Támasztottam a fejemet, reggelinél.
Mira a telefonján akart valamit visszaszerezni. Mellette Ryan ült, aki persze, amellett hogy reggelizett, a fiúkhoz beszélt. Mindenki jól kelt fel. Másnaposan. Én meg úgy hogy éppen hajnalok hajnalán is életem legfurcsább, egyben legcsodálatosabb élményét éltem át.
Harper – en végig tekintve, Sasha – n akadt meg a szemem, akit legjobb barátnője, Molly vigasztalt. Sasha, mint aki szellemet látott volna, aki legyilkolta volna a családját, ült, és szorongott. Próbáltam megkérdezni mi baja volt, de egy szó sem csúszott ki a száján.
Mellette keltem fel... Mellette aludtam el...
- Minden rendben, Kira? Mint akin átment volna egy traktor, úgy ülsz a kajád felett. – mondta Mira.
- Mert hajnalok hajnalán nem traktor ment át rajtam, hanem egy ember. – duzzogtam.
- Mi van? Te komolyan odaadtad magad valakinek? – kérdezte idegesen.
- Oda, igen. Mintha ez érdekelne téged. Én nem tudhatom meg hogy kivel jársz, de te tudni akarod hogy én hajnalban kivel keltem fel. Nem értelek. – fordultam el tőle. Fel akartam állni, hogy na én innen elmegyek, de ekkor kezdtem szemezgetni vele... Életem szerelmével... Aki ugyanúgy érez...
- Én nekem ne álljon fel, de neked igen. Kira, mondd már el ki volt az? – rángatni kezdett, de még akkor sem figyeltem rá. Az én két szép szememmel az ő két szép szemében folytam apró darabjaimra.
- Vele voltam. Azzal aki éppen téged néz hogy mi a frászt csinálsz velem és mit képzelsz magadról. – löktem el magamtól, visszafordulva a kajámba, de akkor ért a pofon Mirától.
- Te odaadtad magad neki?! – kérdezte mérgesen ordítva.
- Odaadtam magam neki. – válaszoltam mérgesen, felállva az asztaltól, és elhagytam az egész helységet, nem törődve az egésszel.
YOU ARE READING
Osztálykirándulás...
Romance[Mielőtt bárki elolvasná, ez egy általam álmodott, és másik barátnőm által álmodott verziója, az osztálykirándulásunknak. Ami persze NEM TÖRTÉNT MEG! Nevek megváltoztatva, hogy ne hasonlóságot keressetek az emberek között] Az egész akkor kezdődött...
