5. fejezet

110 11 1
                                    

- Egy ghoul vagy.
- Most ugye csak viccel?
- Nem, csak úgy tudtuk megmenteni az életedet, ha egy ghoul belső szervét beültetjük neked aminek az lett a következménye, hogy félig ember félig ghoul vagy.
- Mivel tudják bizonyítani hogy félig ghoul vagyok.
- Nem tudtad megenni az ételt ami száz százalék hogy jó. Illetve van még egy próba.- mondja majd lerak elém egy kést
- Mit akar azzal csinálni?- kérdeztem
- Mivel a ghoulok gyorsan gyógyulnak így semmi bajod nem lessz. A tenyereden szeretnék egy vágást ejteni, hogy neked is bebizonyítsam, hogy ghoul vagy.- ezután kinyujtotta a kezét mintha azt várná tőlem hogy a kezemet odanyútsam.
- Nem fogom hagyni hogy megvágja a kezemet.
- Akkor vágd meg magadnak.- mondta majd elém tolta a kést
- Oké.- mondtam félve, majd a kezembe vettem a kést és egy vágást ejtettem a tenyeremen.- Mikor kezd el gyógyulni?
- Csak nézd meg a kezed.- mikor visszanéztem a kezemre láttam a vágás elkezdett gyógyulni.- Most már hiszel nekem?
- Igen. De akkor mégis miért hagyta, hogy normális ennivalót egyek?
- Kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz az ízére.
- Nem volt túl jó az íze mint ahogy már mondtam.- mondtam majd megkordult a hasam jelezve hogy enni kéne valamit
- Gyere utánnam.
- Hova megyünk?
- Neked ennivalót szerezni.
- Várjunk! A ghoulok nem embereket esznej.
- Igen embereket esznek
- Én nem akarok egy embert sem megtámadni.
- Nyugodj meg. Azokat az embereket akiket ghoulok támadtak meg és meghaltak, azoknak a testét idehozzuk nektek.
- Várjon több ghoul is van itt?
- Igen, de még nem találkozhatsz velük.
- Miért nem?- kérdeztem
- Mert Én azt mondtam, hogy nem.-mondta határozottan
- Oké, és mikor találkozhatok velük?- kérdeztem majd követtem mivel elindult előre.

Mikor már a tizedik folyosón mentünk keresztül egy előcsarnokba értünk, ahol rólam senki sem vett tudomást Mariannak viszont mindenki köszönt. Ezután egy kapun mentünk át ami amikor átláptem rajta a zöld fények rajta vörös színűre váltottak. Mikor ezt meglátták az emberek mindenki az aktatáskályához kapott és megnyomott rajta egy gombot és az aktatáskák különböző fegyverekké változtak át.

- Ő velünk van.- halottam Mariann hangját a hátam mögött

Ezután mindenkinek visszaváltozott a fegyvere, és mi mentünk tovább. Egy folyosó végére értünk ahol egy hatalmas ajtó volt.

- Ez az ajtó hova vezet?- kérdeztem
- Majd meglátod.-mondta majd kinyitotta az ajtót ami mögött egy hatalmas terem volt, benne hűtőszekrényekkek és a közepén egy asztallal aminél egy velem egyidősnek tűnő fiú ült aki éppen valamit (valakit) evett. Mivel Mariann elindult a terem egyik sarkába egy hűtőszekrényhez ezét én utánna mentem. A szekrényre egy A4-es papír volt ragasztva amite az volt felírva hogy 20 éves férfi. Mikor Mariann kinyitotta az ajtót akkor a szekrényben kb. száz doboz volt becsomagolva. Mariann kivett egy dobozt amit a kezembe nyomott majd adott egy villát és egy kést, majd mondta, hogy kövessem. Mariann elindult a hűtőszekrények között a terem közepe felé ahol az aszal volt. Mikor odaértünk észrevettem, hogy a fiú aki nemrég még itt ült elment valahová. Még mielött az asztalhoz értünk volna Mariann mondta, hogy neki még van dolga és hogy itt hagy egyedül, de vissza fog jönni addig egyem meg a doboz tartalmát. Ezután hátat fordított nekem és kiment az ajtón. Mikor az asztalhoz értem letettem a dobozt az evőeszközökkel együtt és én is leültem asztalhoz. Mikor nyitottam ki a doboz tetejét az ezelött látott fekete hajú fiú elvette előlem a dobozt és leült velem szembe az asztal másik végébe. Ez nem is annyira zavart mivel arra gondoltam, hogy biztosan visszaadja, de nem adta vissza, hanem elkezdte enni.

- Add vissza!- mondtam neki teljesen nyugodt hangon
- Nem nekem hoztad?- kérdezte
- Nem, az-az enyém!
- Ez?- kérdezte majd megevett egy falat húst.
- Igen azt.- mondtam, majd felálltam azzal a szándékkal, hogy visszavegyem tőle a kajámat.
- Mostmár az enyém.- mondta

Ezután hirtelen ideges lettem és majdnem hozzá vágtam a kezem mellet lévő kést, de szerencsére Mariann közbeszolt.

- Dominik hozz egy új adagot Biankának.
- Ki volt ő?
- Elég annyit tudnod, hogy ő is ugyanolyan mint te.
- Ha ő itt van akkor hol vannak a többiel, mert ugy azt mondta,hogy többen vannak.
- Ők is mindjárt itt lesznek mivel dél mult.
- Akkor mégis találkozhatok velük?
- Igen.
- Tessék.- lépett mellém Dominik és elém rakott egy ugyanolyan dobozt mint amilyet elvett tőlem.
- Köszönöm.-mondtam majd felbontottam és legyőztem a nyers hús iránti undoromat és megkótoltam. Nem is volt olyan rossz íze, sőt különösen finom volt.
- Ennek nincs is olyan rossz íze.- mondtam mire Dominik rám nézett
- Most eszel elösször?
- Igen.
- Mióta vagy ghoul?
-Nem tudom, de egy hónapja vagyok kómában és ma ébredtem fel.
- Jó sokáig voltál kómában, én két napig voltam.
- De őt előtte két ghoul is megtámadta egy éjszaka alatt.- szólt közbe Mariann
- Hogy lehetsz olyan szerencsétlen, hogy két ghoul is megtámad?
- Nemtudom.- mondtam teli szájjal
- Nekem most mennem kell. Bianka egyed meg a doboz tartalmát.- ezután Dominik felé fordult.- Miután végeztetek kísérd fel a szobályába a 12- es lesz, melletted pedig Dominik szobálya lessz. Tessék a kulcs.- mondta majd lerakott elém egy szobakulcsot és elment.
- Gyorsan fejezd be az evést és akkor bemutatlak a többieknek is.
- Oké.- mondtam majd elkezdtem enni

Mire végeztem az evéssel ő már rég végzett és engem nézett ami nagyon zavart.

- Mehetünk.- mondtam majd felálltam és elkezdtem keresni egy kukát ahová kidobhatom a dobozt
- A dobozt itt hagyhatod, a takarítók majd kidobják.- mondta majd elindult a kijárat felé

Mikor kiértünk ugyan az a folyosó fogadott, csak most másfelé mentünk. Nem sétáltunk túl sokat és egy lifthez értünk amibe be is szálltunk. A liftnek a gombjain nem sima számok voltak hanem szavak. Dominik megnyomta a ghoul feliratút és elindult a lift lefelé. Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtaja egy fogyosó volt előttünk aminek a végén egy fekete ajtó volt. Mikor benyitottunk a szobába négy fiú és egy lány nézett ránk akik társasoztak.

- Sziasztok.- köszönt Dominik majd én is
- Sziaszok.- köszöntek egyszerre mind az öten.
- Hogy hívnak?- kérdezte a lány akinek göndör barna haja van
- Bianka, és titeket?
- Engem Fanninak hívan.
- Szia engem Alexandernek hívnak.- mondta egy magas barna hajú zöld szemű fiú
- Engem Zalánnak.- mondta egy magas fiú akinek kékre volt festve a haja és citromsárga színű szeme volt
- Engem Zsombornak.- mondta a legalacsonyabb közülük akinek szőke haja és világoskék szeme volt
- Engem Péternek.- mondta a szőke hajú zöld szemű

GhoulWhere stories live. Discover now