The Losing Game [SZÜNETEL/ÁTÍRÁS ALATT]

3 - Az érzelmi tényező

- Szóval ez lenne a híres Baker streeti lakás? –léptem be, arcomon egy hatalmas mosollyal a nappali ajtaján.

- Mrs. Hudson inkább kuplerájnak nevezné, ami itt van - válaszolta Sherlock, ahogyan kabátostul lehuppant az egyik fotelbe. Tekintete rám tapadt, ahogy szórakozottan végig kísérte egy kezdő táncoshoz hasonló toporgásomat és forgásaimat a lakhelyében, amint igyekeztem mindent a legapróbb részletig megfigyelni magamnak.

Beavatatlan szem számára elsőnek tán rendezetlennek kis zúgnak tűnhetett, de számomra inkább tűnt egy kaotikus kincses barlang bejáratának, ahol bár nem kellett kimondani a „Szezám tárulj" jelszót, hogy bebocsájtást nyerjünk és csillogó aranyak vagy ékszerek sem csábították szemünket, a lakás mégis várt egy lelkes kalandorra, aki végre felfedezi a benne rejlő kincseket.
Sherlock számára egy külön világot jelenthetett ez a terület, hisz minden tárgy szimbolizált számára valamit. Egy megoldott esetleg egy megoldatlan esetet.
Az egyik talán egy eszköz volt, mely a gondolatokat segített megserkenteni, míg a másik csak egy impulzus vezérelte cselekedett lehetett, mikor birtokába került a kiválasztott lakberendezési tárgy, de talán az indok mindegy is volt.
Számára mindenek megvolt a maga rendje és a legszebb mindebben az volt, hogy abban a pillanatban amint átléptem a küszöbön én is el felfedezővé váltam. Immár megvolt a lehetőség, hogy rájöhessek a lakás titkaira, melyben az első lépésem az itt megforduló emberek kiléte volt.

- Ő kicsoda? – a kérdésre csak lassan reagáltam, ugyanis minden figyelmemet lefoglalta a nappali megcsodálása. Amint tudatomig mégis eljutott a mondandója, az arcomon kíváncsiság árnyéka suhant át a női név említése hallatán és talán egy kicsit gyorsabban perdültem felé, mint kellett volna.
Úgy tűnt ezt a heves reakciót Sherlock nem vette észre vagy pusztán nem érdekelte, hisz gondolatai mintha máshol jártak volna, ahogyan ujjait összetámasztotta álla előtt, mintha csak imádkozott volna.

- Amolyan házvezető nő – intett egy hessegető mozdulattal, akárcsak egy idegesítő gondolat foszlányt igyekezne eltüntetni - Egy teát esetleg? Megkínálhatnám kávéval is, de azt gondolom, már unja.

- Nem utasítanám el az ajánlatot – hallattam egy fáradt sóhajt, amint úgy döntöttem, hogy lehuppanok az előtte elhelyezkedő piros fotelba – Tehát miért rángatott ki a munkahelyemről? – nézelődtem jobbra balra, hátha saját magam is felfedezhetem kérdésemre a választ. Nem mondom, hogy nem élveztem a lehetőséget, hogy Sherlock lakásában lehetek, jó lett volna tudnom, hogy mégis miért kockáztatom kirúgásom veszélyét.

- Mrs.Hudson! Hozzon egy teát! - kiáltotta el magát Sherlock, majd hirtelen felindulásból felpattant és a papírokkal tele aggatott falhoz sétált.

- Van valami, ami már túl hosszú ideje foglalkoztat. Egy kis abszurdum, mely nem hagy nyugodni - kezdett masírozni, nyughatatlan ütemben föl és le - Befészkeli magát a testedbe, megtalálva a legsötétebb kis rejtekhelyet, hogy onnan törve elő feszítse szét a bensődet – hirtelen torpant meg, izmai egyszerre feszültek meg, amikor realizált önmagában valamit - Az érzelmi tényező, mely nem hagy nyugodni – suttogta, én pedig nem voltam benne biztos, hogy ez nekem szólt, vagy csak magában beszélt. Talán ő sem, hisz hirtelen megrázta a fejét és immár normál hangerővel folytatta - Szeretném kikérni a tanácsát egy ügyben. Egy kívülállót, aki még nem zavarodott bele ebbe a kettős problémába – pillantott felém a válla fölött.

- Öhmm rendben... - néztem rá kissé furán, ugyanis elképzelni sem tudtam volna, hogy miért gondolta, hogy erre a feladatra én lennék a legalkalmasabb. Felvetésem szerint az emlegetett házvezetőnő is nagyobb segítségére lett volna, mint én, mégsem akartam azonnal lerombolni a belém fektetett reményeit. Úgy gondoltam adok egy esélyt magamnak és megcsillogtatom nemlétező detektív tudásomat, ezért bár szívesebben maradtam volna összekucorodva a kényelmes, piros fotelbe, intenzív figyelme felém azt jelezte, hogy ha mellé állok könnyebben átláthatom vele a bűncselekményt.

– Egy öröklési vitáról van szó – tudatta velem.