Az angyal tanácsa

1. fejezet

Lucifer úgy ismert, mint a bukott angyal, akit Isten letaszított a pokolba, ezer évre. Csakhogy ez nem így van. Miután Lucifert letaszították, nem a pokolba került, hanem egy pusztára, ahol a puszta démonaként, Azazel- ként volt ismert. Végül, miután egyedül, kitéve az emberi rosszakaratnak, megbolondult és embert ölt, átvette a Halál angyalának, Azrael- nek helyét. Isten ekkor törte le szárnyait a bukott angyalnak.

A levágott szárnyú angyal pedig repült- repült volna, de zuhanni kezdett az emberek világába, a Donne birtok közepébe. Itt talált rá a gazda, Denver Donne, aki egy régi nemesi család tagja volt, egy valódi angol földbirtokos, aki a királyt szolgálta.

Lucifer élete ekkor pecsételődött meg. Elfelejtette angyali valóját és emberként kezdett el élni. Denver úr tanácsnokává fogadta és az angol lordot kezdte el szolgálni. Csak hogy idővel furcsa dolgokat vett észre, például látta az emberek lelkét, és emberfeletti hatalmak birtokába került.

*

Lucifer P.O.V.

Scarlet tipegett be a szobába, Denver nagyúr dolgozószobájába. Vörös haja meglibbent minden egyes lépténél, habár fején egy fekete csipkével bevont smaragdzöld kalapot viselt.

- Mi az? – nézett föl Denver.

- Hát... Ami azt illeti – kezdte volna Scarlet.

- Mondd a lényeget! – vágtam a szavába. Untam ezt a fiút, aki mindig ott legyeskedett körülöttem és szinte mindig zavarban volt, ha a közelembe került.

- Igenis, Lucifer úr! – vágta magát haptákba. – Itt van Shiver hadnagy, beengedhetem?

- Persze – bólintott Denver. – Küldd be!

Scarlet kiment a szobából, mi pedig összenéztünk. Nem tudtuk, hogy vajon mi járatban is lehet errefelé, hiszen nem beszéltük meg, hogy mi hárman összeüljünk egy teára.

Nem kellett sokáig várnunk, Shiver ugyanis belépett, méghozzá nyomasztó és balsejtelmes arccal.

- Azt hiszem, most el kell rontanom a napotokat – kezdte köszönés nélkül.

Helyet foglalt egy bársonnyal bevont kanapén, majd felsóhajtott és nekikezdett.

- A királyt egy felkelés veszélyeztette és most csatát indítunk a nép ellen, pontosabban a felkelők ellen. A polgárháború pár nap múlva kitör.

Denver álla leesett, ahogy az én szemeim is elkerekedtek. Ez valóban borzasztó hír volt, amire nem tudtunk felkészülni. És ez, hogy a király ide küldte Shiver-t, egy dolgot jelentett: mint a királyt hűségesen szolgáló nemesek, nekünk is csatába kell indulnunk.

- Hány embert tudnátok kiállítani? – kérdezte Shiver.

- Kétszáznál többet biztosan nem – hangzott a válasz. – De itt van nekünk Lucifer. Ő felér ötszáz katonával.

- Mi? – álltam fel. – Nem gondolhatod, hogy harcolni fogok emberek ellen. Ez nem lenne igazságos.

- Márpedig fogsz – hangzott a kijelentés, én pedig hiába kerestem kifogásokat, nem tűrte az ellenvetéseket. – Hozzám tartozol, és engedelmeskedned kell.

Dohogtam még egy darabig, de bele kellett törődnöm: a morgolódásom nem segített. Embereket kell majd ölnöm a gazdám parancsára. Úgy éreztem, hogy ezt az erőt, amelyet birtoklok, nem szabadna életek kioltására használnom.

- Nos, én megyek is – állt fel Shiver, miközben a király levelét nyújtotta át Denver- nek. – Még a többi nemest is értesítenem kell.