Most száltunk le. Anya épp a pasiját keresi. Hát ebben nem tudok segiteni. Gyorsan irtam Georgenek hogy sikeresen leszáltunk. Azt vettem észre hogy anyám egy idegen hapsi karjai közé veti magát. Hát akkor biztos ő Steve. Elkezdtem felejük menni mire anyám észbe kapott hogy ő nem egyedül jött. Ide szaladt hozzám karon ragadott és oda rángatott Stevehez. -Szia Molly-köszönt egy mosoly kiséretében. -Hello-néztem végig rajta hideg tekintettel. -Hát akkor induljunk-mondta Steve. Beültünk a kocsiba és elindultunk a leendö otthonom felé. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy megállunk egy nagy ház előtt. Mindenki kiszált és Anya elindult az ajto felé teljesen rutinosan. Szoval ő már járt itt. De mégis mikor?! Már senkit sem láttam magam körül szoval én is bementem. Ugyan akkor érhettem be a nappaliba mint anya mert tisztán hallottam hogy köszöntek Anyának, de rajtuk is lehetett hallani hogy ők már ismerik és hogy kedvesek vele. Mikor beléptem megláttam a 3 fiut. Hát mit ne mondjak nem néznek ki rosszul. Egyszer csak elhalkultak a beszélgetések és minden szem rám szegeződött. -Gyere Molly köszönj a fiuknak- szolt nekem Anyu. -Csá-álltam meg elöttük. Hát mondanom se kell mind a hárman joval magasabbak voltak nálam. Mondjuk az én 162 cm-mel. -Szia-jött nyujtotta a kezét egy emós kinézetű srác. Eddig neki tetszik a legjobban a stilusa-Adam vagyok. -Molly-ráztam vele kezet. -Luke-rázott kezet velem a másik. -Cameron-jött az utolso fiu. Mikor ezzel végeztünk Steve felvitte a cuccunkat. Bementem a szobámba. Kipakoltam és kicsit otthonosabbá tettem. Mikor kész lettem lementem és nagy meglepetésemre csak a fiuk voltak lent.
YOU ARE READING
Változás
Teen FictionSokkal nehezebben dolgoztam fel Apa halálát mint Anyu. Soha nem voltam az a nagy barátkozos tipus. Nagyon kevés ember van akit beengedek az életembe. Vajon mi történik ha hirtelen lesz egy apád és 3 bátyád? Hát azt még én se tudom. De majd kiderül...