Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Noruta jól érezte magát. Rég nem volt ilyen jó harcban része. Azonban ő sem tartózkodhatott ott sokáig, csak amennyi szükséges. Magányosan szelte át a kék eget. A Nyugat Város felé tartott a Capsule Corp-ba. Mivel nem rég jött a Földre, ott kapott ideiglenes szállást. Tény, hogy először nem kedves szándékkal érkezett ide. De a többi fajtársa látványa és tudata, hogy többen is vannak, megváltoztatta véleményét a Földdel kapcsolatban. Röptében a vizet nézte maga alatt. Megnyugtató látványnak tartotta, ahogy gyémántként verte vissza a fényt.
~Noruta: Talán tényleg olyan jó ez a hely, amilyennek mondják.
Mire kigondolta magában, egy gyorsan száguldó árnyék suhant el fölötte. Abba az irányba nézett amerre az árnyék elhaladt.
Noruta: Mi a franc?!
Egy űrhajót látott elmenni. Habár ez nem olyan volt, mint amit eddig megszokott. Merőben más, mint a többi. Ami pedig az űrhajóból áradt energia, az aggasztónak tűnt. De felcsigázta. Mosolyra húzódott a szája, és ugyanabba az irányba indult, mint a hajó. A hajó egy szigeten landolt, szorosan mögötte Noruta is. Az űrhajó ajtaja kinyílt, és belőle három alak lépett ki. Namekiak voltak. Noruta megállt előttük, nem kérdezett. Egy fél perces szemezés után szólalt meg az első nameki.
Vallar: A nevem Vallar. Tudjuk, hogy az öcsénk a bolygódon van. Mondd meg, hol találjuk, és talán nem bántunk.
Noruta vérmes mosolyra húzta a száját. Érezte, hogy megint megrészegíti a harci láz. Nem tehetett róla, a vérében volt az ilyesmi.
Noruta:Nem érdekel, mit akartok, azt sem, hogy kik vagytok. De ha harcolni akartok, tőlem megkapjátok.
