Eléggé este volt már, mikor a szobatársam, egyben legjobb barátnőm, úgy döntött, átmegy egy osztálytársunkhoz.
Nem volt kifogásom, egyedül akartam maradni. Nem akartam összefutni senkivel, főleg nem az osztályfőnökkel, nehogy beszélgetésbe eredjünk, és vörösödjek, dadogjak, vagy a hasonló dolgok. Inkább feküdtem fejhallgatóval a fejemben, és a sötét, csillagos eget néztem.
Addig, míg Mira telefonja nem csörgött.
Azt hittem magával vitte azt a vackot.
A híváslistát végignézve, vagy húsz hívása volt, váltakozó személyektől. Vagy az anyja hívta, apja, vagy az „ex-barátja".
Unottan felemelve magamat, átmentem a másik osztálytársakhoz, hogy megmondjam Mirának, mekkora egy balfasz.
Nem kellett hegyeket, völgyeket átvágnom, és belebotlanom a fél osztályba hogy átmenjek egy másik részre.
- Mira? Már vagy negyedórája csörög a telója, válaszoljon egyre már az a kis görény... - morogtam idegesen az orrom alatt.
- Mirát örülünk hogy láttuk. Nem tudjuk hol van. – mondta Harper.
- Na mindegy... Hátra megyek, megnézem. – sóhajtottam unottan.
Becsuktam volna az ajtót, mikor Harper kibújt, hogy majd ő jön velem Mira után, csak hogy ne legyek egyedül.
Nem nagyon beszélgettünk útközben, inkább hallgattuk azt a nagyon idióta zenét, amit bömböltettek. Harper már tisztára vacogott, ezért gyorsan átadtam Mira pulcsiját, ami rajtam volt. Nem úgy volt öltözve hogy este tízkor fog kijönni, és sétálni egyet Mira nyomában. A fehér iskola felső volt rajta, és reméltem hogy egy rövidnadrág is volt rajta, ha már egy fekete papucsban vonszolta magát végig, mellettem. Én is az iskola felsőben voltam, de még egy hosszú szürke yoga nadrággal megáldva, és a sportcipőmben róttam lépteimet, hogy ne legyen annyira vizes a papucsom, kell az még holnap reggelre.
Már világítani akartunk Mira használható vakujával, mikor Harper örömében felkiáltott, hogy ott van Mira. De hogy Mirát, a fiúk társaságában találtuk, nem annyira örültünk ennek...
- Te meg mégis mit keresel itt? Azt mondtad Harper - hez mész? – kérdeztem kicsit idegesen.
- Nyugodj már le, Kira... Itt vagyok. Nem haltam meg. – halál nyugodt hangja volt. Ahogy végig néztem rajta, rájöttem, hogy adtak neki valamit ezek a srácok.
- Jól vagy legalább?
- Persze, hidd el, nagyon jól vigyáznak rám. Ne aggódj, csak menj vissza, ha annyira nem bírod a látványt. – persze a fiúk összenevettek rajtam, és még végig se kellett néznem, mikor megláttam hogy Ryan már szinte magába szippantja Mirát.
Hogy valaki milyen mélyen fog fejre esni...
ESTÁS LEYENDO
Osztálykirándulás...
Romance[Mielőtt bárki elolvasná, ez egy általam álmodott, és másik barátnőm által álmodott verziója, az osztálykirándulásunknak. Ami persze NEM TÖRTÉNT MEG! Nevek megváltoztatva, hogy ne hasonlóságot keressetek az emberek között] Az egész akkor kezdődött...
