Cruel-Kegyetlen |Larry Stylinson||BEFEJEZETT|

^Második^

-Hogyha "őr mester" vagy-rajzoltam macska körmöket a levegőbe-akkor miért állsz itt a celámnál?-kérdem meg,mert ez már azóta izgat,amióta bedugtak ide.

-Azt mondták tök izgalmas az,hogy egész nap őrködök és sokan akartak a helyemre furakodni, de engem neveztek ki erre az opcióra-hangosan felnevetek, mire a göndör értetlenül bámul engem. Barna tincseim közé túrok és fel állok,hogy a rács előtt álló fiúhoz menjek.

-Te most komolyan elhiszed ezeket?-kérdem,mire sűrű fejbólogatást kapok válaszul. Le hajtom a fejem és próbálkozok nem újra nevetni. -Már megértem, hogy miért küldtek le ide-azzal megfordulok és vissza fekszem a "kényelmes" ágyamra.

-Mit értesz ez alatt Louis?-nevem hallatán rá kapom a fejem,mire a göndör a kezeit a szájára tapasztja,így próbálva talán vissza szívni azt amit mondott?

-Honnan tudod a nevem?-kérdem sóhajtva,mire meglágyul a tekintete és leül a neki ki helyezett székre,ami szerintem még kényelmetlenebb lesz neki éjszakára.

-Csak elolvastam a neved a papírokon-suttogja,majd egy almát vesz elő a zsebéből és azt kezdi el nyammogni. -Igaz, hogy a kukira buksz?- kérdésén fel nevetek és elgondolkozom,hogy hogyan tudta ki mondani ezt ilyen ártatlanul?

-Ha közelebb jössz megtudod -suttogtam, mire felállt a székből és eldobta az almáját.

-Okééh..-motyogja és a rácsokhoz lép.