Lucifer szárnyait letörte az Isten, s lebukott az emberek közé, egy angol nemesi család birtokára. Denver Donne tanácsnoka lesz, és elfelejti angyali valóját. Egy nap azonban ura megkéri: segítsen a király hadseregének, ő is harcoljon emberfeletti h...
A kancellár felébredt. Rásütött a nap, mely oly fényesen és forrón ragyogott, hogy majdnem megölte démoni valóját. Kikászálódott az ágyból, miközben lefejtette magáról a belé kapaszkodó kezeket. Királya még mindig álmában feküdt és nem volt hajlandó elszakadni tőle. Továbbra is belé kapaszkodott volna, ha a kancellár nem kelt volna fel.
Szép, napfényes nap köszöntött a birodalom ezen tájára. A magas hegyek körbeölelték a palotát, s megvédték a betolakodóktól. Senkinek nem volt kedve felmászni a hegyre, nem hogy még a várvédőkkel is harcolni. Ez volt a királyság legbiztosabb pontja.
Rosier egy törülközőt tekert a dereka köré, majd elment fürdeni. Kisvártatva visszatért a szobába, de már frissen és tisztán.
- Királyom - szólongatta az ágyban fekvőt. - Előkészítettem neked is a fürdőt.
- Ne hívj királyomnak - ásítozott az uraság. - Van nevem is.
- Rendben - sóhajtott fel Rosier. - Chester, gyere, kérlek.
- Miért nekem kéne mennem? - morgolódott Chester mosolyogva. - Vigyél a karodban!
A kancellár felkapta királyát, majd lábával berúgva az ajtót, a fürdőszobába vitte kedvesét. A fürdőszoba nagy volt, hisz egy királynak készült. Hatalmas kád terpeszkedett középen, színültig megtöltve forró vízzel. Rosier ebbe a kellemes fürdőbe tette Chestert.
- Most már magadra hagylak - búcsúzott, de azok a bizonyos kezek újra csak belekapaszkodtak.
- Mosd meg a hajam - parancsolta az úr szolgájának.
Rosier szó nélkül teljesítette gazdája kérését. Bevizezte Chester haját, rózsaillatú szappannal megmosta, kiöblítette belőle a habot, majd tincsenként kifésülte. A végeredmény egy vizes, rózsafelhőbe burkolt, vállakra omladozó hajtömeg lett.
- Most a hátamat is - kérte Chester.
A kancellár óvatos mozdulattal, finoman végigsimított egyet királya gerince mentén. A férfi jólesően beleborzongott a gyengéd érintésbe. A démon ujjai lassan lejjebb vándoroltak.
- Ne! - kiáltott fel a király.
- Miért ne? - vigyorgott a démon.
- Mert elrontod a pillanatot - hangzott a válasz. - Pontosabban már el is rontottad.
- Akkor már úgyis mindegy - nevetett fel Rosier, de aztán arca elkomolyodott. - Lehet, hogy számodra ezzel elrontottam a pillanatot, de számomra ez tette egésszé és különlegessé.
- Megint enni akarsz? - kérdezte Chester szenvtelen hangon. - Itt a nyakam, ne kíméld!
Fejét oldalra döntötte, hogy a démon jobban odaférjen hófehér bőrű nyakához. Azonban nem érezte meg a szemfogakat vállában, akárhogy is várta őket.
- Nem eszek, csak ha muszáj - fordult el tőle a kancellár. - Most nem akartam inni, csak egy kicsit úgy ellenni, ahogy az emberek szoktak a szerelmükkel.
- Nem volt elég éjszaka? - sóhajtott fel Chester.
- De, elég volt - nyitotta ki az ajtót a démon. - Pedig azt hittem, hogy te is élvezted.
Az ajtó nagy robajjal becsukódott, elnyelve ezzel a kancellár kecses alakját.
- Igen, élveztem - motyogta a víznek Chester. - Jobban, mint szabadott volna. – sóhajtott fel. - Élveztem minden egyes érintését, még azt is, mikor a véremet vette.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
