Árvaházból kikerülve [Szunetel]

One

Tudjátok mikor arra vártok, hogy valaki értetek jöjjön. Vagy csak egy új család jön megnézni a gyerekeket benned felcsillan a remény hátha most te leszel a szerencsés és megkaphatod a családot. Na igen én ebben már nem reménykedek a reményem már tíz éves koromba kihunyt. Mindenki fiatalabb gyereket akar senkinek sem kell egy lassan felnőtt lány. A felnőttek csak átnéznek rajtam mert kit érdekel egy sötét szőke hajú és zöld szemű lány? Senkit főleg, hogy már tizenhat éves vagyok. Sajnos öt éves koromba kerültem be. Egyszer csak anya azt mondta, hogy most egy kicsit itt kell maradnom majd vissza jön értem. Igen ez már volt kilenc éve kibaszott kilenc éve várok rá hátha egyszer vissza jön értem de már nem reménykedek semmim sem marat csak a mackóm amivel be lettem adva. Az a kérdés ki vagyok? Hát egyszerűen csak egy lány akinek egy egyszerű neve van Miranda Smith a becses nevem.
- Gyerekek jön egy család viselkedni. Reméljük ti közületek lesz egy szerencsés akit elvisznek ma innen.
Nem is figyeltem Alexa néni kis beszédére. Csak csendben vissza mentem a szobámba és megfogtam a gitárom. Mivel a szobák közelébe úgysem jönnek a felnőttek nyugodt lehetem, hogy nem hallják meg utáltam a hallották ha gitározok. Ilyenkor mindig le vonulok a pincébe ha játszani van kedvem de most nem kell aggódnom. Kedvenc dalom kezdtem el gitározni és énekelni. Gondolom mindenki ismeri OASIS- Wonderwall-t. Annyit hallottam még, hogy lent mindenki köszönti a családot. De nem érdekel. Már nem. Most őszintén ti már nem adtátok volna fel? Szám felénél kezdtem bele az éneklésbe.

Today was gonna be the day but they'll never throw it back to you By now you shoulda somehow realized what you're not to do I don't believe that anybody feels the way I do about you now
And all the roads that lead you there were winding
And all the lights that light the way are blinding There are many things that I would like to say to you But I don't know how

I said maybe You're gonna be the one that saves me And after all You're my wonderwall

I said maybe You're gonna be the one that saves me And after all You're my wonderwall

I said maybe..

Nem bírtam végig énekelni a versszakot mert hangos tapsolás zavart meg ijedten kaptam hátra a fejem. A családot láttam meg az ajtómban állva vigyorogni. Gyorsan le tettem a gitárt a kezemből és felálltam. Illedelmesen köszöntem de nem néztem rájuk szégyelltem magam, hogy meghallottak énekelni meg gitározni nem szabadott volna hallaniuk. A nő hírtelen megszólalt.
- Igazán ügyes vagy hol tanultál így meg játszani? És milyen csodálatos hangod van.
Nem válaszoltam csak csöndbe álltam még mindig le hajtót és egyre pirosabb orcával. A nő csalódottan felsóhajtót. Szuper mindent elbasztam. Elindultak lefele de még annyit hallottam, hogy a férfi ezt mondta:
"- Azt hisszük meg van kit választunk"
Szerencsés gyerek ezek az emberek jóknak tűntek. Mindegy én úgyis elcsesztem az esélyem soha az életben nem kerülők innen ki családdal csak ha betöltöm a tizennyolcat. Mindegy megszoktam már az itteni életet. Alexa néni hangja süvítette be az árvaházat.
"- Kedves gyerekek kérlek titeket gyertek le az ebédlőbe be jelentjük kit fogadnak örökbe."
Megfogtam magam mert kíváncsi vagyok ki a szerencsés és le mentem az ebédlőbe. Már mindenki lent volt jaj de jó utolsó lettem. Alexa néni ki ált elénk a családdal az oldalán.
- Gyerekek az a szerencsés aki ma pakolhat és elmehet innen szerető családban élhet az nem más mint Miranda Smith látod meg mondtam egyszer a te időd is eljön most menj pakold össze a ruhád a ˙gitárod és hajrá fedezd fel a nagyvilágot élj boldogan és ne felejtsd el honnan jöttél. Ránk mindig számíthatsz üdv veled aranyom.