Soha véget nem érő +18 [L.H]

2.rész

Reggel a telefonom hangjára ébredtem fel.Kikeltem az ágyból majd  elvégeztem a reggeli dolgomat. Amint végeztem felöltöztem és lementem a konyhába. Jack az asztalnál ült és várta ,hogy kész legyen a reggeli.

- Jó reggelt - köszönntek nekik.

- Neked is - felelte az öccsém.

- Kislányom megtudhatnám ,hogy a tegnap miért jöttél haza az iskolából? - vont kérdöre anyukám.

- Anya nem szeretnék róla beszélni - ültem le az asztalhoz és a tegnap történtek jártak a fejembe .Nemsokára azt vettem észre ,hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.

- Kicsim……ne sirj ,mond el mi történt - simogatta meg a hatam.

- Luke - mondtam ki ,de olyan hallkan ,hogy én alig hallottam.

- Tudtam úgy tudtam ,hogy megint az a Hemmings gyerek van a dolog háta mögött ,ma elmegyel Lizhez és beszélek vele - mondta dűhösen miközbe össze-vissza járkált a konyhában.

- Anya kérlek ne ,mert akkor azzal is szivatni fognak a suliba - könyörögtem neki ,de mindhiába.

- Nem kislányom ma átmegyek Luke anyához és elbeszélgetek vele a fia viselkedéséről ,nem engedhetem ,hogy tovább gyalázzon az iskolába te egy szép és okos lány vagy nem érdemled meg ezt a viselkedést .Ugyhogy ha tetszik ha nem ma elmegyek Lizhez. - zárta le a témát.

- Oké….de én mostmár megyek mert elkések - mondtam - Jack gyere - kiáltottam az öccsém után.

- Máris megyek - jőtt a válasz az emeletről.

Jackel már az iskola felé tartottunk. A kapunál elváltak útjaink. Az épületben egyenesen az osztályom fele vettem az irányt .Ahogy beértem leültem a helyemre és olvasni kezdtem. Hallottam amikor Luke és bandája bejött a terembe ,nem nehéz őket észrevenni, mivel elég nagy zajt csapnak a jelenlétükkel. Tekintetem Luke-ra tévedt egy fekete farmert és egy ugyancsak fekete pólót viselt a haja tökéletesen be volt löve. Ma is szívdöglesztő volt, mint mindig. Csak azt tudnam ,hogy miért vagyok ebbe a srácba annyira belezúgva, aki annyi rosszat adott nekem.
Gondolataimból a csengő hozott vissza a valóságba. Kimentem az udvarra ,ahol találtam egy üres padot ,ahova leültem. Elövettem a könyvem és olvasni akartam de nem nagyon tudtam odafigyelni ,mert Luke elöttem enyelgett egy lányal. Bevallom nagyon rosszul esett ,de nem tudok mit csinalni nekem soha nem lenne esélyem egy olyan menő srácnál mind Luke. Talán ezért is szivat ,hogy a tudtomra adja ,hogy egy stréber vagyok aki soha nem kéne senkinek.

A nap hamar eltelt, már utolsó órán ülők és várom ,hogy megszolaljon a csengő. Kis idő múlva végre eljött ez a perc is. Most is lassan pakoltam. Már csak én voltam egyedül a teremben. Hátamra vettem a táskám és az ajtó felé vettem az irányt. Lenyomtam a kilincset de az nem nyilt.Nagyon megijedtem és ütni kezdtem az ajtót.

- Mi van kicsike csak nem bezártak ? - mérdezte Luke az ajtó másik oldaláról.

- Ez a te műved? - kerdeztem idegesen.

- Hát…..igen lehet , hogy én voltam - röhögött fel.

- Engedj ki most azonnal te szemát állat ,hogy tehettél ilyet ? - kérdeztem sirva.

- Nem foglak ki engedni - mondta és hallottam ,hogy elmegy.

- Nem hagyhatsz itt, nyist ki azt a rohadt ajtót.- orditottam de válasz nem jött. Itt hagyott. Bezárt a terembe és képes volt itt hagyni. Nem tudtam mit csináljak úgyhogy leültem a földre és sirtam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el de hallottam ahogy a zár kattan. Azonnal felemeltem a fejem. A takaritónő lépett be rajta. Ahogy meglátta ahogy a földön ülök kisirt szemekkel azonnal odajött hozzám.

- Kislány…mi történt, miért oltál bezárva? - kétdezte

- Bezártak - feleltem és ismét sirni kezdtem

- Gyere állj fel ,és menny haza - mondta miközben a karomat simogatta.

- Köszönöm - néztem rá kisirt szemeimmel , erre ő csak mosolygott egyet.

Kiléptem az iskola kapuján és egyenesen haza mentem.