Szabad szombat {Befejezett}

#Ötven

Samantha szemszöge:

Lélekszakadva rohantam végig az iskolai folyosóin, nem törődve azzal, hogy kit lökök meg vagy kinek a lábára taposok rá a nagy sietség közepette. Egyértelműen éreztem Tina hangján, már az első pillanatban, hogy valami komoly vészhelyzet lehet és rossz szokásomhoz híven, rögtön a legrosszabbra gondoltam és vad futásba kezdtem, hogy minél előbb mellette lehessek. Rettenetesen féltem, hiszen számos borzalmas lehetőség fordult meg a fejembe és egyik se tetszett, főleg annak a ténynek a tudatában, hogy Tina Tony társaságban időzött a hívásomig. A fiú említésének hatására, először öröm fogott el, mivel Tina kedvelte őt és a megérzéseim alapján, ez kölcsönös is volt, ám Tina zaklatott hangját hallva, azonnal leolvadt a mosoly az arcomról.

Esküszöm, hogyha az az idióta megbántotta a barátnőmet, nem állok jót magamért – gondoltam bosszúsan, majd mindezt hangosan ki is mondtam, megosztva ezzel a mellettem kocogó Louis-al, aki szintén jelen volt és fültanúja volt a rövid telefonbeszélgetésünknek, így, míg én Tina-hoz rohantam, ő Tony-val tervezett elcsevegni a történetekről. Legalább annyira furdalta az oldalamat az, hogy mi hangzik el a fiúk között, mint Tina meséje.

Megőrültem a ténytől, hogy nem tudom, rosszra vagy jóra gondoljak, ezért mikor megérkeztem a szobánk folyosójára, már többé nem érdekelt, hogy hülyén nézek e ki, a leggyorsabb sebességre kapcsolva szeltem át a hiányzó métereket, majd a tüdőmet kiköpve, zihálva és csapzottan érkeztem meg Tina elé, aki már az ajtónk előtt toporgott.

Nem kellett szavak, elég volt egyetlen pillantást vetnem a barátnőm tanácstalan és zavarodott vonásaira, máris tudtam, hogy ez se nem rossz, se nem jó. Pontosan a kettő közé esik.

- Mit tett? – fogalmaztam meg ezt a rövid kérdést, két levegőpótlás közben, mialatt a tüdőmet tapogatva igyekeztem visszanyerni a normális légzésemet. Az idő alatt, míg a válaszra vártam, keserűen jutottam arra a megállapodásra, hogy muszáj lesz újra elkezdenem futni vagy valamit mozogni, mert nagyon kiestem a formából.

Tina hosszan habozott, mielőtt választ adott volna. Túl hosszan, ha engem kérdeztek, tekintve, hogy miután már harmadszorra nyitotta szóra a száját, aztán csukta vissza anélkül, hogy bármit is mondott volna, az idegességtől kedvem lett volna kitépni a hajamat. Ám, mikor már az idegösszeroppanás határán táncolva, már a nyelvemen volt az, hogy obcén szavakat bevetve ösztönözzem beszédre, a semmiből hirtelen kibökte a lényeget.

- Tony megcsókolt

Louis szemszöge:

- Mi a fasz?! – engem is legalább annyira meglepett az első, ösztönös reakcióm, mint a haveromat, aki egyébként se volt jó passzban, mivel most toporgott éppen abban a fázisban, hogy kitisztult az agya és felfogta a tettei következményeit. Illetve, hogy elbizonytalanodott abban, hogy jó döntést hozott e.

Rendkívül kíváncsi lettem arra, hogy pár fallal arrébb, Sam hogyan reagált, mikor Tina elmesélte neki, mivel abban biztos voltam, hogy ugyanaz a beszélgetés zajlik le köztük, mint köztem és Tony között.

Mindenestre, én tanácstalan voltam, mint egy buzi a lány öltözőben. Első körben, arra gondoltam, hogy gratulálnom kéne neki, ám azt nézve, hogy mi tulajdonképpen még nem is beszéltünk arról, hogy mit érez Tina iránt, mert a pasik ezt nem szokták megbeszélni, kurvára fingom se volt, hogyan kéne ezt lereagálnom.

Más esetben, biztosan Sam-től kértem volna tanácsot, viszont ebben az elbaszott helyzetben, még erre se volt lehetőség, így muszáj volt arra a csekély információra támaszkodnom, amiket a rám kényszerített romantikus filmekben láttam. De hát, bazd meg, abban sem lelkiztek a haverok, inkább piáltak.