Dragon Ball Galaxy: A Nameki Nagy Kaland

Kilencedik Fejezet: Melphurio Uralma Gyengül

 Melphurio:Rendben van kis majmaim. Visszakaptátok az erőtöket. Mutassátok meg nekem, mit tudtok.  

Noruta izmai megfeszültek, ahogy Gogetának is. Mind a ketten koncentráltak, és ordítottak. Ereik kidudorodtak a karjaikon. Noruta második szintre lépett, ahogy Gogeta is. Az aurájuk mindent elsöprő volt. A talaj is besüppedt alattuk. Piccolo nem győzött a lábán maradni. Most már értette, miért vette el apja az erejüket. Melphurio elégedetten nézett a két harcosára, majd szemeit Saviorra szegezi.

Melphurio:Veled mi a helyzet?

Savior komor arccal az ég felé nézett, megfeszítve izmait, amik hirtelen mindenhol robbanásszerűen megnőttek. Teste körül villámok cikáznak, majd az erek is kidudorodtak a fején. Szeme elfehéredik, és az ég felé ordít. A föld rengett alattuk. Az aurája lassan kezdte teljesen befedni őt, amibe eltűnt. Hatalmas Oozaru ordításokat lehetett hallani, és az Oozaru fehér fejét látni a fényben. Az állatias ordítások kezdett Savior hangjává válni, és a fény lassan kezdett oszladozni. Amiből Savior ismét megjelent Ultimate formában. Melphurio elégedetten mosolyogni kezdett.

Melphurio:Rendben. Most, hogy mindhárman erőtök teljében vagytok, az első parancsom, hogy hozzatok nekem egy áruló namek fejet.

Savior/Gogeta/Noruta: Igenis királyunk.

Mind a hárman megfordultak, és egy namek csoport felé vették az irányt, hogy teljesítsék a nagyuruk parancsát.

Piccolo:Remek harcosok ezek.

Melphurio:Tudom fiam. Nem véletlenül választottam őket.

Melphurio gonoszan mosolygott.

Melphurio:Velük az oldalamon, már egy karnyújtásnyira az univerzum feletti uralom.

Kezdett el hangosan a kacagni.

Livi és Uru megérkeztek a Földre, pontosan Dende palotájához. Livi összeszedte magát, majd a tettek léptek előnybe.

Livi: Dende! Dende!

A palota a legutóbbi találkozásuk óta megjavult, mintha Melphurio három másik gyermeke itt sem lett volna, hogy elrabolja Piccolot. A palota ajtajában két alak jelent meg. Mind a kettő igen ismerős volt, hisz ki más lehetett volna, mint Dende és Popo. Sebtében szedték a lábukat, a segélykérő kiáltásra.

Dende:Livi! Megtaláltátok Piccolot?

Dende lassított, mikor jobban megnézte magának Livit, és a másik jövevényt.

Dende: Hol vannak a többiek?

Uru meglepődött mikor meglátta Dendét. Nem gondolta volna, hogy ahova jön ott szintén namekok várják.

Uru:Ez egy namek?

Kérdezte Uru, amint elsőre meglátta Dendét. Egy rövid szemkontaktus után Dende szólalt meg.

Dende:Igen. A Namekról. Az én nevem Dende.

Uru:Dende? Dende...Ismerős név. De még is hogyan?

Dende:Majd mindent elmagyarázok. Livi, hol vannak a többiek?

Livi oldalra hajtotta a fejét, mintha nem merne Dende szemébe nézni a szégyentől, vagy mintha valami nagyon rossz dolog történt volna.

Livi:A fiúk, még a Namekon...és nagyon nagy bajban.

Könnyes szemmel nézett Dendére.

Livi:Szükségünk van a gömbökre!

Mr. Popo: Az a helyzet, hogy valaki más is keresi a gömböket.

Szólt közbe Mr. Popo.

Livi: Mi?