Endre és Attila kalandjai a XXI. században //Befejezett

Verselemzés

Sziasztok! Meg is született a második rész! :D Nézzétek el nekem, nem olyan jó, mint az első, de próbálkoztam. Ha bárki szeretne majd folytatást, jelezze egy komment formájában. Van még néhány költő, akit szerepeltetnék itt a jövőben. Jó olvasást! :)

- Halljátok, elfelejtettem szólni, hogy ma áthívtam valakit! - csaptam a homlokomra, majd fordultam hátra a gurulós székkel a kanapén tabletező Endre és Attila felé. Mindketten olyan képpel néztek fel rám a képernyőről, mintha szellemet látnának.

- Te szólsz neki - közölte Endre, oldalba bökve Attilát, majd próbált ártatlan arcot vágni, természetesen sikertelenül. Endre ártatlansága annyira valós, mint amilyen az együttérzése más emberek iránt.

Attila hitetlenkedő fejjel fordult felé. Szegény mindig megjárja, hogy Endre megpróbálja rákenni a baklövéseit.

- De hisz te rontottad el, én hozzá sem értem!

Felvontam a szemöldökömet.

- Mit műveltetek? - kérdeztem.

Attila szégyenteljesen lesütötte a szemeit, Endre viszont csak hetykén arrébb hajította a tabletet.

- Vacak. Újat akarok! - jelentette ki.

Idegesen felsóhajtottam.

- Ne dobálózz vele, drága volt és különben is a húgomé! - közöltem, majd a tárgy után nyúltam. - Egyrészt nem kapsz újat, másrészt pedig semmi gond nincs vele, csupán be kell írni a kódot, mert túl sokáig nem használtad és olyankor elsötétül a képernyő. Nézd, beállítottam, hogy a születési dátumotok legyen a kód, csak beírod és kész - pötyögtem be a két évszámot, majd visszaadtam nekik, hogy tovább játszhassanak rajta Fruit Ninjat.

- Miért az Attila születési dátuma az első? - kötözködött Endre. - Én vagyok az idősebb!

Erre csak megforgattam a szemeimet.

- Na szóval, mondani akarok közben valamit! - csaptam össze a tenyeremet, végre kapva az alkalmon, hogy közölhessem velük a számukra nem túl kedvező hírt. Endre még duzzogott egy sort, amiért nem voltam hajlandó tovább vitázni vele, de aztán úgy tűnt, beletörődött. - Ugye átjön ez a személy segíteni nekem... A gond csak az, hogy... utáljátok őt! - próbáltam finoman fogalmazni, csak nem jött össze.

Endre leállította az alig bekapcsolt játékot, majd Attilára nézett.

- Hallod, az ifjú hölgy áthívta a Babitsot - kerekedtek el még jobban amúgy is hatalmas szemei.

Attila is hasonlóan nagy szemekkel nézett vissza Endrére, majd rám.

- Ez most komoly? - zsörtölődött Attila. - Erre szükség volt?

- Hallgassatok! - mutogattam ujjal rájuk. - Kibírtok egy délutánt. Sőt, annyira kibírjátok, hogy nem fogtok neki semmit beszólni!

Endre olyan ördögi, színészi, fennkölt kacajt hallatott, hogy beleremegett az egész ház.

- Az lehetetlen - jelentette ki.

- Könyörgöm, egyszer türtőztesd magad. Példát vehetnél Attiláról, ő annyira ügyes fiú! 

Erre Endre felhorkant.

- Hagyj! Én a saját utamat járom! - állt fel hősiesen a kanapé tetejére, majd kezdett el szónokolni, akár egy hadvezér. - Ha Mihály ide jön, nem távozik szégyenérzet nélkül, ha addig élek is! Különben is, miért jön ide? Miért keseríted meg szívünket amazon konok ember idehozatalával? Különben meg Attila nem is jó fiú, hiszen egyetért velem. Nem igaz, Attila? - fordult a férfi felé.