A hatalmas oszlopokról visszaverődik a Szivárványhíd fénye, melyet Heimdall őriz már a végtelenség óta. A férfi pontosan ugyanott és ugyanúgy áll, mint mindig. Kihúzott háta, rendíthetetlen elszántságot tükröz, miközben szeme mérhetetlen nyugalommal figyeli a világokat. Mindegyiket egyszerre. Hallja a Világkígyó sikolyát, látja testének sikamlós mozdulatát, ahogy a farka hegyével feldönt egy vitorláshajót. A szörny szeme felvillan a tenger véget nem érő mélyéről.
Asgard galaxisba nyúló palotája aranyárnyékot vet a kertre. A dúsan burjánzó növényzet meg-meg csillan a világmindenség fényében. A kövér, vöröslő rózsák mindegyike a pompa felé fordul, mintha sejtenék, merre lehet Frigg.
Yggdrasil mind a kilenc világon átnyúlva terpeszkedik az Édenkert közepén. Lombját szarvasok legelik, törzsét rothadás kínozza, gyökerét pedig sárkányok zabálják. Percről percre pusztul, mégis erősebbnek látszik, mint valaha, mintha nem lenne semmi, ami kidönthetné, s leszakíthatná világait.
Thor pihen az árnyékában, szemben a palotával. Széles hátát a törzsnek veti, miközben lábait kényelmesen kinyújtja, és élvezi a csendes perceket, ám mellkasában minduntalan izgatott várakozás fut végig. Bármennyire is próbál Valhalla tündöklésére koncentrálni, figyelme folyton folyvást a feje felé összpontosul. Érthetetlen csalódás lesz úrrá rajta, mikor felnézve csak a hírvivő mókust pillantja meg, ahogy az állat lefelé igyekszik Nidhogg sárkányhoz.Mindenek Atyja számtalanszor óva intette fiát a Tudásfájától, ám minden szava hasztalannak bizonyult.
Thor ott van. Újra és újra.
A Kígyó évezredek óta a Világfa ágai között siklik, mint valami bűnös kísértés, mely akkor is az isten feje felett lebeg, mikor az más világokban vív győztes csatát. Negédes szavakkal fonja körül Thor elméjét, dallamos kacagással zavarja őt össze, s okoz neki álmatlan éjszakákat.
Thor mégis visszamegy. Ott van. Újra és újra.
A villámok istene meg mer rá esküdni, hogy látta már a Kígyót igazi alakjában, noha Loki ravaszdi, pengeéles mosolya csupán bűnös ábrándnak, a képzelete szemérmetlen játékának bizonyult.
Kényelmesen nyújtózkodott. Gerince kecses ívén szinte végig folyt a palota aranyló fénye. A lelógó levelek csak meztelen lábait engedték láttatni deréktől lefelé, Thor pedig szégyentelenül bámulta. Nem tudott mást tenni.
Mindez csak pár röpke pillanat volt, utána ismét kígyóként tekeredett az ágakon.
Az isten teljes egészében megfeszül, mikor az egyik felette húzódó ág megmozdul.
- Neked, Odin fiának, a villámok istenének, a dicső harcosnak és Asgard jövendő királyának nincs jobb dolga, mint itt heverészni? – kérdezi az ismerős hang. A szavak lágy selyemként omlanak Thor vállaira, mintha betakarnák, más világokba ringatnák.
Az isten nem válaszol. Mi lehetne erre a felelete? Loki úgyis tudja az igazat.
- Mindenek Atyjának nem tetszik, hogy időről időre itt vesztegeted az idődet – folytatja a Kígyó pár másodperc után. – Úgy hiszi, végül megadod magad a kísértésnek.
- Miféle kísértésről beszélsz? – kérdezi Thor dacosan.
- Hát az Almáról, hercegem – feleli könnyedén Loki, mintha ez egyértelmű lenne, s nem magára gondolna. – Apád úgy hiszi, képtelen vagy ellenállni. – Nekem. Nem mondja ki, mégis úgy cseng közöttük, mintha hangosan is elhangzott volna.
A szőke férfi most először néz fel, hogy viszonozza a Kígyó pillantását. Az arcán szégyenpírja ég.- Yggdrasil fájának termése tiltott Asgard istenei számára.
- Mindenek Atyja jól tudja, hogy amely napon a Világfa gyümölcséből esztek szemetek felnyílik. Olyanok lesztek, mint ő, ki ismeri a jót és rosszat.
A szavak hallatán Thor ismét felkapja a fejét. Nem érti, Mindenek Atyja miért nem akarja, hogy fia is olyan legyen, mint ő? Hatalmas, bölcs uralkodó lehetne, aki méltó Asgard trónjára.Loki újra az ágon fekszik, mint hetekkel ezelőtt, mint minden álomban, mely Thort gyötri éjszakáról éjszakára.
Nem takarja semmi. Sápadt bőre alól kirajzolódnak szikár izmai, ébenfekete haja vékony vonású arca köré omlik, miközben féloldalasan, komiszul elmosolyodik, és jobbjával a pirosló gyümölcsöt nyújtja.
Az isten nem tudja eldönteni, Loki az almát kínálja e fel neki vagy saját magát.
Öntudatlan mozdulatokkal kel fel eddigi helyéről, s lép közelebb a másikhoz.
- Hát nem akarsz olyan lenni, mint Odin, hercegem?
A hangja behízelgő, csalogató, Thort kirázza tőle a hideg. Kék szeme ide-oda rebben az Alma és Loki között. Nem tudja, melyik vonzza jobban.
A két férfi tekintete találkozik, ahogy a villámok istene kissé megemeli a fejét és beleharap a Tiltott Gyümölcs húsába. Az Alma leve végig folyik az állán. Loki nevet.
Thor arra gondol, hogy ilyen íze lehet Lokinak is.
Ygdrassil lombjának legtetején Vidofnir, az aranykakas felrikolt, a palotában pedig Huginn és Muninn felrebben, mikor Mindenek Atyja felüvölt.
Thor biztos benne, hogy ilyen íze van Lokinak is.
