Cruel-Kegyetlen |Larry Stylinson||BEFEJEZETT|

^Negyedik^

Egy óra és két füves cigi elteltével mindketten a földön feküdtünk és értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni.

-Hogy kerültél be ide?-kérdem felé fordulva, megrántja vállát én pedig még mindig tudatlanul fekszem tovább a jég hideg földön,de ez sem tart vissza.

-Anyámék egyik napról napra a másikra elküldtek ide,csak annyit tettem,hogy más oldalra hajlottam - kérdőn pillantottam rá, mire sóhajtva folytatta -Anyámék nagyon,hogy is mondjam homofóbok és nem is jöttek volna rá,ha nevelő apám nem köp be,sok pénzzel lefizették a katonaságot, hogy valahogyan gyógyítsanak meg,de ahogy megtudták ezt a katonák csak én voltam a célpont minden este,ha érted- bólintok,mire talán megkönnyebbülten felül,ami azt jelenti,hogy jön a váltás.

-Most képzeld el,hogy ha én kimegyek itt akkor bele botlok a nagy Ő-éééés megérkezett a tudálékos énje, amit elviselni is alig lehet. -Ezért szeretek jól öltözöttnek tűnni, tudod ha felbukkan akkor le kell csapni a lehetőségre -csap a saját kezére, mire én az enyémeimet a magasba emelem és megváltóhoz imádkozok. Felmászok a "kényelmes" ágyamra és úgy döntök, hogy el rakom holnapra magam,hisz ő mellette teljesen pihentnek kell lenni,mert nap végére lefárassza az embert. Tényleg,még a nevét sem tudom! A rácshoz fordulok, de a göndör fürtös helyett, teljesen más ember üldögél a székbe.