Egy gimis lány naplója ( Átírás alatt )

2. Bejegyzés - Egy balszerencsés csütörtök és egy váratlan találkozás

- Jézusom! Már 7:00?? – keltem fel kómásan az ágyból. Természetesen ma is elaludtam, ugyanis ma sem szólt az a fránya ébresztő! Villám gyorsan pattantam ki az ágyból. Összevissza kapkodtam a ruháim között, amit persze tegnap este teljesen elfelejtettem kikészíteni. Még bepakolni se volt időm tegnap, úgyhogy az idővel nagyon meg voltam csúszva.
7:10 – Sikerült eldöntenem, hogy melyik rongyom vegyem fel. Azonban még a sulis cuccom még sehol.
7:14 – Sulis cucc rendben. Ja, nem még a táncos cucc is...
7:15 – Most már teljesen bepakolva.
7:18 – Nem találom a fogkrémet!!! Valaki segítene?
7:22 – Továbbra sincsen meg a fogkrémem!! Várjunk tegnap fogászaton voltunk, biztos a táskámban lesz.
7:27 – Fogak ragyogóak.
7:32 – A pici hajgumi belegabalyodott a hajamba. Hát ez szuper! Ez a reggel nem is lehetne jobb!!!!
7:39 – Azt hiszem ki kéne vágni a gubancot! De hol az ollóm? Elvileg a technika csomagomban kéne, hogy legyen, mert ma lesz technikánk, úgyhogy jó lenne, ha meg lenne!
7:42 – Várjunk, ma csütörtök van és én szerdára pakoltam!! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!
7:44 – Na, most már minden meg van, szerintem indulhatunk, vagyis futhatunk!
Kifulladva sétáltam be az iskola kapuján, de azonban az ügyeletesek megállítottak!
- Ellenőrző! – Gyorsan rápillantottam az órámra. 7:46. Hát ezt nem hiszem el! 2 perc alatt a Homokkerttől a Szabó Kálmánig sprinteltem, mindössze 1 percet késtem és pecsét! Hát ez szuper! Miután átverekedtem magam az ügyeleteseken, a teremben csücsülő Zitához rohantam.
- Szia, hallod az ügyeletesek képesek voltak nekem pecsétet adni 7:46-kor! – mondtam felháborodva.
- Akkor azért jöttél ilyen későn! Már halálra untam magam.
- Egyébként magyar óránk lesz. Úgyhogy készülj fel, mert Gombóc nénitől ki fogsz készülni! – Nos, igen Gombóc néni, avagy Anett néni, a magyar tanár. Egy 62 éves, teltebb alkatú, szemüveges, de még szemüvegben is alig látó nőszemély. Szerintem nagyon sötét tanár, még Marika néni IQ szintjénél is rosszabb. De ezt már nem tudtam elmesélni Zitának, mert sajnos becsengettek és Gombóc néni támolygott be az ajtón.
- Szerbusztok, gyerekek!
- Jóóóóó Naaaapooot Kííívááánoook! – köszöntünk a megszokott módon.
- Anett néninek khöömm Gombóc néninek jelentem az osztály létszáma 12. Hiányzik 1 tanuló: Kovács Panna Andrea! – Anett néni nem is vette észre, hogy jelentés közben tulajdonképpen le dagadt-ozták. De mi legalább jót röhögtünk rajta.
- Na, ööö hááát ööö akkor ööö vegyétek elő öö a nyelvtan könyveteket!
- De, tanárnő ma irodalom óránk lesz! – mondtam a tanárnak.
- Jaaaaa. ÓÓ öö háát akkor ö rossz vázlatot hoztam. Na, öö mindegy! Idee adnád öö a könyved. – kérte el az első padban ülő Fanni tankönyvét.
- Akkor öö nyissátok ki ööö az öö irodalom könyveteket ööööö aaa 179. oldalon.
- De, tanárnő! A könyv csak 110 oldalas. – mondtam már teljesen nevetve, de nem csak én az egész osztály már teljesen kész volt!!
- De hát öö ez a 179. oldal. Nézzd öö ugye, hogy az? – Állt le vitatkozni az első padban ülő Fannival.
- Nem tanárnő. Az 79. oldal!
- Neeeeemm, de mostmár ööö felveszem ööö az erősebb szemüvegem. – Én teljesen kikészültem. Most komolyan, hogy lehet valaki ilyen vak?? Az egész osztály röhögött, hogy nekünk van a világ legszerencsétlenebb magyartanárunk!
- Ó igazad van. Az ööö tényleg a 79. oldal.
- Hát ez nagyon hülye! – jelentette ki Zita.
- Látod mondtam én, hogy még Marika nőnél is sötétebb!
- Ó, ööö már is kicsengettek? Hát ööö akkor öö majd holnap folytatjuk az öö irodalom órát.
- Holnap nyelvtan lesz tanárnő!!!! – mondta már az egész osztály egyszerre.
- Jó majd öö észben tartom. – Azzal kisétált a teremből. Mi meg igyekeztünk testnevelés órára, mert ma is sajnos 3 osztály van és elég kicsi az öltöző. Természetesen ma is úgy meg szívatott az a dagadt vénember. Ugyanis a lányok gerendáztak, a fiúk meg gyűrűztek. De nekem nyilvánvalóan ez sem ment és a tanár meg örült, hogy ismét leégethetett az egész osztály előtt.
- Lakatoska, kérlek, mutasd be a gyakorlatot!
- ÖÖhmm... Én?? – néztem kérdőn a tanárra, mert azt értelemszerűen tudja, hogy a gerenda nem az én szakterületem, sőt eleve a testnevelés óra sem. Én inkább maradok a megszokott néptáncnál, ami persze semmi testmozgásból nem áll, Béla bá' szerint... Pedig igen is vannak elég kemény bemelegítések néptáncból, amit tuti, hogy egy-két gyerek az osztályunkból nem tudna megcsinálni, sőt még az a duci tünde törp sem. Csodálom, hogy egyáltalán még a bicikli, amivel minden reggel suliba jár, még nem roskadt össze alatta...
- Igen, Na, pattanj fel a gerendára. Gyerünk! – Na, hát ez haláli lesz. Én a gerendán. Örülök, ha a járdán nem esek el, nemhogy egy ilyen vékony lécen.
- Nyugi, menni fog! – bíztatott Zita, de hiába. Összvissz 3-szor estem le a gerendáról és mind a háromszor kiröhögött az egész osztály. Óra végén persze kaptam a beszólásokat, hogy inkább gerendázzak, és ne nép táncoljak, mert az elég béna.
- Lilla, arra kérlek legközelebb, hogy megelőzd a nyilvános leégést, inkább add át nekem a helyed! Tudod, én aranyérmes szertornás vagyok, szóval kitűnően ment volna. – Hát igen, Zsófi remek sportoló. Már 8 éve szertornázik és valóban nagyon jó sportoló, de nagyon rosszul esik, amikor beszólogat, csak azért mert én szerencsétlen vagyok tesiből.
- Már, meg ne haragudj, de nem rémlik, hogy kérdeztük volna a véleményed! – védett meg Zita, ami nagyon jól esett.
- Nekem se rémlik, hogy kérdeztem volna a te a véleményed! – vágott vissza Zsófi. De most már elegem van belőle. Meguntam, az örökös beszólásait.
- Na, jó most már állj le! Tele van már a hócipőm a kötözködéseiddel, hogy mindenkiről véleményt alkotsz, anélkül, hogy ismernéd őket! Először inkább nézz tükörbe és majd utána kritizálj másokat! – jelentettem ki dühösen. Majd Zitával otthagytuk és az öltözőbe siettünk. Még mondott valamit, de azt már nem hallottam, szerencsére. De most már tényleg besokalltam vele. Egy nagyképű, bunkó liba. Nem is értem Balázs, hogy járhat ezzel. Én még 10 percnél tovább is alig viselem el, nem hogy egy életen keresztül. De sok minden meg fog változni. Nem vagyok egy jövendőmondó, de azt már előre látom, hogy Balázs beleszeret Zitába és járni fognak! Ha ez nem történne meg, akkor én majd gondoskodom arról, hogy Balázst Cupido nyila megtalálja.
- Szerinted felelünk németből? – ébresztett fel Zita az álmodozásaimból.
- Nem tudom, szerintem nem. – Pedig sajnos igen, feleltünk németből. És persze az Osztálytyúk engem szólított. Az Osztálytyúk nevet Edit néni, az osztályfőnökünk kapta. Aki kicsit teltebb alkatú, szemüveges, hárpia. Akár Gombóc néni rokona is lehetne. Csak éppenséggel Edit néni nem vak, legalább is annyira nem, mint Gombóc néni. Na, szóval a felelésre visszatérve, végig kínozta az egész osztályt. Mindenkit lefeleltetett, köztük engem is, és hát valljuk be nem a legfényesebb jegyet kaptam. A kicsengőnél mindenki fellélegzett, hogy végre végett ért az a kínszenvedéses 45 perc. Ezután egy fárasztó matek óránk, egy biosz és egy izgalmas töri óránk volt. Majd a történelem óra után elbúcsúztam Zitától, mert ő kézilabdára ment, én meg a megszokott könyvtár előtti padhoz sétáltam, ahol már Márk várt rám.
- Szia! – köszönt.
- Szia! Hallod a mai naptól teljesen kikészültem!
- Csak nem tán a Duci tünde törp miatt? – kérdezte nevetve, amin persze muszáj volt elmosolyodnom, hisz ezt a nevet Béla bácsira együtt találtuk ki.
- sajnos miatta is. De kezdjük az elején. Reggel sikerült megint elaludnom. Egészen a Homokkerttől a suliig futottam és pont 46-ra értem be, de azok a fránya ügyeletesek képesek voltak pecsétet adni. Ráadásul ez a 3. pecsétem, úgyhogy csak remélkeddni tudok, hogy nem veszi észre az Osztálytyúk...
- Várjunk csak ki az az Osztálytyúk? – kérdezte kacagva.
- Ó, hát ő Edit néni, tudod az osztályfőnökünk és mivel kicsit testesebb alkat ezért jött az Osztálytyúk elnevezés. – válaszoltam röhögve, de mosolyától egyszerűen úgy éreztem menten elolvadok, mint egy fagylalt és neki meg az aszfaltról kell összekaparnia. Teljesen odáig voltam tőle, hogy ketten együtt megyünk táncra. Csak meséltem és meséltem neki, a mai napi borzalmakról. Ő meg csak mosolyogva hallgatta és figyelte tekintetével, ahogy mosolyra húzom a számat és felnevetek poénjain. Eltekintve a reggeltől és a testnevelés órától ez a nap tökéletesnek tűnk, egészen addig, amíg el nem eredt az eső. Mi meg sétálásból futó lépésre váltottunk. Nagyon jó érzés volt vele az esőben szaladgálni, érezni a szabadság ízét, vele lenni. Felejthetetlen élmény volt. Majd egyszer csak megcsúszott a lábam és egy óriásit tanyáztam, és természetesen a sárban landoltam.
- Úristen! Jól vagy? – kérdezte ijedten. De enyhén szólva egy sárban fürdő, fájó lábú, szerencsétlen disznónak éreztem magam. Persze ezt ilyen formában ciki lett volna mondani, ezért át formáltam a mondatomat.
- Hát, nem a legjobban. Nagyon fáj a bokám!
- Rátudsz állni? – kérdezte, majd felsegített, de hírtelen felsziszegtem.
- Áuu! Ez nagyon fáj! – mondtam fájó bokával, mert tényleg nem tudtam felállni, csak ültem ott a sárban, mint egy idióta.
- Figyelj a Műv házig mindenképpen el kell jutnunk, ami nincs messze. Gyere, segítek! – majd a kezemet a vállára helyezte és így a vállára támaszkodva sétáltunk tovább. De az eső szakadt tovább. Persze ez most nem nagyon tudott izgatni, hiszen én most éppenséggel a vállát fogom!!!! Ami teljesen lekötötte a figyelmemet egész úton, így semmire sem emlékszem abból, amit nekem magyarázott. Mikor a Művelődési Házba értünk azonnal szóltunk Anna néninek, a tánctanárunknak.
- Jézusom, Rékám jól vagy? – kérdezte aggódottan. Nekem a tánctanárom, szinte majdnem olyan, mint a legjobb barátom. Olyan kedves mindig velünk és tök jókat lehet vele beszélgetni.
- Nagyon fáj a bokám! – válaszoltam.
- Tudod mozgatni?
- Nem igazán!
- Na, jó akkor beviszlek titeket a Kórházba, mert mindenképpen meg kell nézetni. Szerintem el is tört, de reménykedjünk, hogy csak megúszod egy bokaficammal is. Én nem tudok ott maradni veletek, de Márk majd megvár téged. A szüleidnek majd mindjárt szólók. – Ezután bepattantunk Anna néni kocsijába, aki elfuvarozott minket a Kenézi Gyula Kórházba, ahol leültünk az egyik rendelő előtt és vártunk. Ugyan is nagyon hosszú sor állt. Éppenséggel Márk magyarázott valamit, amikor észre vettem, hogy Zita jön felém Balázzsal.
- Szia! Csak nem ért téged is bal eset?
- Megcsúsztam és vagy eltört, vagy kificamodott a bokám, még nem lehet tudni. De jézusom, csak most látom a te fejeddel mi történt? – kérdeztem ijedten Zitától, mert egy viszonylag elég nagy véres seb volt a fején.
- Kézin az egyik szerencsétlen jó erősen fejbe dobott és a kapuba bevertem a fejem.
- Úristen elég durván néz ki. De milyen illetlen vagyok még be sem mutattam, ő itt Márk, a táncos társam. Ő itt pedig Zita a legjobb barátnőm és Balázs az osztálytársam. – Persze Zitának nem kellett megmagyarázni, hogy ki Márk. Ő már pontosan tudta.
- Szia, örvendek! – köszöntek.
- Akkor mi nem is zavarunk tovább. – mondta mosolyogva Zita és a folyosó másik végégn lévő székekhez indultak.
- Jöhet a következő! – szólt ki a rendelőből az egyik orvos. Márk segítségével betámolyogtam az ajtón, majd felültem a vizsgáló asztalra.
- Mi a panasza a kedves betegnek? – kérdezte a kecskeszakállas orvos, ami így az egész szituációt még viccesebbé tette.
- Megcsúsztam a sárban és elestem, Azonban a bokám nagyon fáj, és nem tudok ráállni.
- Na, akkor megröntgenezzük, mindjárt azt a lábat! – közben szakálla elég viccesen mozgott.
- Hát, az az igazság, hogy ez a láb sajnos eltört, úgyhogy kérlek, fáradj a 37-es rendelőbe a begipszeléshez. A rendelőt a folyosó végén találjátok. – Márk továbbra is segített és elkísért egészen a rendelőig.
- Úgy félek. – jelentettem ki, mert tényleg nagyon paráztam, hogy egy kecskeszakállas orvos fogja begipszelni a lábam.
- Figyelj nem lesz semmi gond. Csak begipszelik a lábad és hidd, el semmit nem fogsz érezni. – mondta megnyugtatóan majd megölelt, amin teljesen meglepődtem ugyanis nem számítottam rá, de nagyon jól esett.
- Hidd el minden rendben lesz. – Majd bekísért a műtőbe és tényleg igaza lett igazából semmit sem éreztem. Kb. 15 perc alatt meg is voltunk azonban még 3 hétig bent kellett feküdnöm a fekvőgipsz miatt. Miután befejezték a gipszelést anya rontott be a helységbe, hogy minden rendben? Jól vagy? Fáj a lábad? Meg hasonlók, de megnyugtattam, hogy semmi gond, jól vagyok. Így anya haza ment, de azt mondta, hogy minden egyes nap meglátogat.
- Szia! Hogy vagy? – jött be Márk az ajtón. Olyan aranyos, hogy meglátogatott! Teljesen úgy éreztem magam, mint akit el talált Ámor nyila.
- Szia! Igazad volt tényleg nem éreztem semmit.
- Na, látod! Én meg mondtam. – Majd odahúzta az egyik széket az ágyam mellé és leült.
- Egyébként olyan lelki ismeret fordulásom van, hogy így biztosan nem tudok majd fellépni veled a szólótáncversenyen, pedig tudom, hogy mennyire szerettél volna menni. Hidd, el őszintén sajnálom! – Na igen, a Jászberényi szólótáncverseny, ami országos verseny, tehát az ország minden részéről jönnek táncosok. Mind kettőnk álma az volt, hogy azon részt vegyünk. De sajnos most miattam nem tud Márk részt venni. Úgy sajnáltam, hogy az én bénaságom miatt nem vehet részt rajta.
- De ne legyen! Majd legközelebb elmegyünk, de tényleg ne bánkódj miatta, mert nem éri meg!
- Tudom, de akkor is fáj, hogy pont én töröm össze az álmodat!
- De nem töröd össze! Nélküled nem is mennék el, erre, versenyre. – Ez nagyon jól esett tőle. Olyan aranyos, amikor így bókol!!!!!! Még beszélgettünk pár percet aztán elbúcsúztunk egymástól, mert neki haza kellett mennie. Mivel halálra untam magam ezért gondoltam bekapcsolom a wifim, hátha valaki írt Messengeren. Jól gondoltam, ugyanis Zita írt, hogy nálam mi a helyzet.

Zita üzenete: Szia! Na, mi a helyzet? Hogy van Márk? :)
Lilla üzenete: Szia! Teljesen kikészültem! Megölelt!!!!! Olyan aranyos volt egy csomószor hízelgett. Én azt hittem elolvadok. :) :D És nálad mi a szitu? Milyen volt a kézi edzés? Részletes beszámolót! :)
Zita üzenete: Rengetegszer segített és megmutatta, hogyan dobjak és védjek. Azt mondta, hogy tök ügyes vagyok!!!!!!!!!!!! Nagyon cuki volt! Az egész edzést úgy élveztem, egészen addig, amíg egy idióta fejbe nem talált a labdával és a kaput sikeresen lefejeltem. :( De Balázs olyan édi volt ott aggódott, hogy minden rendben? Jól vagy? Fáj a fejed? Mit segítsek? :D
Lilla üzenete: :D
Lilla üzenete: Én mondom, hogy összefogtok jönni Balázzsal. Szép pár lesztek. :) :D
Zita üzenet: Mindkettőnknek összejön! :)