Tovább néztük. A végére az lett, hogy csókolóztak, minden boldogság. Amikor volt a csókjelenet, nem tudom miért, de egy könnycsepp csúszott le az arcomon, szomorú lettem, és sírtam.
-Milla mi a baj?- fordult felém Jin és közben leállította a filmet- Milla. Mi a baj?- de nem válaszoltam. Talán még bő 5 percig néztem a tévét sírva mozdulatlanul, amikor éreztem, hogy Jin elment. Ott ültem és néztem ahogy csókolóznak. Megfogtam a távirányítót és ismétlésre raktam. Néztem ahogy boldogok, ami én soha nem lehetek. Láttam a boldogságot az arcukon. Én pedig sírtam.
-Milla mi történt? - rohant oda hozzám Jimin, nem válaszoltam, csak tovább sírtam miközben ment a film.- Ha nem mondod el nem tudunk segíteni.
-Milla ne sírj kérlek- simogatta nyugtatóan a hátamat Suga
-Kérlek, mond el- kérlelt tovább Hobi
Erre én rá mutattam a TV-re és a csók jelenetre, és még jobban sírtam. Jimin szorosan átölelt én pedig hozzá bújtam biztonságot adó meleg mellkasához.
-Kikapcsolom a TV-t. Hozzátok a konyhába csinálok neki enni. - mondta Jin
-Megyünk segíteni- húzta maga mögött V Kookot Jin után
-Ok. Mi addig segítünk neki. - válaszolt vissza Jinnek Mon
-Milla, nyugodj meg mély levegő be ki- nyugtattak tovább
-Én miért nem lehetek boldog, mint a filmekben? ...Miért? .....Mi a hiba bennem?
-Milla, az igazival majd egyszer találkozol, és a filmek nem a valóság. Benned pedig nincs hiba nyugodj meg. - sorolta nekem Suga, miközben Hobi és Jimin tovább simogatták a hátamat.
-Milla elmondom, nekünk meg nem lehet barátnőnk pedig mi azért jóval idősebbek vagyunk nálad. Előtted pedig még ott a nagy élet, lehetőségekkel.
-Ne ejtsd ki légyszíves a lehetőség szót. Kérlek. Csak azt az egy szót ne.
-Hozzátok a Törpillát, kész van az erő levese.- mondta Jin a konyhából.
-Mehetünk? Meg nyugodtál picit? - kérdezte Hobi, majd megpuszilta a fejem búbját. Erre én megijedtem és Jimin ölelésébe menekültem.
-Hope ezt lehet nem kellett volna- nevette ki szegényt Suga és Rapmon
-Menjetek nyugodtan enni én nem vagyok éhes. - suttogtam szinte
-Oké akkor Hobi Suga és én megyünk vissza aludni, mert fáradtak vagyunk.
-Jimin te nem mész?
-Nem vagyok éhes, sem álmos, és nem akarlak itt hagyni.- ölelt meg még jobban
-Köszönöm. - nyúltam bele karjaiba. Kis ideig még szipogtam, és hallgattam szíve nyugtató ritmusát. Szemhéjam pedig lassan csukódott le, és elaludtam.
-----------------------------------------------
Hi!
Ha tetszett dobjatok egy voteot és kommenteljetek! Valószínűleg ilyen darabosan fogom hozni a részeket.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
