Crown (Reign F. F.)

3

,, Kélek ne haragudj rám, amiért nem mondtam el neked ezt. Nem rég történt, hogy kerestelek, s gondoltam, hogy a fiadnál leszel. Ott is voltál... Együtt aludtatok Lolával a kicsivel, s akkor tudtam, hogy én már nem férek bele ebbe a családba. Nem akarok a fiad és közéd állni. Mivel én nagyon távol leszek most már tőled, és csak az isten tudja, hogy mikor fogunk újra találkozni, ezért arra kélek élj boldogan a családoddal. Vigyázz magadra, én is azt teszem, s megigérem hogy vigyázni fogok arra is amit a szívem alatt hordok már jó pár hónapja. Féltem elmondani, s Nostredamust is megeskedtem, hogy halgasson róla. Most már könnyebb a lelkiismeretem, igy a szemedbe tudok nézni, mert most is téged várlak, hogy elmondjam milyen messzire is sodor téged tőlem az élet. Szeretlek, kérlek légy boldog nélkülem. "

A tűz ropogása csengett Ferenc fülében.

- Ó, Mária, miért? - azzal kirohant az ajtón, egyenesen Nostredamus pinceszobájáig.

A szobát megtölte az illatos fűszerek és gyógynövények lenge illata. A kuruzsló a tűz fölé görnyedve melegített egy edényben valami zöld löttyöt, a szoba sarkában egy széken Katalin ült.

- Igaz ez? Tényleg várandós Mária? - rontott be a szobába Ferenc, körbe se nézett, így nem vette észre a ledöbbent anyát.

- Igen, de azt mondta ő akarja elmondani ezt, felség. - hajolt meg a herceg előtt.

- Akkor is miért nem szoltál? Sosem engedtem volna el egyedűl, ha tudom, hogy a gyerekemet várja. - tántorodott meg Ferenc, arca meggyötört volt.

- Hogy mi? - lépedt melléje Katalin.

- Olvasd el. - adta át anyának a levelet Ferenc. A nő gyorsan átfutotta a betűk végtelennek tűnő sorát.

- A kis szeretőd miatt veszíted el az unokám. - tette le a lapot, majd szó nélkül kivonult Katalin.

- Most neki is mi baja lett? - nézett érthetetlenűl anya után Ferenc.

- Szeritem átérzi Mária fájdalmát, hisz ő is igy járt annak idején. Apád és Dián egy családot alkottak a fiukkal, hiába hogy törvénytelen volt, mégis boldogok voltak. Anyádnak meg csak a gyermekei voltak, ezért szereti olyan nagyon őket, felség. - mondta Nostredamus.

- De hát én nem vagyok olyan mint az apám. Én csak törődni akarok a fimmal. - ült le egy székre a herceg, a homlokát maszírozta.

- De mikor a fiával van és a fia anyával akkor egy olyan kötelék van közöttük, amelyhez Mária úgy érzi, hogy semmi köze, felség. Ez nem a maga hibája, ez az emberi kapcsolatok velejárója. - magyarázta nyugodtan a kuruzsló, miközben fűszereket pakolt egy polcra.

- Láttál valamit a jövőben? Meg fog-e születni a gyermekem? - temetett az arcát a kezeibe.

- Egy oldalt láttam, egy krónikából, amit jó pár év mulva lejegyeznek. ,,Két gyermek, két király, egyik Franci, a másik az Angol trónra ül." - nézett a semmibe révedő szemmel a jós.

- Lesz két fiam? - nézett fel Ferenc.

- Álmomban egy mondta kísért: ,,Felbőg az angol oroszlán, melyben francia a vér". Két fiút láttam, mikor lejött ide először Mária, a látomásban két fiút tartott a kezében. A nagyobb szőke volt, a kisebbik sötét fürtyei alól bámult a nagyvilágra. - a herceg arcán fégig folyt egy könnycsepp.

- Köszönöm. Köszönöm istenem. - azzal kisietett a szobából. Futott fel a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Levélpapírt keresett és tollat ragadott.

**********

- Mikor érünk oda? - ásította Mária. Bunda paplanát a nyakáig húzta, s visszadőlt a puha párnák közé a hintóban.

- Már mindjárt a kikötőbe érünk. Onnan már nincs messze Anglia. Egy spanyol hajó visz oda, nem akartam sem francia sem angol hajóval odamenni, igy lesz a legjobb. - forgatott egy könyvet a kezében Viktória.

- Felolvasol? Olyan szépen, dallamosan tudsz olvasni. - kérte Mária.

- Apám egyik korvinája. Német, de lefordítom. Hősi történetek vannak benne, kis románc, amolyan tiltott szerelemek. - nyitotta ki a könyvet a lány, végigpörgette vastag lapjait. Az apja adta neki ezt a könyvet, mikor németűl tanúlt, sokra tartotta tudást, s örömmel fogadott tanárokat a lányának, mikor az nyelveket szeretett volna tanulni.

- Hány nyelven beszélsz? - kérdezte kíváncsian Mária. A kocsi ablakait vastak függönyök takarták el, kizárva a hideg szeleket. A tavasz meleg sugarai sem tudták elkergetni a néha jeges fuvallatokat.

- Magyar az anyanyelvem, 6 évesen megtanultam németűl, anyám Olaszországba vitt, 8 éves voltam. Hamar alkalmazkodtam a helyzethez, ott az olaszt tudtam elsajátítani. Később franciául és angolul tanítatott. Sokat jártam London és Párizs között. A két város közötti utón ismerkedtem meg egy fiúval, aki spanyol volt, és nagyon jó nyelvtanár. Az egyik lovag rajta kapott, amikor a fiú megcsókolt, azzonnal lecsapta a fejét, 15 éves voltam. Azt hiszem ennyi lenne a nyelvtanulásom története röviden. - nézett Mária szemébe Viktória miközben mesélt, a tekintete a világ bölcsességet hordozta, egy olyan ember szemei voltak, aki nem egy-két dolgot élt át az életében.

- Hol voltál Európában? Hol fordultál meg a világ oly kis térképén? - kérdezte a másik lány, felfoghatalan volt neki, hogy egy ilyen törékeny teremtés ily messzire jutott egyedűl.

- Buda, Szentpétervár, Velence, Róma, fél Itália, Bécs, Párizs, London, Madrid, Prága, csak pár nagyobb város ahol megfordúltam. Láttam a világ minden szennyét, már nem tudok visszafordulni semmitől sem. - tekintete a semmibe révedt, ahogy szívét elkezdte marcangolni az idő és a távolság.

- A családod nem hiányol? - együttérzés sütött a skót királynő szavaiból, tudta milyen is az, mikor távol van az ember a családjától, és egy teljesen vadidegen környezetbe kerűl.

- Otthon és Család? Vannak ilyen szavak egyáltalán? Az út nevelte belém a tisztességes embert és nem az apám talpnyalói. Engem nem hajt igába egy törvény vagy a származás. Elindultam az utón, s a célom még túl messze van, de sosem állok meg. Azzal, hogy téged segítlek a lelkiismeretemen is segíthetek. Tudom, önző dolog, de a szívemnek mostanság nem igazán akad miben megnyugodnia. - hunyta le a szemét Viktória, a sötétség fátyla mögűl a dolgok olyan jelentéktelennek tüntek, de ahogy kinyitotta a szemét a problémák és akadályok eleven szörnyeteggé változtak.

-Mostmár én vagyok a családod. Maradj velem, kérlek, Angliában. - szorította meg kesztyűbe bujtatott kezét barátnőjének Mária.