Mondottam volt!

Smárolás a suliban(?!)

Úgy őszintén... Nektek nincs elegetek abból, amikor a suliban kiléptek a folyosóra és pofáncsap a tudat és - mindig - az újdonság varázsaként hat, hogy egyes emberek, valami fenomenálisan gusztustalanok?! Mikor mégy a folyosón és azt látod, hogy az ajtók mellett, fürtökben csüngnek a párocskák, miközben egymásra másznak és egymás nyelvét ledugják a másik torkán. Ugye nem csak nekem van hányingerem az ilyenektől?!
A múltkor az egyik tanárral pont erről beszélgettünk. Nos, igen! Van előnye annak, ha az osztályod stréber, mert így mindent megtesznek értetek a tanárok! Igen, még mindig osztom a nézetet, miszerint okosnak lenni nem gáz, akkor sem, ha nem divatos manapság...
Témára visszatérve, gusztustalan. A tanárok ugyanezt gondolják. Szerintem sokan mások is. És nem, nem azért mondom ezt, mert nekem nincs pasim. Nekem NEM KELL PASI! (Csak a baj van velük XD)
Már megint eltértem a témától! Azt hiszem túl sok minden kavarog a fejemben erről a témáról, sajnálom.
Szó, mi szó, valamelyik nap, lehetett 2-3 hete, de lehet, hogy több, mikor az eset történt. Hogy értsétek az alap felállást, a sulinkban van egy fenomenális házaspár, akik természetesen tanárok. Szerintem a két legkarakteresebb ember, akikkel eddigi életemben találkoztam, azok ők. A feleség, akit most Csnének fogok hívni, egyébképpen az angol tanárom. Már 7. éve, és még nem untam meg a fejét, sőt!!!!! Kedvenc tanáraim közé tartozik. Az ő férje tesitanár. Illetve volt, most már igazgatóhelyettes. Az ő neve lesz Cs.
Szóval, most, hogy már ismeritek az alapot, jöhet az akció!

Két, vagy három hete történt, talán több, mikor is a büfé felé vettem az irányt. Infófaktom volt, a nyolc, kilencedik órában, a hetedik pedig lyukas volt, ahogy a gyomrom is kezdett az lenni. Kaja híján pedig kell a csoki. Így történt, hogy ritka alkalmak egyikévet a gettó felé masíroztam, amikor megláttam Cs-t és Csné-t a szekrények előtt, a kanyarban beszélgetni, az öltözők előtt. (A kanyarban jobbra fordulva van a büfé, balra pedig a tornaterem.) Már egészen közel voltam, kb 5-10 méterre a színpad előtt járhattam, mikor elkerekedett szemekkel fagytam le. Kár, hogy nem tudom, hogy hol a "reset" gombom, mert szükségem lett volna rá. Cs és Csné ugyanis a smárolós párokról beszélt, mert valamelyik éppen felvitte az agyvizüket (nem csoda, tavaszodott...). Aztán pár másodperccel később - ekkor lett volna szükségem egy "reset" gombra - Cs nagy hévvel kente fel a feleségét a szekrényekre. Mármint, úgy, mint ahogy a falra szokás felkenni a csajokat. És ugyanolyan lendülettel és szenvedélyes tűzzel a szemében kezdte el falni a feleségét, aki először ugyan megfeszült karjaiban, félve tekintve körül, de később ő is belelendült. Bal lábát férje csípőjéig csúsztatta, hogy ezzel is közelebb húzhassa. A levegő megfagyott körülöttük, mégis izzott minden. Abban is biztos vagyok, hogy számukra a világ megszűnt létezni. Minden diák megfagyva állt, tőlük távol, de szemüket rajtuk tartva. Én meg csak idiótán álltam ott, és vigyorogtam, mint a tejbetök. Jól esett látni, hogy ennyi év után is szeretik egymást. S jön a feketeleves. Mikor befejezték, és lemásztak a falvédőről (az tuti, hogy nem most jöttek le a falvédőről), Cs körbenézett, a szokásos diadalittas mosolyával és égető tekintetével, villámokat szórva, mégis játékosan szólalt meg: "Na, mivan?! Nekünk nem lehet, csak nektek?" Mindenki lefagyva figyelte őket; az is lehet, hogy csak én mosolyogtam.

Az biztos, hogy örök élmény marad ez a jelenet.
És mi a tanulság??? Hát, hogy a szerelmi és szexuális életedet ne, ismétlem NE az iskolában éld ki! Kélek kímélj meg minket, szegény, szerencsétlen, raciomálisan gondolkodó személyeket attól, hogy lássuk, ahogy mások a hasnyálmirigyedben turkálnak, miközben kitépik a hajadat... KÖSZÖNJÜK!