Az alakulat ∆ Uchiha Sasuke

13. rész, Összetörve

Sakura's P.O.V.

Idióta. Idióta idióta idióta. Amióta csak lelépett, ezt mondogatom magamnak. Mert az vagyok,egy kicseszett nagy buta liba,hogy azt hittem,néhány hétnyi ismeretség után talán kedvelni kezd. De nem. Mert ő Uchiha Sasuke, aki saját magán kívül max csak kefélni szeret.

Min vagyok ennyire meglepődve? Egyértelmű volt, hogy csak púp vagyok a hátán, és semmi kedve ahhoz, hogy én is az alakulat tagja legyek. Csakhogy akkor meg mi a fenéért csókolt meg? Viccből? Vagy el akarta mondani, hogy sikeresen megkapta az első csókomat? Mert neki ez is megy? Pofára ejteni a másikat. Úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, akinek kiönthetem a lelkemet. A kis kori barátnőmön kívül nem is lehetne más alkalmas.

Végül felhagytam a saját magam idegesítésével, és inkább megindultam barátnőm háza felé. Pocsékul éreztem magam, részben mert hülye voltam, részben pedig mert Sasuke még annál is jobban. Sőt, pont hogy nem volt hülye. Mert végül is megkapta, amit akart. Csak én voltam az, aki többet gondolt bele.

- Sakura! De jó, hogy jöttél, rengeteg mesélni valóm van - találtam szembe magam Ino mosolygós arcával.

- Nekem is - motyogtam el az orrom alatt, de inkább csak csendben követtem őt.

- Képzeld, visszajött a srác, akiről annyit meséltem! És tudod, ki volt, akit először meglátogatott? Khm, és nem is csak meglátogatott - húzogatta a szemöldökeit. - Hát engem!

Csak mosolyogtam rá bugyután. Legalább az ő hírei jók.

- De várj csak! Hát biztos ismered őt te is, szinte minden nőnemű ismeri. Még a heteró férfiak is beindulnak attól, ha csak rájuk vet egy pillantást - áradozott, nekem pedig egyre jobban nőtt a gombóc a torkomban.

- Ino...

- Sasuke, tudod. Egy csapatban edzettem vele anno - magyarázta.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő.

- Sasuke? - kérdeztem vissza makogva, döbbenten.

- Sasuke, igen. Tudod, Uchiha Sasuke. Valami idióta nevű alakulat tagja, a falu megmentője, ügyeletes rossz fiú, éssssss - tapsolt egyet - az enyém!

- T-tiéd? - csuklott meg a hangom. - Ho-hogyan... Mikor történt ez a.... dolog?

- Az igazság az, hogy mindig is tartott - mosolygott. - Csak barátság volt extrákkal. De legutóbb... más volt. Több érzelemmel, ugyan részegek voltunk mindketten egy kicsit, de éreztem! Ilyen még nem volt, éreztem, hogy szeretettel ér hozzám, nem csak, mint egy tárgyhoz. Éreztem a tüzet, az erejét az egésznek, hogy vágyott rám - szélesedett ki a mosolya egyre jobban.

- Ez... Ez nagyon jó - erőltettem magamra egy bizalmatlan mosolyt.

- Nagyon jó? Egyszerűen rohadtul csodálatos! - pattant fel. - Egész gyerekkoromban erre vártam.

Eddig bírtam. Nem akartam hallani a részleteket.

- Nekem... Nekem mennem kell. Találkozom valakivel... - álltam fel.

- Héj, de te még el sem mondtad, amit szerettél volna! Csak nem neked is valami fiú ügy van a dologban? - meredt rám.

De. Csak az enyém nem éppen ilyen fényes.

- Nem, de... Tényleg mennem kell. Majd később megbeszéljük - erőltettem magamra egy mosolyt.

Nem Inora kellene haragudnom. Ő nem tudta, hogy mi történt. Az egyetlen, aki hibás, az Uchiha Sasuke.

- Ne haragudj - hajoltam meg egy kicsit előtte. - Szia.

Ahogy becsukódott az ajtó, utat engedtem a könnyeimnek. Neki csak egy csók volt. De nekem az első volt. Ki voltam készülve, nem rég halt meg valaki az én kezem által, nem hiányzott, hogy egy másik még érzelmileg is tönkre tegyen. De neki természetesen ez is sikerült. Mint ahogy minden más is.