Prologue Of World - A Világom Kezdete

A vad és a vadász

     

A fák holdárnyékában teljes a sötétség, csak a szentjános bogarak szabálytalan csoportja és a kéken rikító gombák mutatják egyedül az utat. Igazán csendes a mai este, sem egy vad, sem egy ellenséges kalandor. Meghitt és ritka az ilyen, tökéletes a fegyverek ápolására, talán még új rúnát is tudok égetni a kardomba. Hiszen a különböző pengék csattogásának hangjától csak a fenkő sercegése a kellemesebb a tábortűz mellett.

Ez a rúna más lesz, mint a többi. Ez egy úgy nevezett vérpecsét, melynek befejezéséhez majd egy harcos lelkét kell ki oltani. Igen nehéz és fárasztó az elkészítése, ráadásul a lélek nélkül csak egy holdig tart ki, utána felemészti használóját és elkorrodálja az eszközt is. Nagy áldozat, de ha megsemmisítjük 10-11 napon belül akkor ártalmatlan és csak az elkészítésére szánt erő, idő és nyersanyag megy kárba.

Ezt is még Apám tanította az Orcok pusztítása előtt. Ha engem is harcosnak nevel a kezdetektől vagy talán, ha hamarabb kezdek edzeni tovább lett volna köztünk Ő is.... De kár emésztenem magam, csak idő pocséklás az egész, a lelke úgyis csak a bosszúm után nyugodhat békében.

Pár gomba, egy kis Sylin érc, a kard használójának vére és persze egy kis mágia. Gyerek játék a rúna készítés, igazából csak a különböző ritka ércek okozzák a nehézséget. Ugyanis vagy északról kell a törpöktől beszerezni vagy a hegyekben kell bányászni őket. Nálam általában van, hiszen a kereskedők többsége féli a varázslatot, éppen ezért, ha egy kisebb tűzlabda villantok után szinte azonnal fel is kínálják a rejtett árukat kereskedelemre.

Pont időben lettem kész, mire a nap fénye beszűrődött a fák lombja közt és megcsillant az új szerzeményen, folytatni is tudom az utam. Észak-keletre indulok el az Orcok felé, útba ejtve a Nagy Erdőt és az Ősi-Jungelt. Így legalább szerzek egy kevés harci tapasztalatot és ha még szerencsém van Elfekre is bukkanhatok egy kis tanulás gyanánt. Vagy mondjuk megölnek már, ha találkozom eggyel is.

Igen furcsa szerzetek, legjobban az emberekhez tudnám őket hasonlítani, kicsit magasabbak, olyan 2 méteresek. Fülük vékonyabb, de hosszabb és hegyes. Szemük meggyönyörködtet bárkit, többségében zöld vagy sárga és úgy izzik éjjel, mint a parázs. A testalkatúak átlagos, olyan 85-90 kilósak és roppant fürgék. Legendás szinten értenek a mágiához, a közel -és a távol harchoz egyaránt, a legjobb mesterek szinte kivétel nélkül közülük kerülnek ki. Akik igazi tudásra vágynak őket keresik, akár csak én.

Elég sok mindent sajátítottam el az elmúlt időkben, az Apám mesterségét volt talán a legkönnyebb. Az ideiglenes áldások reflex szerűen jönnek, a tartósakat pedig gyerekszerrel készítem el. A harc stílusom véleményem szerint gyenge a varázslataim pedig meginkább, sőt azok majdhogynem csak a látványt szolgálják.

Rengetek úticélom és teendőm van jelenleg, elsőként egy jó tanárt keresek most, mert a fejlődés a legfontosabb. Ezután kelleni fog egy normális felszerelés hiszen még mindig a falum őreinek vértezete van rajtam, ami valljuk be elég gyenge. Majd begyűjtök egy törzsfőnöki orc fejet nyugaton és elviszem bátyámnak keletre, hagy lássa apja gyilkosát. Ha minden sikerrel megy, ő tud ezek után kíséretet szerezni mellém és kiírtok minden orcot, akit csak találok.

Furcsa lehet, hogy mindenhez kétkedve állok hozzá és a szerencse segítségét várom igaz? Pedig, ha bele gondolok egy parasztlegénytől nem is rossz teljesítmény. Jelenleg 7 orc vére szárad a lelkemen, egy Night Elfé és úgy 7-8 nagyobb vadé.

A Night Elfek nem az ellenségeim ezt már az elején leszögezem, de mint kiderült nem egy alattomos szerzet lehet köztük is. Éppen a táborunkból menekültem el és egy kisebb barlangban vagy vájatban bújtam el mikor egy kislány a sírását hallottam meg kintről. Egy perc hezitálás után óvatosan, kivont kardal a kezemben kiosontam segíteni. Egy-két lépést tettem meg a barlangtól mikor neszt hallottam felülről majd hirtelen hátra vágtam magam és kitartottam fegyverem. Egy kiméra ugrott rám vicsorogva és körmeit kieresztve. Becsuktam a szemem és megszorítottam a markolatot. Éreztem, ahogy a meleg vére végig csorog a karomon és rácseppen az arcomra, egyre könnyebbé vált és mire kinyitottam szememet egy Elf terült végig rajtam. Egy alakváltó volt, aki valószínűleg ellenünk kémkedett és kapott az alkalmon, hogy zsákmányt szerezzen, peche volt. Elvettem a pénzét, a gyógyfüveit és a kardját, melynek mai napig jó hasznát veszem.