miért aludtam nálluk. Ezután megjött Ferenc és mindenkit eküldött a padunktól azzal a mondattal hogy zavarja őt a tömeg ami ott van. Én is el el akartam menni mögötte, de Ő ezt megakadályozta azzal hogy a székét kitolta.
- Légyszíves engedj ki.- mondtam
- Nem. Beszélni akarok veled.- mondta és ezután visszaültem a helyemre
- Miről akarsz beszélni?- kérdeztem, bár tudtam hogy az éjszakai találkozóról akar beszélni
- Aról akarok beszélni, hogy tegnap TE akartál velem beszélni és nem jöttél el a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban.- mondta kihangsúlyozva a te szót
- Nem tudtam eljönni.- mondtam az igazat
- Tudom.- mondta majd mutatott egy képet amin Én meg Csaba alszunk és a Csaba a derekamat öleli.
- Ezt meg honnan szerezted?- kérdeztem
- Követtelek titeket kivártam amíg elmentek aludni és csináltam egy képet.- mondta
- De miért követtél minket?- kérdeztem
- Elősször el akartalak rabolni, de ezután a jelenet után meggondoltam magam.- mondta majd megint meglengette előttem a képet
- Miért akartál elrabolni azon kívül, hogy tudom hogy mi vagy?- kérdeztem
- Semmi másért. Ha megtudják hogy hol rejtőzködök biztos elkapnak, és te vagy az egyetlen aki tudja hogy napközben hol tartózkodok.
Ezután megszólalt az első órát jelző csengő és a nyelvtan tanár jött be a terembe és elkezdte a tanítást. Ezután még túléltem négy órát anélkül, hogy Ferenc hozzám szólt volna, de mikor kiértem az iskolából odajött hozzám és egy mondatot mondott: Nem leszel biztonságban a halálod napjáig. Ezel a mondatával nem is törődve elindultam a könyvtárba mivel egy könyvre volt szükségem. Mikor beértem a könyvtárba leültem egy babzsákba és elkezdtem olvasni aminek az lett a következménye, hogy elaludtam és záráskor (hat órakor) keltettek fel. Mivel abban a pillanatban keltem fel ezért eléggé le voltam lassulva és ezért lekéstem az utolsó buszt is amivel haza tudtam volna menni ezért gyalogolnom kellett. Már az út felénél jártam amikor hallottam hogy valki követ ezért hátrafordultam, de senki nem volt mögöttem, de mikor visszafordultam egy ember ált előttem teljesen fekete ruhában és egy gázálarc volt rajta. Egy pillanat alatt egy fényes szárny nőtt ki a hátából ami gyönyörű szép volt. Időm sem volt segítségért kiáltani mivel egy másodperc alatt mögém jött befogta a számat, lehúzta a vállamról a pulóverem és bele is harapott a vállamba ami leírhatatlanul fájt. Mikor éreztem, hogy lazít a szorításán kiszabadultam a kezei közül és elkezdtem futni, de tudtam hogy nem sok esélyem van. Mikor nem hallottam hogy követ futás közben hátra fordultam és láttam amint egy másik ghoul letépi a fejét a nyakáról egy mozdulattal. Mivel még most is futottam sikeresen megbotlottam a saját lábamban és elestem. A másik ghoul nyugodtan sétált felém Én meg félelmemben megmozdulni sem tudtam. Mikor megált elöttem a derekából egy darab fényes farokszerűség nőtt ki, amivel elősször a vállamat szúrta át, majd levette rólam a pulóverem és beleharapott a még ép vállamba. Ezután a szédülés elfogott és elájultam.
