Prologue Of World - A Világom Kezdete

Az illúzió

Furcsálom, hogy már lassan egy hold óta tart az edzés és Mah'isz-on kívül más Elfet még nem láttam, sőt sokszor őt sem tudom, hogy hol van. Egyedül lenne? Vagy máshol van a valódi tábor? Minden esetre érdekel, hogy mi történt a többiekkel.

Érdekes edzési módszerei vannak, most úgy kell egy hetet túl élnem, hogy a tábor köré Enteket idézett meg. A célpont természetesen én vagyok számukra, de legalább a faházakba nem jönnek és nem keresnek. Vizem szerencsére az aréna mellett lévő forrásból van, csak élelmem nincs és hát lássuk be, ezek az óriásoknak megfelelő méretű és erejű lények nem fognak mosolyogva kiengedni rókát vadászni...

Ki kell jutnom, legalább egyszer és jól megszedni magam mindenfélével. Talán tudok annyit összegyűjteni, ami elég lesz erre a hétre. Mindent kipakoltam a táskámból, felvérteztem magam és kicseréltem a tenyeremen lévő gyógyfüves kötést majd elindultam talán életem legnehezebb útjára.

Az Entek ismertek több méteres termetükről és házakat összeroppantó erejükről. Ja és persze csak mágiával ölhetőek meg és azért az a szintű mágia még távol áll tőlem sajnos.

Muszáj leszek álcázni magam és kilopakodni. Még lent az aréna mellett láttam kardokat, sima natúr famarkolatos, emberek által használt kardokat. Egy kétkezest a hátamra csaptam és kisétáltam a tábor széléhez. Meghúztam magam a bokros bozótok sűrűjén és megpróbáltam elemezni pontosan hány darab Ent van és milyen logika szerint járőröznek. Kicsit nehézkes őket megkülönböztetni, de ha jól láttam hárman lehetnek és szinte teljesen szabálytalan a mozgásuk. Van, hogy kettő összetalálkozik, de általában csak egy tűnik fel körülbelül 4-5 perces szakaszonként.

Éppen most is jön egy, lefekszem a bozótos tövére és várom a tisztes távolságot, előnyöm, hogy a hallásuk nem túl kimagasló. Mikor már úgy húsz lépés távolságra lehetett felgörnyedtem és pár fányira lopakodtam. Ott fel egyenesedve addig szaladtam, amíg a törzsek sűrűje elfedte a tábor képét. Huh, sikerült, szinte hihetetlen. Na már csak pár csapdát készítek fából, jó előre látással elhelyezem őket és jöhet a türelemjáték.

<Körülbelül 2 órával később>

Esteledik, hamarosan vissza kell érnem, a feladat szerint minden éjjelt a tábor határain belül kell töltenem. Az indok egyszerű, túl könnyű lenne, ha csak egy szimpla szökéssel lerendezném az egészet és a végére visszamennék.

Éhen nem maradok, de ez a két nyúl megfelelő adagolással is maximum holnap estig tart. Legalább Teg nyulakat fogtam, melyeknek drót szőrével kiválóan lehet fenni a pengét és szemfogukat bájitalba áztatva kisebb varázs nyakláncok is készíthetőek. Persze ehhez nincs még megfelelő felszerelésem, de már dolgozok az ügyön.

Úton vissza hatalmas fényre és robbanás szerű zajra figyeltem fel. Az ereje ide, még több száz méterre is érezhető.

A holmimmal a hátamon teljes erőbedobással kezdtek futni a tábor felé. Mi történt? Rajta ütés? Megint az Orcok? Nem számít, segítenem kell!

Mikor oda értem nyoma sem volt az Enteknek vagy a Night Elfeknek, egy kopár, legalább húsz méteres üres placc volt ott csak, egy össze eszkábált kis fabódéval.

Nem értem, teljesen megörültem volna? Itt olyan, mintha évek óta fű sem nőne, nem hogy Night Elf által lakott fák. Óvatosan megközelítettem a házikót, benéztem a por lepte ablakán, de nem láttam bent igazán semmit. Bekopogtam, majd rövid várakozás után benyitottam.

Egy kopott kis asztalka volt bent egy nap olvasztotta gyertyával, egy törött székkel és egy alvásra alkalmas széna kupaccal. Otthonos és elhagyatott, a dolgaimat ledobtam az asztal mellé majd meggyújtottam a gyertyát és kimentem.