Az Ördög becstelen jegyzeteivel hazatérve, újra egy kalandba keverednek az időutazók. A sebzett Farkas ezúttal a Vortex kapuk mögötti Univerzumokba utazik. Mostanra angyal és démon egyaránt vadászik az erdőjáróra, ő mégsem hátrál meg, néhai ellenség...
A levegő lehült. Talán lassan sötétedik is. A kis csapatot fel kell, hogy oszlassam. - Uriel. Figyelj. Tudom, hogy megvannak a magad lényei akik épp dolgoznak helyetted. Csak.. azt hiszem jobb lenne, ha egy ateista előtt ne mutatkoznál..újból?! Igazából szerintem emlékszik az arcodra, de jobb lenne nem emlékeztetni létedre és munkásságodra. - Szóval gomboljam összébb a blúzom és a fegyvereket támasszam a falnak? És a macskád? - A'sun összerogyott. Térdre borulva teste porrá válik melyet elfú a friss tavaszi szellő. Csak a kék asztrálcica marad helyén. Leül, majd farkára állva dobbant egyet, válasza egyértelmű volt. - A blúz maradhat, és egy kicsit több mosolyt.. :) mondtam nevetve. - Gyerünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elindultunk a ház felé. Már csak hat méterre volt. Egy utolsót slukkoltam a Sativa szivarba, majd elpöccintettem, akár titokzatos spanyol a western filmekből. Uriel megfogta a kezem s mint egy pár kézen fogva a halállal vonulunk a legbölcsebb orákulum felé, ki segíthet megakadályozni, hogy otthonunk lángba boruljék.
Egy kis kert színes virágai gondoskodtak az impozáns látványról. Körülötte fa kerítés elegánsan terült el a kő oszlopok közt itt-ott óriás lombok nyúlnak át s lengnek át a keskeny utcára. Csengetek. Majd zsebemben elterülő ,,gépcsoda" rezzen meg. Jensen a hívó fél. - igen?! Vettem fel a telefont. - mondod, vagy kérded jószág? Kérdez vissza a vonal második oldaláról. - Igen. Megérkeztünk. - Hallottam a csengőt. Biztos akartam lenni. Nekem nem olyan a szaglásom mint neked. Magyarázza szokásos félhadarásban. - Itt várunk. **boop**boop**boop** ( Hívás vége ). Néhány perc és kulcs csörgésére leszünk figyelmesek. Kinyílik a kapu, s mögötte már látjuk Jensen-t a maga közel két méteres életnagyságában.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szobájába kisért fel egészen a galériába. Egy igazi japán szentélyt idéz a panoráma. Asztalán állvány, rajta Katana. Három méretben. A legnagyobb sem több mint 85 centiméter.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ebben a markolat is benne van. A falon egy polc rajta Shi ro tachi kard. Ez több mint másfél méter, akár a bambusz rokona, a shinai. Kendo edzésről van neki az is. Hiragana és Kanji betűk pergamnekere festve. Koi pontsok a Kyoto kert cseresznye fái alatt úsznak egy tiszta tóban. E kép tapétaként terül el a nagyobbik falán a szobának. A háló rész ennyi, ha nem említeném meg a kifinomult japán faragású éjjeli szekrényt és a szaténnal borított ágyat. A szoba nagyobbik része fehérre van festve. Elszórva rajta néhány csendélet. Helyet foglal fekete székén. Zakójától nem látni többé a támlát. Még szélesebb vállakat eredményez. Kitekint az ablakon, majd idegesen bámulja a horizont. - Szóval elhoztad Louis-t, a Hajnal fekete árnyékát és azt a kibaszott könyvet. Mormogta. - Igen Jen'. Lou a legjobb fej macska, tudod te is. A hajnali Feketeséget akkor megismerted.. Itt a könyv. Nyújtottam felé a Necronomicon-t. Elveszi, majd hosszú fehér ujjai között átpörgeti unottan a közel ötszáz oldalt. az asztalra dobja, mely tisztasága vitathatatlan. A beszivárgó Nap fényében sem szállnak fel porszemek. Tökéletes levegő érkezik az ablakon át...
