The Losing Game [SZÜNETEL/ÁTÍRÁS ALATT]

2 - Munkahelyi emberrablás

Egy sötét árnyék vetül rám, ahogyan az élettelen test fölé görnyedek.
Alakja lassan elhatalmasodik fölöttem, mintha csak célja lenne, hogy önmagával együtt engem is bevonjon az ő sötét világába.
Bár érzem, hogy testem kezd cserben hagyni, hisz reszketek, ezzel a reakcióval pedig elárulom szánalmas érzéseimet, már magam sem tudom eldönteni, hogy mégis miért reagálok így.
Talán félek? Fázok vagy esetleg csak a testemből távozik el az az adrenalin löket, mely mindeddig egyben tartott?
Esetleg mindezek az érzések együttesen ostromolják, törékeny, elmúló emberi testemet, melyben szívverésem utolsó dobbanásával, tüdőm legvégső kétségbeesett kitágulásával,  majd csalódott elernyedésével adja fel a harcot, amit az előttem elterülő test tulajdonosa elveszített?
Talán akkor érkezik el életem utolsó pillanata, mikor együttes munkájuk folyékony gyümölcse, ami szétárad a testemben, örökké megdermed bennem.
Feltehetném ezt a kérdést, hisz van, aki olyan tapasztalattal rendelkezik, hogy válaszolhatna rá, de mégsem adna feleletet. Úgy dönt, sírba viszi a titkot.
Most lejjebb pillantok az árnyékról, saját kezeimre, amik nedvesek egy bíborvörös folyadéktól mely, lustán gördül végig tenyerem barázdáin és csöpög le róluk a talajra sajátos ritmusában.
Vér, de nem az én vérem.

Érzem a mögöttem álló ember tekintetét rajtam, szinte lyukat éget a koponyámba, de én mégsem tudok mozdulni, nem tudom levenni a szememet bemocskolt kezeimről, pedig úgy ráparancsolnék önmagamra és futnék, ameddig csak a megerőltetéstől égő tüdőm és lábaim erővel bírják. Eszembe sem jutna visszapillantani se, még ha nem is érteném a helyzet miértjét. Hogy miért nehezedik egy kéz, talán bátorítólag szánt mozdulattal a vállamra és borzongatja meg, nyakamon a szőrszálakat, egy meleg lehelet.
A testem egyszerűen úgy döntött, hogy nem fog engedelmeskedni nekem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, így nem húzódok el se az érintés elől, se a rettenetes jelenettől az orrom előtt. A mögöttem álló alak jelenléte nem engedi meg, hogy hátra hagyjam őt, most már nem, amikor magához láncolt.
Mintha csak a gondolataimban olvasna, arca a hajamhoz simul, ahogyan eltűnődve megszemléli magának a groteszk látványt, akárcsak egy múzeumi kiállítási tárgyat elemezne és már-már szinte egykedvűen, lágy hangon a fülembe súgja a felfedezett cselekmény kibontakozó részleteit.

- A futás úgysem számít. Levadászlak újra, ha kell, hisz már megtaláltalak – vállamon pihenő keze most végig cirógatja a bőrömet, ahogyan lejjebb csúszott a karom vonalán, de a csuklómhoz érve, a gyengéd érintés hirtelen szorító fogássá erősödik, mintha csak érzékeltetni akarná, hogy az áldozatává váltam. Én is ugyan olyan áldozat vagyok a listáján, mint az előttünk fekvő test, kivéve, hogy az én szívem még mindig elkeseredetten igyekszik a tudásomra hozni, hogy dobog, ahogyan a torkomban érzem tehetetlen vergődését - Mostantól pedig az enyém vagy – sziszegi immár a fülembe, hangja egy cseppet sem tűnik többé gyengédnek - Az én játékomat játszod.

Az álomból kiszakítva magamat egy hirtelen lendülettel ülök fel az ágyban.
Még mindig levegő után kapkodok, ahogyan nagyot nyelve igyekszem lecsillapítani a légzésemet, amíg a horror pillanatai még mindig élénken élnek a fejemben.
Annak ellenére, hogy a szemeim nagyobbakra nyíltak, mint az estére nyitva felejtett ablak, ahonnan a beáramló hajnali levegőnek frissítőnek kéne hatnia, most inkább csak libabőrt okozva illan el és hagy hátra engemet.
Átkarolva magamat igyekszem csökkenteni a remegést és álmatag hangon, halkan motyogva próbálom megnyugtatni magamat. Mégis tudom, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy abba maradjanak az apró remegések, melyek végig futnak a vállamon, beférkőznek a bordáim közé, majd végül lebukfenceznek a lábamon elveszvén a takaróm redőiben.

- A szobámban vagyok, semmi sem valódi amint az előbb elképzeltem – ismételgetem újra és újra félhangosan, hátha egy részem képes lesz végre elfogadni ezt, amíg a másik továbbra is az álom és a valóság keskeny határán imbolyog az állításom mérlegelésében.