Gyermekként számtalanszor hallgatta édesapját, aki daliás harcokról, dicső győzelmekről és atyai intelmekről szónokolt hosszú órákon keresztül. Szavai betöltötték az egész termet, visszaverődtek a falakról, körbeölelték egész Asgardot, s megrázták mind a kilenc világot. Úgy tűnt, a nap is csak azért süt be, hogy Mindenek Atyját hallhassa, s a szél is csak azért támad fel, hogy minél messzebb vihesse Odin bölcsességét.
A csaták egy idő után összemosódtak; kardok fémes csattanásai, halál és győzelem kiáltásai maradtak a szavakból, melyek egyszer elhagyták az isten ajkait. Csupán egy történet maradt meg benne tisztán. Emlékszik, hogy Odin egyik térdén ült, vele szemben pedig öccse szorongatott egy vaskos, régi könyvet. Csak azért hagyta abba az olvasást, hogy meghallgassa apjuk meséjét. Még érzi a férfi kezének melegét a hátán és Loki cinkos pillantását az arcán, mikor összenéztek. Ajkaikon halvány mosoly játszott, s reménykedtek, hogy Odin nem veszi észre a szemükben csillogó hitetlenséget. Akkor még nem értették, hogy a férfi, miként áldozhatta fel jobb szemét a bölcsességért. Nem hitték, hogy a leghatalmasabb istennek, a Mindenség Urának valóban ilyen árat kellett fizetnie csak azért, hogy ihasson Mimir Kútjából.
Persze azóta sok minden megváltozott. Ő és Loki felnőttek, jobban hisznek édesapjuk szavaiban, Thor pedig készen áll, hogy meghozza a saját áldozatait.
- Thor, Odin fia, villámok istene – köszönti Mimir, mikor a szőke férfi elér a forráshoz. A kút a Világfa egyik gyökerénél helyezkedik el, mely Jötünheim felé nyúlik. Úgy tűnik, az óriás nem igazán lepődik meg a másik érkezésén. – Mondd, mit akarsz?
- Inni a Kútból, ahogy annak idején Mindenek Atyja tette – feleli Thor. Hangja magabiztos, hisz nem engedheti meg, hogy Mimir előtt bizonytalannak látszódjon, noha tart attól, mit kell feláldoznia a bölcsességért.
- Akkor bizonyára tudod, hogy kérni fogok cserébe valamit – mondja az óriás, ahogy jég kék szemeit a másikra vezeti. Arcán nem tükröződik semmilyen érzelem, mégsem tűnik ellenségesnek. Thornak a Világfa jut róla eszébe, mely összetartja mind a kilenc világot.
- Bármit – bólint az isten eltökélten.
- Akkor igyál hát, az árát utána tudod meg.
A víz tiszta, tisztább, mint bármi, amit eddig Thor valaha látott, mégsem látja a Kút fenekét, pedig úgy tartják, Odin szeme a legalján csillog. A forrás végtelen, akár csak a bölcsesség, s akkor sem fodrozódik, mikor az isten belemártja kezeit, és hatalmasat kortyol a tenyeréből. Ahogy az első cseppek lefolynak a torkán elkezdi látni a jövőjét, a rengeteg bánatot, s örömöt, mely éri majd élete során.
L o k i t.
Loki árulónak hívja őt. Hangjában harag és csalódottság csendül.
- Elárultál engem csak azért, hogy mindent tudj!
Láttad, hogy ez fog történni?
Loki a semmibe zuhan. Szemeiben nem csillog érzelem, arcán nem tükröződik semmi.
- Eressz el, testvér, már egyszer úgyis megtetted!
Láttad, hogy ez fog történni?
Loki egy midgardi város felett. Körülötte zűrzavar és pusztulás. Ő maga a káosz.
- Légy ellenem, Thor, mindig csak ellenem!
Láttad, hogy ez fog történni?
Loki Asgard börtönében, Odin büntetésétől sújtva, Thor árulásával terhelve ennyi idő után is.
- Nem számít a cella, hisz te már tőrbe csaltál, bátyám!
Láttad, hogy ez fog történni?
Loki a karjaiban, sápadtan, holtan. Ajkai szélén vér csordogál.
- Feladtál, Thor, én mégis melletted vagyok, s még én nevezlek téged bolondnak...
Láttad, hogy ez fog történni?
Loki a trónon, Odin helyén. Ajkain győzedelmes mosoly díszeleg.
- Láttad, hogy ez fog történni, testvér?
Láttad, hogy ez fog történni?
Thor kék szemeiben zavarodottsággal vegyes félelem tükröződik, ahogy az óriásra néz. - Mindenek Atyja a szemét áldozta fel, Heimdall a füleit adta, te pedig a testvéreddel fizettél a bölcsességért, Odin fia, a villámok istene.
