Az alakulat ∆ Uchiha Sasuke

11. rész, Búcsú

Kedves Olvasóink!

Tudjuk, hogy rengeteg ideje nem volt rész, és valószínűleg már nem is vagytok annyian, mint a kis szünet előtt, de meg szeretnénk magyarázni a dolgot.

Elég elfoglaltak voltuk, az utóbbi időben, és semmi időnk nem maradt az írásra. Nem szeretnénk nagyon hosszasan taglalni a dolgot, bocsánatot kérünk a kimaradásért és reméljük azzal, hogy most kiteszünk egy (remélhetőleg) hosszabb részt, és megígérjük, hogy hetente igyekezni is fogunk legalább egyet összehozni, akkor lassacskán ismét összegyűlünk egy kevesen. 

Sasuke's P.O. V.:

Egész éjszaka nem jött álom a szememre, ezért kint dekkoltam az erkélyen napkeltéig. Benéztem az üvegajtón. A kislány békésen aludt, nem is sejtve, hogy nemsokára fel kell keltenem, hogy megindulhassunk a Konohába tartó utunkra. Kelletlenül feltornáztam magam álló helyzetbe,és elindultam befelé.  Elballagtam az ágy felé, ahol a kislány aludt,de ott meg is torpantam. Ötletem sem volt, hogyan kellene felkeltenem, pedig a többiek már szinte biztos voltam benne, hogy ránk várnak.

- Sakura - szólítottam meg eleinte csak halkan, reménykedve, hogy talán meghallja.

Persze nem így történt.

- Sakura!- ráztam meg egy kicsit a vállát, de még mindig semmi reakciót nem kaptam válaszul.

Ne már, motyogtam magamban, és arrébb söpörtem az arcát eltakaró rózsaszín tincseket, majd közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam:

- Tudod hány nemi erőszak történik évente? Nem elég.

- Eddig is ébren voltam - morogta álmoskás hangon. - De öröm volt látni, ahogyan szenvedsz.

- Akkor legalább hallottad, amit mondtam - húztam gúnyos mosolyra a szám.

- Egyébként - komolyodott el a hangja - gondolom nem csak viccből keltettél fel.

Lehervadt a mosoly az arcomról.

- Valóban nem azért.

- Nem... Nem tudnál beszélni velük? - kérdezte bizonytalanul.

- Próbáltam. De a bátyám és Kakashi ügyeibe tisztában vagy vele, mennyi beleszólásom van - feleltem.

- Nem akarom azt, hogy mikor visszamegyek, a maradék ember úgy nézzen rám, mint aki elbukott, nem képes semmire.

- Te is tudod, hogy nem azért küldünk vissza, mert elbuktál, hanem mert pihenésre van szükséged, és ezt nekik is nyugodtan elmondhatod - magyaráztam.

- Sejted, ki fog hinni nekem. Tsunade-samán kívül senki más.

- Öltözz fel - köszörültem meg a torkom. - Indulnunk kell.

--------------------------------------------------------

Sakura's P. O. V.:

- Meddig fogsz még szemmel verni? - lépett mellém Itachi.

- Nem csináltam semmit. Nincs ok arra,hogy visszaküldj. Nem tehetek róla, hogy az a...

- Sakura...

- ...az őrült tönkretett mindent. Akit.... akit... megöltem.

- Nem is ez az oka annak, hogy jobbnak láttuk, ha visszamész. Figyelj, a mi csapatunk már több mindent megélt, mint ahány fa van a földön. Számtalan embert láttunk meghalni, némelyikük halálának oka is mi vagyunk. De neked ez az első megrázkódtatás, és nem tud egyikünk sem olyan támaszt nyújtani számodra, mint Tsunade.