AZ EMO FIÚ

3.A sors

Másnap feltőltődve keltem fel.
Éreztem, hogy ez egy különleges nap lesz.
Kikeltem az ágyból, majd a gardróbomhoz sétáltam, és kiválasztottam a mai szettemet.

A tükörbe néztem, majd alaposan felmértem a helyzetet.
Úgy döntöttem, hogy befestetem a hajam.
Felkeltettem Kate- et, majd együtt elindultunk.
Én deszkával, ő pedig sétálva.
Mikor oda értünk a fodrászhoz, bementünk az épületbe, majd Kate- tel kiválasztottuk a megfelelő színt.
Most a parkban deszkázom, mikor meglátom Őt.
Ő rám néz, majd hozzám sétál.
Én lelépek a gördeszkáról, ő pedig megáll tőlem pár centiméterre.
Megsimítja vörös hajam.
Szemembe néz, majd közeledni kezdd felém.
Én lefagyok, csak állok előtte.
Mikor már csak pár centiméter van köztünk, azt suttogja:
Egy találkozás véletlen, de kettő már a sors.
Majd ajkait az enyémekhez nyomja, és megcsókol.
Szorosan fogja a derekamat.
Pár pillanat kellett, mire felfogtam, hogy mi is történik, de rögtön visszacsókoltam.
És nem, ez nem álom volt.
David az imént csókolt meg.
Homlokát az enyémnek támasztotta, és mélyen a szemembe nézett, kezeinket pedig összekulcsolta.
- Tetszik a vörös hajad.- mosolyodott el, én pedig szorosan megöleltem, míg ő a hátamat simogatta.
- Van barátod.- kérdezte.
- Nincs. Esküszöm.
- Akkor jó.- adott egy puszit a homlokomra.
Tarkója mögött összekulcsoltam a kezem, majd egy csókot nyomtam a szájára.
- Szép a színed. - idézte fel a repülőn mondottakat.
- Kuss.- szóltam rá, ő pedig megsimogatta a kezem.
- Menjünk sétálni.- dobta fel az ötletet, én pedig bólintottam.
Leengedte a derekamról a kezét, de a kezemet nem engedte el.
A deszkámat felrúgva a kezembe indultunk el.
- Vannak testvéreid ?- kérdeztem.
- Van egy öcsém, ő 16 éves.
Neked ?
- Egy húgom, 15 éves.
- És van barátja ?
- Tudod, a repülőn hallottál valakivel telefonálni.- néztem rá, ő pedig bólintott, és megszorította a kezem.
- Ő a legjobb barátom, a húgom barátja.- nevettem el magam, ő pedig a homlokára csapott.
- De hülye vagyok.- vázolta fel az egyértelműt.
- Igen, az vagy.- nevettem ki.
- Köszi, én is szeretlek...- forgatta meg a szemét, de csak pár pillanat múlca jött rá arra, hogy mit mondott.
- Vagyis...vagyis hogy nem úgy...mármint hogy úgy, de...- dadogott össze- vissza, és annyira aranyos volt.
- Nyugii.- állítottam le.
- Értem én, szeretsz, csak nem úgy...- hajtottam le a fejem, de ő megállt, és szembe fordított magával.
- Imádlak.
M

ár a repülőn megfogott benned valami.

Valami elmondhatatlan.- suttogta, én pedig egyre csak pirultam .
Közelebb húzott magához, majd megcsókolt.
Szenvedélyes volt.
Leengedtem a deszkát a kezemből, majd összekulcsoltam a kezeim a tarkójánál.
Ő még közelebb vont magához.
Levegő hiánya miatt váltunk szét, lihegve.
Dave magához ölelt, én pedig szorosan kapaszkodtam belé.
Már kezdett sötétedni, ezért Dave hazakísért.
Hagy ne mondjam, hogy milyen volt a reakciója, amikor meglátta a villánkat.
Behívtam a házba, mert közben elkezdett szakadni az eső, én pedig már magamban eldöntöttem, hogy itt alszik.
Kate- et lehívtam, hogy bemutassam neki Dave- et.
Kate épp jött le a lépcsőn, mikor mi a nappaliban voltunk.
- Sarah !- kiabált.
- Itt vagyuuunk !- kiabáltam neki vissza.
Mikor beért a nappaliba engem megölelt, aztán Dave- re nézett.
- Hello.- köszönt neki.
- Kate, ő a...a barátom (?), David.
David, ő a húgom, Ketrin.- mutattam be őket egymásnak, ők pedig kezet ráztak.
- Kate, beszéltél már Bennel ?- kérdeztem.
- Igazság szerint...- és már nem tudta elmondani, mert a lépcsőről lépteket hallottunk.
Már kezdtem bepánikolni, mikor megláttam Ben fejét.
Mikkor leért a lépcsőn rámmosolygott, én pedig csak sokkosan álltam.
- Na, még egy ölelést sem kapok ?- tárta ki a karjait, mire könnyes szemekkel rohantam oda hozzá, és vetettem karjaiba magam.
- Hogy kerülsz te ide ?
És...és egyáltalán mikor, vagy kivel, vagy...vagy...mondjatok már valamit.- kérdezősködtem.
- Nyugii...hiányoztatok, és miután a szüleim is beleegyeztek, hálatok maradhatok egy hétig.- vázolta fel Ben.
- De most akkor te is bemutathatnál az új személynek.- bökött állával Dave felé.
- Jaj, tényleg.
Ben, ő itt David, öhm...a barátom(?).
David, ő Ben, Kate barátja, és a legjobb barátom.- mutattam be őket egymásnak, ők pedig kezet fogtak.
- Ha most megbocsájtotok, körbevezetném David- et a házban.- mondtam, majd megfogtam Dave kezét, és felvezettem az emeletre.
- Ez gyönyörű.- bámészkodott.
Én ide- oda mutogattam, és soroltam fel, hogy mire szolgálnak a szobák.
Aztán következett a padlás.
Felvezettem az eldugott lépcsőn, majd leültem az ágyra, ami a sarokban foglalt helyet, hogy Dave körül nézhessen.
- Mennyi könyv...- simított végig a könyveken.
- Tetszik ?
Szeretsz olvasni ?- kérdeztem rá.
- Nem.
Imádok olvasni.- válaszolt, majd leült mellém az ágyra.
Helyet foglaltam az ölében, majd ő hátradőlt, én pedig rajta feküdtem.
Átfordultam rajta, hogy vele szemben legyek.
Mélyen a szemébe néztem, majd megcsókoltam.
Derekamra helyezte a kezét, majd belemarkolt.
Átdordított, így én voltam alul.
Feljebb tűrte a pólóm, majd körkörös mozdulatokat végzett ujjaival a bőrömön, amibe az egész testem beleremegett.
Szenvedélyes csókunk közben egyre feljebb húzta a pólómat, míg végül levette rólam.
Tovább nem is részletezném.
Tudom, hogy most mit gondoltok.
Igen, odaadtam magam egy emós fiúnak, akiről nem tudok semmi mást, csak a nevét és a korát.
És nagy hiba volt.