Crown (Reign F. F.)

5

Az angol kikötők dugig voltak Európa nemeseinek a hajójaival. Mindenki a koronázásra érkezett. A portugál és a spanyog király hatalmas hajóji az új világból hozott kincsekkel voltak feltőltve. A skandináv országok királyai értékes drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak ajándékba, a világ nagyhatalmai összegyűltek.

- Az északi szárnyban szállásoltuk el a pápát. Őszentsége is jelen akar lenni, mi több, ő szeretné a levezetni a koronázást. Több bíboros is érkezett. - nézett ki az ablakon magyarázva Viktória.

- A franciák megjöttek már? - hajolt ki az ablakon Mária francia zászló után kutatva a kikötőben.

- Úgy tudom még nem, de hamarosan megérkezhetnek. - nyugtatta meg a barátnőjét azonnal Viktória.

- Remélem igazad lesz... - suttogta ki az ablakon Mária.

**********

Ferenc mosolyogva ment végig a csarnokon, a mosoly egy uralkodói esten volt a király pajzsa, mellyel elfedte oda nem illő érzelmeit. Anya otthon maradt, kiélvezve a hatalmat, míg őt egyedűl kitette az idegen királyságok uralkodóinak fürkésző tekinteteinek, szép anya az ilyen...

- Felség, királynéja biztos elbűvölő lesz ma este is mint mindig. - hízelgett egy kataloniai nemes.

- Hamarosan nem csak a felség úrnője, de az angoloké is lesz. - próbált viccelődni egy másik.

Ferenc szinlelt egy kurta nevetést, majd elnézést kérve tovasiklott a hatalmas terembe. Kétfelől vacsorához volt terítve, kiváncsi volt neki hol szánnak helyet. A hatalmas szoknyák között szlalomozva eljutott a terem végénél levő ajtohoz, ahol kioldalgott királyhoz nem méltó módon. Hatalams sóhaj kíséretében futott felfelé a lépcsőkőn, azon az uton, melyet egy szoba lány árult el neki.

A skót királynő szobája előtt várt egy kicsit, majd szétnézett és kopogtatás nélkül belépett.

Ott ült, ahol mindig ha valahol meg kellett jelenjen, a fésülködő asztalnál a haját igazgatva, végig a tükörképét, de leginkább a szemét nézve.

- Gyönyörű vagy. - suttogta Ferenc végignézve Maryn.

- Azt hittem el sem jösz... - bukott ki a lányból, amikor meglátta.

- Hogy maradhatnék távol tőled? Belehalnék... - lépett egyre közelebb Ferenc.

Mária is felállt, ékszereit még nem vette fel, kiterítve hevertek az asztalon.

- Szeretlek, sem távolság, sem idő, sem egy hadsereg nem álhat közénk. - ölelte át Ferenc gyengéden a lányt, majd száját szorosan az övére zárta.

*********

Serlegek és kristály poharak koccantak egymásnak és a lakoma elkezdődött. A fő asztalnál a francia királyi pár, az angol királynő és a magyar hercegnő ült.

- Még nem történt botrány, ez azért jó hír... - suttogta Viktória a pohara fölött.

- Igen, mert jó messze ül a pápa a protestánsoktól. - felelte Mária királynő.

- Én a katalán és spanyol ellentéttől jobban tartok, még a végén itt hirdetik be a háborút valaki lekaszabolásával. - nézett körül figyelmesen a termen Viktória.

- Holnap a legtávolabb legyenek ültetve egymástól mindenhol. - állt fel a mondat befejeztével az angol királynő.

A terem elhalkult, a szolgák meghuzodtak a terem valamelyik sötét sarkában, az evést beszüneteltették a teremben ülők.

- Köszönöm, hogy ilyen rövid idő alatt idefáradtak. A holnapi napon részesei lehetünk a történelem egyik legfontosabb fordulopontjának, a skót és angol trónegyesülésnek. Élvezzék a vacsorát és az estét. - egy utolsót biccentett az egybegyültek fele, majd a hajlongások közepette kiment a teremből.

- Erzsébet kivégzésére megy... - suttogta Viktória Marynak.

A lány a hasára tette a kezét hirtelen. Émelyegni kezdett, forogott vele a világ.

- Nem érzem valami jól magam. - szolt halkan a hercegnőhöz.

- A terhesség velejárója. Menj fel pihenni, én majd válaszolok az urak kérdéseire, ha távolléted felől érdeklődnek. - ivott a borába Viktória.

- Köszönöm. - állt fel, majd Ferencel a háta mögött eltűnt az egyik oldalajtón át.