Dragon Ball Galaxy: A Nameki Nagy Kaland

Hetedik Fejezet: A Múlt

Melphurio palotájában fagyos volt a hangulat. Aznapra csak is jó híreket várt, de számításait keresztezték. A trón teremben szinte vágni lehetett a feszültséget. A jelentéseket felolvasó katona szíve a torkában dobogott. Melphurio füle hallotta, ahogy az szaporán verdes a félelemtől. A verejték szinte ömlött róla. Tudta, ha ura rossz kedvében van, akkor annak sosem lesz jó vége. Melphurio a fejét fogta a szégyentől trónusán ülve.

Melphurio:Halottak száma?

Kérdezte fagyosan.

Szolga:K..Kétszáz három...Uram.

Szinte akadozva vette a levegőt. Ujjával lazított egyenruháján, hátha több levegőhöz jut, majd egy nagyot nyelt.

Melphurio: Az én testőrségemből mennyien jöttek vissza?

Szolga: Ketten, uram.

Melphurio: Szóval győztek.

Szolga:Csa..csak az egyikőjük uram. A másikat eszméletlenül hozták be, és most a gyengélkedőben van.

Melphurio: Micsoda?!

Melphurio a markával összeroppantotta trónjának kéztámlájának egy darabját indulatában. A szolga remegve rezzent össze a tábla mögé bújva, hátha az majd menedéket ad.

Melphurio: Azt akarod mondani, hogy csak az egyikőjük győzött?

Szolga: Akarja, hogy idehozassam uram?

Melphurio elgondolkozott, majd valamivel nyugodtabb hangvételben így felelt:

Melphurio: Igen. Vezesd elém.

Szolga:Parancsára!

Azzal, mint akire a nyúlcipőt adták, futott is. Melphurio sóhajtott. Felállt a trónusáról, és az egyik hatalmas ablakhoz lépkedett. Mélyen elgondolkodva tekintett ki az üveglapon keresztül.

Melphurio:Három majom, akiktől elvettem az erejét ekkora galibát, és fejfájást okoz nekem.

Piccolo:Ez mind nem számít apám.

Piccolo: Azok a csillagharcosok eddig szerencsések voltak, de ők sem győzhetnek mindig.

Melphurio:Tudom fiam. Ez idáig ők is elszórakozhattak, pedig bármikor egy legyintéssel elintézhettem volna őket.

Melphurio arcán megjelent egy önelégült mosoly.

Piccolo:Ha akarod, én magam megyek el értük.

Ajánlotta Piccolo.

Piccolo: Bennem nem fogsz csalódni.

Melphurio:Tudom én azt!

Fordult Piccolohoz. Kezét a vállára tette.

Melphurio:De még had táplálkozzanak a reményből. Had mérgezzék vele lelkük, és a végén fiam! A végén maguk fognak átállni hozzám!

Melphurio a terem bejárata felé nézett. A szolga és testőre érkeztek meg. A namek harcos, aki győztesként tért vissza letérdelt a felé közeledő királya előtt. Melphurio megállt előtte.

Melphurio: Szóval te megöltél egy szánalmas majmot nem igaz?

Namek Harcos: Igen királyom.

Melphurio: Had nézzek bele az emlékeidbe.

Melphurio a kezét, a namek fejére tette, majd egy pillanat múlva el is vette onnan.

Melphurio:Meg sem győződtél a haláláról...