Mikor elérkezik a pillanat, hogy egyedül döntesz.
Hogy az életed további útján mikor mit miért teszel
Az útelágazásnál gondolkodsz, melyik ösvényt léped
S nem hallgatsz másra, csupán arra, mit súg a szíved.
Mikor már fáj az is, mitől eddig oly nagyon védtek
Szívedbe fáradt hétköznapok ezernyi gondja téphet
A boldogság ritka ajándék, mert küzdelem az élet
De gondok között sem fárad el a szeretni a szíved.
Mikor látod más könnyeit, s magadénak érzed
Fájdalmát akkor is, ha ezerszer nagyobb a tied
Lehajolsz a koldushoz, bár te vagy a szegényebb
Áldozatot hozol, s nem nézed, neked mi jut cserébe.
Akkor véget ér a gyermekkor, csak emlék lesz,
Ott őrzöd majd álmaid mélyén a szívedben,
Fogadva, mi szép volt, soha nem feleded,
De már felnőtten éled minden nap az életed.
