Néma suttogás a lélek,
Holttá kövült az élet,
Kóbor emlékek sírhalmán
Egy arcot kutat a magány.
Feldúlt vágyak között
Matat a fájó közöny
Hol van a maradandó,
suttogva mondott igaz szó?
Szívből feltörő sóhaj
Fagyottan zuhan a múltba.
Testetlen gyötrő fájdalom,
Űzött vad tőle a nyugalom.
