A fekete szépség

Part 5/masodik fele/

-Luna?- nézett rám tányérméretű szemeivel., bólintottam ő pedig sikítva átölelt. –Te mit keresel itt? Nem Amerikában kellene lenned? – néztem rá miútàn elengedett. –Visszaköltöztem!-mondta mosolyogva. –Srácok ő itt Amy, a legjobb barátnőm.- mutattam be a srácoknak Amyt. –Ismerjük, régen osztálytárak voltunk-mondta Dave. Bennem pedig megfagyott a vér, ezt el is felejtettem. –Tényleg?- -kérdeztem sokkos állapotban. –Most mit teszed a fejedet, hisz te is velünk jártál.- karolta át a vállamat a barátnőm miközben elszólta magát. Én csak néztem ki a fejemből, hirtelen Dave elővette a telefonját, és megnyitotta az egyik osztályképet. Percekig kapkodta a fejét köztem és a kép között. A többiek csak csendben emésztették a halottakat. Amy pedig nem tudta, hogy mi van! –Hűha! - szolalt meg végül Dave. Ebből tudtam, hogy lebuktam, kaptam a táskám, halottam Cameron cifra káromkodását. Kirohantam a suliból, épp mentem volna át az úton, már az út közepén voltam mikor meg halottam Steve hangját, hátrafordultam és láttam, ahogy többiekkel együtt felém szaladnak. –Neee!-üvöltötték egyszerre, nem értettem mire értik, hamar megtudtam másodpercekkel később megéreztem egy autó elejét, ahogy nekem csapódik, hallottam hogy Cam Sirva mondja hogy ne csukjam be a szemem, halottam ahogy Dave idegesen beszél a mentősök diszpécserével, halottam ahogy a többiek sírnak. De nem bírtam ébren maradni, becsuktam a szemem és a sötétség magával ragadott.