Disappeared

Kutatás a múltban

Tudom, hogy az elkövetkezendő napok, hetek vagy évek nem lesznek egyszerűek. Ráadásul 1 hét van még a szülinapomig és hosszú idő után végre nem kettesben fogom tölteni anyukámmal. Idegességem egy forró fürdővel oldom, majd felöltözöm, hiszen ma megyek át Randellhez. Nem tudom, hogy mesélt-e rólam a szüleinek, vagy hogy tervezte-el a bemutatásom ha nem látnak. Majd kiderül. . . Tegnap ő volt nálunk és anyukám nagyon megkedvelte és megbeszéltük, hogy a nyári szünetben elutazunk San Franciscoba. Nagyon izgulok, de minden lépéssel közelebb leszek ahhoz, hogy megtudjam mi történt azon a rejtélyes napon.

Délután 4 órakor Randell kopogtatott az ajtómon. Életemben nem voltam még annyira kisminkelve és sosem viseltem ennyire szép ruhát. Mintha kicseréltek volna, de reméltem, hogy ez majd tetszeni fog neki. A filmekben is így van, nem?

-Szia! Nahát ez nem semmi! Mennyi ideig vakoltad magad a fürdőben? 

-Hát kellett egy kis idő, de most azt hiszem kész vagyok.

Rettentően ideges voltam és szinte az egész utat csendben, a földet bámulva töltöttük. Én már csak azért is, hogy ne most lépjek egy pocsolyába vagy kutyakakiba. Körülbelül 10 perc séta után megérkeztünk. Amint beléptem, hatalmas kő esett le a szívemről. A szülei üdvözöltek. Randell is megnyugodott és elmosolyodtunk.

-Jó estét!

-Üdvözlünk kedvesem! Nagyon örülünk, hogy végre megismerhettünk téged. Sokat hallottunk rólad! -Üdvözölt irtó cukin Mrs. és Mr. Wade.

-Remélem csak jókat hallottak rólam. -kacsintottam egyet Randell felé.

-Hát persze. Foglalj helyet nyugodtan és addig hozom a vacsorát. Remélem szereted a töltött káposztát.

-Igen nagyon. -Válaszoltam kellő udvariassággal bár az igazat megvallva nem a kedvenc kajám.

-Mesélj magadról, mit tanulsz?

-Én magántanuló vagyok, de egyébként rendőr szeretnék lenni. -Ennél már nem is tehettek volna fel jobb kérdést.

-És miért vagy az? Nem unalmas otthon lenni egyedül?

-Én már megszoktam. Messze volt az iskola és ezért kezdtem magántanulóként majd úgy is folytattam.

-Anya, Apa ne kérdezősködjetek már ennyit. Még csak most van itt először. -Szakította félbe őket Randell.

-Rendben igazad van. Inkább folytassuk a vacsorát. Remélem jól sikerült.

-Igen, nagyon finom lett. -Válaszoltam őszintén, mert tényleg ez volt életem legjobb töltött káposztája.

A vacsora után Randell hazakísért. Késő volt már, de az eső legalább elállt, a nap pedig utolsó sugaraival simogatta a talajt, ráadásul az ég is gyönyörű volt. Az életem olyanná vált mint egy valóra vált álom. Romantikus este, életem első szerelmével. De vajon ő is így érez? Örülnék, ha adna egy búcsúcsókot mint a filmekben és megoldódna ez a problémám, de ha nem, így is tökéletes volt ez az este.

-Hát megérkeztünk. Nagyon örülök, hogy eljöttél és a szüleim teljesen normálisnak láttak. Egy ideig még jó ez így. Remélem te is élvezted.

-Igen, nagyon. Nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat is az életemben.

-És még mennyi meglepetés vár rád. . . -mondta egy édes mosollyal. Nem tudok betelni vele. Vajon kocka hasa van? Miért gondolkodom én ilyeneken?

-Azt meghiszem. Számomra most kezdődött az élet.

-Tudom. -Ezután megölelt és elbúcsúztunk. Csókot nem kaptam, de amúgy is 3 méterrel a felhők felett jártam. 

Otthon mindent elmeséltem anyukámnak. Nagyon örült a híreknek, de ugyanakkor nem is értette, és ez egy újabb rejtély volt, amit majd ki kell derítenünk. Remélem sikerül és egyszer visszakaphatom a régi életemet, bár a mostani se rossz, de eltudnám képzelni Randellt mint a nagy Ő-t, de nem hiszem, hogy ő egy hibrid lénnyel akarná leélni hátralevő életét. Na meg nálam sokkal szebb lányokat foghat 2 másodperc alatt. Na jó ezen kéne a legkevesebbet agyalnom most. Szerintem felkeresek egy párkeresési tanácsadót az interneten. Vagy valami oldalt, hogy honnan tudhatjuk, hogy egy srácnak bejövünk. Nem biztos, hogy jó ötlet, de egy próbát megér.

Este 11 volt és én még mindig hülye oldalakat bogarásztam. Elméletben ha egy fiú a szemedbe néz, felfelé fordított tenyérrel beszél hozzád vagy figyelmes mind jót jelent, de állítólag ha a lábfejét is feléd fordítja az is jelent valamit, de ebben nem hiszek. Azt meg még nem sikerült letesztelnem, ha társaságban vagyunk, hogyan viselkedik velem, vagy felém fordul-e. Ez még egy darabig titok lesz. Minden esetre örülnék, ha lehetne közös jövőnk. Annyi közös van bennünk. Nem tudom, hogyan kéne elmondanom, mit érzek. Lehet később kellene, hiszen még egy hete sem ismerem, de azért már érdekelne mit rejteget még. . . Miért ilyen mocskos a fantáziám? Vajon eddig is ilyen voltam? Mindegy ezen ráérek holnap is gondolkodni.

Újabb hét kezdődött én meg elég sokáig lustálkodtam. Elképesztően fáradt voltam. Úgy éreztem magam, mint aki egy bikaviadalon vett volna részt. Hála az égnek csak egy hideg zuhany kellett és már fel is ébredtem. A mai napon úgy döntöttem, egészségesebb életmódra váltok és sportolni is elkezdek. Remélem sikerül megvalósítanom. A reggelim egy rozsos zsemle volt zöldségekkel és sajttal. Egész finom volt, majd natúr joghurtot ettem gyümölcsös müzlivel, ami viszont ízletesebb  volt, mint egy tábla csoki és nem is hizlal annyira. Ezután az interneten kutakodtam, hátha találok hasonló történeteket, mint az enyém. Láttam egy kettőt, de a legtöbb kameratrükk volt meg szellemes história. Nem dobta fel a kedvemet.

Délután Randell, Anyukám és Én úgy döntöttünk, hogy elindulunk megkeresni a roncstelepen a kocsit hátha találunk valamit benne. 

-Láttok  valami érdekeset? -Kérdeztem remegő hangon.

-Első ránézésre nem, de lehet majd benne találunk valami érdekeset. -Válaszolt Randell biztatóan.

Már órák óta keresgéltünk a romos kocsiban, de nem igazán találtunk semmit. Viszont amikor épp feladni készültük felcsillant a remény.

-Nézzétek! -Kiáltott anyukám, egy régi könyvet tartva a kezében. Hirtelen elszédültem és egy emlék ugrott be az ütközésről, amint a kamionos a kezében tartja a könyvet, majd nekünk jön és a könyv berepül a betört ablakunkon az ölembe.

-Jól vagy? -Kiáltott hirtelen Randell.

-Igen, de ez a könyv. . . A kamionosé volt. Láttam az ütközéskor. Azt olvasta. 

-Nahát ezt meg kéne vizsgálnunk.

-El fogom olvasni, de most későre jár. Mennünk kéne. -Mondtam fáradtan és összezavarodva.

Amikor hazaértünk még nem igazán érdekelt a könyv. Ki se nyitottam. Úgy döntöttem ennyi elég lesz mára. Majd holnap elkezdem.