Prologue Of World - A Világom Kezdete

A kezdet

-Pontos ismeretünk nincs, de felderítőink által ezeket a faj képeket alkottuk a tanáccsal a szigetről.
-kezdte apám az esti mesének szánt jelentést-.Valószinűleg még közel felét sem ismerjük a szigetnek, sem területileg sem fajok szempontjából, de tudnod kell mit jegyeztünk fel eddig.
A Nyugati-Hegységek lábánál alakítottak törzseket az Orcok. Akiknek bőrük barna és szemük fekete kivéve a törzsfőnöki vérvonalt, kik méreg zöld szemmel pásztázzák a vadont. Természetükhöz illik a test felépítésük is, hiszen hiába jó stratégák ha mindent erővel oldanak meg, amihez ugyebár pont ideális a két méternél magasabb és közel négyszáz kilós tömör izmos, emberszerű termetük. A törzs élén Gromard a berserker áll, kegyetlen harcos, a legtapasztaltabb talán mind közül. Északon, a legszívósabbak az óriásokkal kezdtek lehetetlen háborút azok misztikus fémeiért és érceiért.
Az Emberek délen és keleten alapítottak városokat és erődöket. A királyuk Druman, aki Stormvile városában székel, öregen, életét féltve az erősödő veszélyektől. Fia Arthur, a herceg sok dicső csatát vívott már fiatalon is, igen tapasztalt paladin, aki nem csak a karddal, de a szent mágiákkal is ügyesen bánik. Sok trófea veszi már körül, de amíg nem hallgat az Örzőre és a vén bölcsekre, addig nem veheti át apja trónját. Ha nem bizonyít hamarosan, akkor végleg le kell mondania a trónról. Közvetlen alatta szolgál bátyád is, fontos hírszerző számunkra.
A Night Elfek vihar tépázta hajói Keletről érkeztek, egy maroknyi legénységgel és soha nem látott erőket hoztak magukkal mind a fedélzeten mind az őket követő szörnyek gyanánt. Vezérüktől különválva segítségért jöttek az emberekhez, akik életüket féltve addig vártak, amíg a Nagák szétverték a megmaradt csapatokat. Azóta semmi hír az elfekről.
A Törpök az Észak-Keleti Szoros hegységeiben, a többezer éves Othokar bányákban készítik fegyvereiket, pajzsaikat és különleges találmányaikat. Létszámuk nem több párszáznál, talán egy faluval lehetnek, úgy kétszázan. Viszont nyers erővel sok megszálló csapatot vertek már vissza íly kevesen is, közel semmi veszteséggel. Arany bolond népség, főleg mióta Vaufel Valentine leváltotta apját a kalapács szentélyéről. A legendák szerint az északi óriásokat szolgálták egykor, éppen ezért ismerik a ritka fémek lelőhelyeit olyan alaposan.
A Blood Elfek lassan eltünnek az erdők mélyén lévő kolostoraikból, erejük pedig bomladozó tekercsek tinta börtönében válik elfedetté, olyan misztikus bűbájok, melyek az elmét és a fegyvert is élesítik. Több száz éve bújdosva élnek, mióta Isla Muel'Dasban - szülő földükön - Guldan rájuk szabadította a feltámasztott holt seregét és ezreiket mészárolta le vele.
A legnagyobb harcosok keresik őket, hogy kitanulják a harc és a mágia igaz rejtelmeit. Nincs tudomásunk senkiről, aki megtalálta volna őket, vagy legalábbis egészen idáig.

-Apám, mindig csak ezt a történetet meséled, mennyünk és taníts harcolni, kalandozni akarok.

-Fiam, ahoz hogy erős légy és megálld a helyed világunkban, tudnod kell mi vár rád. Amit jelenleg tudunk a....

-..arról, ami kint zajlik, tudom. <Minden nap ez megy, legalább egyszer elmeséli, már mélyen a fejembe véste pedig.> Mikor viszel magaddal edzeni vagy felfedezni végre?
-Tanulni akarok!

-Téged nem arra szánt a sors, hogy harcos legyél Fiam, túl buzgó vagy és kíváncsi. Ha tényleg kalandor tipus lennél, komolyabb lennél, sajnálom. <Büszkén, ámbár aggódva nézett, nem tudott haragudni rám.> Egyszer majd megérted. Jó éjt.

Felállt mellőlem majd kiment a sátorból. Úgy érzem teljesen haszontalan vagyok, hiszen arra szánnak itthon, hogy földet turjak és kisebb állatokat tenyésszek vacsorára. Na azt már nem.... Tudom, hogy jó kalandor leszek, már csak négy hold és vissza tér a felderítő csapat. Éppen elég idős vagyok már, hogy tanoncnak szegődjek és kitanuljak ezt azt, hogy később én is bejárhassam a vadont... és éppen elég későn van már, hogy most megpróbáljak inkább aludni.

-pár órával később-

Hiába nézem a sátor falait, egyszerűen nem jön az álom a szememre. Dühít, amit Atyám mondott, mi van hogyha igaza van? Lehet, hogy csak egy egyszerű Tauror vagyok semmi több? A családunkban, mindenki tud valamilyen szintű mágiát vagy képességet gyakorolni, már pár holdas korukban megjelent az erejük egy morzsája. Apám imákat mormolva erősíteni tudja a fegyvereket és annak viselőjét, Anyám papnőként esett el egy Night Elf portyázás miatt, bátyám az emberekhez szegődve tölt be druida szerepet. Én pedig csuda jó földműves leszek...
Aludni már nem fogok, de legalább normálisan töltöm el akkor az időmet, ki megyek és gyakorlok, hátha segít majd valamelyik őr. Az ágyamból kikászálódva, megkerestem bőr vértezetemet és a kétkezes könnyített kardomat, ki bújtam a sátor lepelje alól és körbe néztem. Csodás holdfényes éjszakánk van, még esti vadászathoz is kedvező az idő, minden tisztán látszik. Mind a három holdunk az égen delel, egymáshoz most szokatlanul közel állnak és fényük is vörösebb a megszokottnál. Megszorítottam kardom hüvelyét és a gyakorló tér felé vettem az utamat. Hangosan csattogott a talpam a keményre taposott földön és nyikorgott rajtam a bőr vért, milyen feltünő egy csendes éjszakán. Több sátor mellett is elhaladtam, szépen lassan csak hogy neszje se legyen és végül megpillantottam a facélpontokat a távolban.
Szerencse vagy sem, de pont gyakorolnak az őrök is, remélem apám nincs köztük.

-Dobd el a fegyvert! Miben sántikálsz azzal a kezedben?! -Kiáltotta rám az őr és felém mutatott, az Assassin társa pedig villám szerűen mögöttem termet és kést szorított a torkomhoz.

-Tedd le.... Most. -Sugta a fülembe.-

-Ké..érem ne! Csak gyakorolni szeretnék. -Alig jött ki hang a torkomon, mintha folytogatnának. De a fegyveremet szükségtelen volt már eldobni, hisz az assassin rég kitekerte a kezemből.-

-Mi a neved kölyök? - Felvette a kardomat az assassin és forgatni nézegetni kezdte.-

-Ööö... Tar'Ghon. Tar'Aman fia. -Lehült körülöttem a levegő.-

-Ha ez igaz, hogy lehet, hogy még nem láttalak itt a pályán, hisz egy magas rangú tiszt csak kiképzi a fiát, nem?

-Azt mondta Apám, hogy nem erre szánt a sors, nekem falubéliként a családomat kell majd ellátnom

Kacagásba tört ki mindenki, láttam a gúnyos, szánalmat sugalló tekintetet az arcukon. Megvetettek. A kardomat pedig a lábamhoz dobták és egy kivételével mind leült majd neki döltek a bábuknak.

-Gyerünk kölyök vedd fel. Nézzük van-e érzéked a pengéhez.

Nem vagyok nagy darab, igaz már tanonc korban vagyok de súlyra alig közelítem meh a fajomra jellemző kasztokat mint például egy warriort, berserkert vagy lovagot.
Lassan lehajoltam a kardomért, megfogtam markolatát és miközben felálltam a hüvely lassan lecsúszott róla és elterült a porban. Minden olyan lassú tűnt, a porfelhő lassan kúszott fel a lábamon és elterült a vöröses fényben.

-És most? - Kétkézzel szorítottam a markolatot és egyre maga biztosabban éreztem magam.-

-Halálos sebet nem ejtek rajtad azon kívül viszont mindent szabad! -Pallosát előhúzta a hátán lévő tokból és a szemembe nézett- Gyerünk!

Azzal a lendülettel megindult felém, a hold fények táncjátéka a pengéjére összpontosultak.A lendület amivel közeledett szél csóvát gerjesztett a háta mögött és felkavarta a levegőt, majd kardjával felugrott a magasba és teljes gyilkos vággyal csapott le felém.