Szabad szombat {Befejezett}

#Tizennégy

Sziasztok! Meglepiii! Nem leszek otthon se holnap se csütörtökön de nem akartam csúszni szóval kiteszem ma este. Remélem tetszik és ha van kedvetek, kommenteljetek vagy csillagozzatok. Nem kötelező semmi de minden visszajelzés borzasztó jól esik :* 

Samantha szemszöge

Bármennyire is szerettem volna leállítani vagy csak lelassítani az idő múlását, a 8 óra kérhetetlenül is közeledni kezdett melynek hatására nem tudtam tovább halasztani a dolgot, muszáj volt elkezdenem felkészülni mind külsőleg mind lelkileg az előttem álló randevúra. Habár nem akartam Mark-nak imponálni a megjelenésemmel, az üzenetében tudtomra adta hogy egy elegáns étterembe akar vinni ahol viszont nem állt szándékomban pizsamában megjelenni és ennek hatására kénytelen voltam minimálisan kiöltözni. Ám az aranyközépút megtalálása nem bizonyult egyszerű feladatnak így Tinát hívtam segítségül kinek közreműködésével sikerült leszűkítenünk a szekrényem teljes tartalmát 4 összeállításra. A neheze viszont csak ezután következett, döntést kellett hozni hogy melyik legyen a nagy befutó.

Tina rögtön felvetette hogy próbáljam fel mindent amihez nekem semmi kedvem nem volt de akárcsak én, ő is rendkívül meggyőző tud lenni ha nagyon akar – ezen tulajdonsága miatt már előre sajnáltam a jövendőbeli férjét – így muszáj volt beleegyező választ adnom minek után kezdetét vette a filmekből ismert átöltözős jelenet.

Éppen egy baba kék színű egybe részes nyári ruhával hadakoztam aminek megfelelő lyukait csak sokadik próbálkozás után találtam meg mikor az ajtó hirtelen kinyílt mire egy sikítás kíséretében villám sebesen húztam rá medencecsontomra a ruha szoknyarészét. Mintha csak megéreztem volna hogy fiú nemű ismerős a váratlan vendég ugyanis Louis csörtetett be birodalmunkban, jó szókásához híven kopogás vagy bármiféle jelzés nélkül.

- Idióta! Mi lett volna ha éppen meztelen vagyok?! – ordítottam rá háborogva miközben ösztönösen fésülgetni kezdtem ujjaimmal az öltözködés közepette összekócolódott szőke tincseimet. Mindez közben pedig próbáltam bebeszélni magamnak hogy ez csak reflex, semmi köze Louis személyéhez.

A fiú lábával lazán belökte maga után az ajtót majd kérdésemre reagálva, gyorséttermi logóval ellátott szívószálas műanyagpohara felett perverz vigyorra húzta ajakit.

- Szerintem nem akarod tudni mi lett volna akkor – jegyezte meg sexisnek szánt hangon melynek hatására kötelességtudóan szemet forgattam, mintha ez volna a feladatom, de lelkemet mardosta a keserűség. Újra emlékeztetni magam arra hogy mindez csak egy játék részéről. – Amúgy, mit csináltok? – szívott bele italába miután laza mozdulatokkal kényelembe helyezte magát az ágyamon amit az első alkalom óta már feleslegesnek tartok szóvá tenni. Őszintén szólva már kezdtem hozzászokni hogy Louis és Tony a sajátjaként kezeli a szobánkat.

- Nincs szükségünk a segítségedre tehát akár el is mehetsz – felelte barátságtalanul szobatársam mire Louis csak vált rántott. Nem úgy tűnt mint akit nagyon érdekelt Tina kendőzetlen kidobása.

- Szívesen elmennék de ahhoz szükségem volna egyikőtök segítségére – villantott egy hatalmas vigyort melyet elnyúló csend követett mert mindkettőnknek át kellett rágnia még egyszer Louis szavait ahhoz hogy megértsük vigyorának valódi jelentését. Tina volt a gyorsabb amit mérges morgása jelzett majd rövidesen nekem is leesett a tantusz ám barátnőmmel ellentétben, én csak némán szemet forgattam. Louis-tól pont ezt vártam.

- Húzz ki innen! – üvöltötte magából kikelve Tina. Az éves tapasztalatok alapján már tudtam hogy ez a frekvencia, a hadonászó gesztusok és a halvány vörös árnyalatra váltó arcbőre annak jelei voltak hogy elérte az idegesség azon fokát ahonnan csak két lehetséges opció látszott: vagy ő távozik a szobából, vagy a delikvens aki felidegesítette.

- De nincs kötelem – felelte nyugodt, kissé pimasz hangon melyből arra következettem hogy őt közel se rázta meg annyira Tina félelmetes hangja mint engem. Vagy csak ártatlanul nem ismeri mire is képes a törékenynek látszó barátnőm ha nagyon ideges. Márpedig most nagyon az volt. Szegényt kezdtem sajnálni és éppen azon voltam hogy közbe avatkozom ám mielőtt lépésre szántam volna el magam, kivártam hogy melyik lehetőség valósul meg.

Tina hallatott egy elégedetlen kiáltást aztán akár egy felbőszült bika, elkezdett Louis irányába vágtázni. Felsikítottam, a fiú arca rémületbe fordult mire én már ugrottam is Tina után ám ekkor meglepő dolog történt. Tina az utolsó pillanatban jobbra fordult és a fiú helyett, az ajtónkat rontott. Egész pontosan egyenesen ki azon. Nagy sietsége közepette még becsukni is elfelejtette így azt én tettem meg helyette.

Kettesben maradtunk Louis-al az üres kollégiumi szobámba. Dejavu. A fenébe!

Tina szemszöge:

Csak úgy forrt bennem az indulat. Todson pontosan tudja hogy milyen könnyen fel tud bosszantani és ezt nem rest kihasználni, sőt, amilyen mesterien űzi ezt a hivatást, rendszeresen sikerül is neki. Éreztem hogy nem tudok megnyugodni amíg le nem vezetem valamiben a feszültségemet amihez remek eszköznek tűnt a folyosói szemeteskuka mely jókor volt jó helyen.

Éppen készültem egy jól irányzott rúgással áthelyezni a padló egy másik pontjára mikor egy váratlan figyelmeztető hang kizökkentett a pillanat hevéből. Felismertem az üzenet érkezését jelző csipogást ám ötletem se volt ki kereshet ilyenkor. Sam tudja, sőt, valószínűleg hallja is, hogy itt kint vagyok, anyukámmal is beszéltem már a nap folyamán, a többi barátom pedig nem szokott üzengetni, általában személyesen közlik velem ha mondandójuk van számomra. Ezen okok miatt kíváncsian halásztam ki hátsó zsebemből a telefonom és oldottam fel a kódot mely védte az adataimat.

„Ráérsz most?"

Állt a tömör üzenetben melynek feladója és tartalma egyszerre késztetett vigyorgásra.

„Miért?"

kérdeztem rá csak a formalitás kedvéért hiszen pontosan tudtam mi következik ez a kérdés után. De ennyi erővel az ő szavait is ráfoghatnánk az udvarias formalitásra amivel szeretné elkerülni hogy egyszerű, közönséges módon invitáljon meg egy stressz oldó közösülésre.

„Erica moziba ment az öccsével. Üres a ház. Gondoltam érted mennék és elüthetnénk az időt"

Ez a mondat viszont már kevésbé volt diszkrét. Ezt olvasva már bárki rájöhetne hogy pontosan mit szeretne tőlem Robert. Sokan undorítónak tartanák azt amit csinálunk de amíg mindkettőnket örömmel tölt el, addig nem szándékozok ezen véleményekkel foglalkozni. Ez a nyitott kapcsolat kényelmes nekünk. Bűntudat nélkül flörtölhetünk bárkivel és mivel nincsenek érzelmek, egyikünknek se fáj ha egy harmadik személy miatt véget vetünk ezeknek a kis találkozásoknak.

Természetesen tisztában vagyok vele mivel járna ha erre fény derülne, ám mivel egyikünknek se érdeke hogy kiderüljön, a kockázat a minimális szint alatt van, arról nem is szólva hogy mindketten különösen óvatosak vagyunk. Merem állítani hogy a környezetünkben senki se sejt semmit.

„Jól hangzik de már elígérkeztem Sam-nek"

Valóban nagyon jól esett volna egy feszültség levezető este Robert-el de a barát mindig előrébb állt a fontossági sorrendemben mint a pasi így nem volt kérdés se az hogy visszautasítom, se az hogy muszáj lesz visszamennem a szobába mert Sam számít rám a randija során.