Crown (Reign F. F.)

2

- Hunyadi Viktóri, a magyar hercegnő és Stuart Mária, skót királynő!- kiálotta az ajtó mellett álló férfi, mikor a két lány belépett.

Ferenc és Katalin a terem közepén álltak, mindeketten érdelkődve nézték őket.

- Ő Madaci Katalani és Ferenc. -suttogta Mária a másik lánynak.

- Ő az akit nem kéne felbosszantanom. - mosolyodott el Viktória.

- Valahogy úgy. - bolintott a lány.

Ahogy leértek a lépcsőn Mária Ferenc mellé állt.

- Szép reggelt, Viktória vagyok, felség. - bokolt a lány.

- Madaci Katalin, ő itt a fiam Ferenc, Máriát pedig nem kell bemutatnom. Örvendek a találkozásnak. - mosolygott a lányra Katalin.

- Köszönöm, hogy országukban tartozkodhatok. A francia borok a gyengéim, csak apám meg ne tudja, mert lezárassa még a végén az otthoni pincét. - mondta a lány, mire az egybegyültek felnevettek.

- Ez az őszinte magyar humor, rég hallottunk már ilyet. - nevetett Ferenc.

- A kuzinom ha jól tudom nem rég távozott a vendégszeretetükből. - társalgott tovább Viktória.

- Greer kérője a napokban távozott. - bolintott Mária.

- Az egyik legjobb stratégáját sajnos vissza kellett hivnia apám. De ha jol tudom az eljegyzés nem bomlott fel.

- Tényleg nem. - igazolta a másik lány.

- Ha nem sértem meg önöket visszavonulnék, több órás utam volt, elfáradtam. - hajolt meg Viktória.

- Menj csak nyugodtan kedvesem. - mondta Katalin.

- El ne felejtsem, ezt felségednek hoztam. - intette magához a lány egy otthonról hozott szolgáját. Egy tulipánokkal szépen kifaragott dobozt nyitott ki és adott át a királynénak. Két gyöngy fülbevaló feküdt benne. - Remélem elnyeri a tetszését, az új világból hozták.

- Köszönöm. - vette ki az egyik égszert, hogy közelebről is megnézhesse Katalin.

- Ezt meg a trónörökösen hoztam. - emelt ki egy hosszú ezüst dobozból egy gondosan készített kardot. - Apám legjobb kovácsai dolgoztak rajta hetekig, remélem sok országot hódít meg vele, csak ami a szerény földünket oltalmazza meg. - adta át a kardot Ferencnek.

- Köszönöm, igazán szép ajándék. - forgatta meg ovatosan a kardot.

- Mária királynőnek...

- Csak Mária. - vágott mosolyogva a szavába a lány.

- Mária neked ha nem bántalak meg ezt hoztam a hazámból. - egy gyöngyel, gyémántokkal és más ékkövekkel díszített bölcsőt hozott be két szolga.

- De gyönögyrű. Nagyon köszönöm. - simította végig a kis ágyat a lány.

- Mégegyszer örvendek a találkozásnak. Most már tényleg visszavonulnék. - fejet hajtott majd pár udvarhölgyel a háta mögött elhagyta a termet Viktória.

- Tudja, hogyan kell belépni az már biztos. - nézett a lány után Katalin.

- Szerintem csak rendes akart lenni, nincs miért lekenyerezzen minket. - rázta meg tiltakozoan a fejét Mária.

- Én szerintem is. - bolintott Ferenc. - És ez a kard egy mestermű, nem keves idő lehet egy ilyet elkészíteni.

- Jaj, el is felejtettem megköszönni a korábbi ajándékait. Utána megyek. - kapott észhez Mária, de igazából csak egy indok kellett, hogy kettesben tudjon maradni a magyar hercegnővel, hogy átadhassa a leveleket.