Moonlight (Holdfény)

31.- Fenyegetettség

A csoport követte a férfit. Semmi különös nem lett volna ez az egész, ha csak egy baráti gyülekező lett volna, de ahogyan néztek, ahogyan rendezett alakzatban haladtak... a hideg futkosott tőlük a hátamon. A teljes fellépésük megfélemlítő volt. Újra fenyegetve éreztem magam, mióta ebbe a városba jöttem már másodszor és nem tudtam, miért.

Daniel és Matt védelmezően előre lépett, Lynda és Kassy pedig mögéjük. A lányok szemei villámokat szórtak. Kristálytisztán érződött, hogy utálták azt a csoportot, vagy azt az adott embert, és egyet kellett velük értenem, mert az első megpillantásuk óta rossz volt a benyomásuk.

- No lám, lám. Mit látnak szemeim. A bajkeverő négyes... és az új barátjuk. - mindannyiunk szemébe belenézett. Nem tetszett nekem, ahogyan beszélt.

- Ha nem tévedek, kalandos hétvégétek volt, korrekt? - tekintete rajtam állapodott meg és úgy tette fel a következő kérdést - Mit csináltatok odakint?

Daniel a férfi elé lépett.

- Mégis mióta felelünk magának az időnkkel? - hangja egyenletes, kimért volt.

- Na ide hallgass, te kis szaros! - a fickóból visszataszítóan fröcsögtek a szavak - Akármit is műveltetek odakint, a teljes faunát elzavartátok vele. A kis tűzijátékotoknak vagy akárminek, amit csináltatok, köszönhetően nem tudtuk a munkánkat végezni. Ha nem szerzem meg az adatokat, nem tudok dolgozni. Ha nem tudok dolgozni, az te megkeserülöd.

- Ha nem tud adatokat szerezni egy ekkora erdőben, néhány kölyök miatt, hát szart se ér. Jobb lenne új állás után nézni. - Daniel szája sarka félmosolyra húzódott, mikor a fickó nem tudott azonnal reagálni. Új hangneme meglepett és némi nyugtalansággal töltött el.

A férfi arca bevörösödött. Gyorsan körbenéztem, hogy lecsekkoljam, figyelnek-e az emberek. Naná hogy! Néhány járókelő megállt és a további fejleményekre várt. Daniel ellenfele ezt észrevette.

- Haaa... A nagy legény. Ezt még lerendezzük máskor. Addig is, jobban teszed, ha bőrt húzol a fogaidra, öcskös.

A férfi tetőtől talpig végigmért engem, majd egy önelégült vigyor eleresztése után tovább haladt az embereivel. Láttam a nem fenyegető kiállású fickót is, a sor végén haladni pont, mint múltkor. Egy pillanatra rám nézett. Csak nem egy halvány árnyalatnyi aggodalom volt a szemében? Egyre inkább tűnt kedves embernek. Vagy szimplán normálisnak.

Észre sem vettem, hogy visszatartottam a lélegzetem, míg levegőért nem kaptam, mikor a csoport hallótávon kívülre került. Hogy a repedt tökbe voltak ezek ennyire félelmetesek? A következő pillanatban Kassy kezét éreztem, ahogy a vállamra tette, és Lynda karját közvetlen az enyém mellett. Mindketten közelebb léptek hozzám, amikor a vezér fickó elment.

- Jól vagy? - kérdezte Lynda.

- Ki... kik ezek az emberek? És mi bajuk van? - szorítottam meg hálásan Kassy kezét.

- Bajkeverők felnőtt kiadásban. Beleütik az orrukat, amibe csak kedvük tartja. És van valami háttérbeli erősítésük, ami miatt még veszélyesek is - magyarázta Daniel.

- Állami megbízottak? Aktivisták?

- Egy percig se hidd, hogy statisztikai adatokat gyűjtenek. Gyere, igyunk valamit és ott beszélhetünk róla. Van erre egy kávézó a közelben.

Lynda és Kassy karon ragadott és a fiúk után vonszolt. A sérülés az oldalamon újra égett, de úgy gondoltam, nem volt vészes. A jelenlegi helyzet elsőbbséget élvezett. Hamar megtaláltuk az említett kávézót és letelepedtünk a legnagyobb asztalnál az egyik sarokban.

- Rendben, itt beszélhetünk. A tulaj rendes ember és ő sem szívleli ezeket a fura alakokat - kezdett bele Daniel.

- Szóval, mi a helyzet velük? Mi az, amit ennyire akarnak az erdőben?

- Jó okunk van azt feltételezni, hogy meg akarják rohamozni az ezüst bányákat. Kassy hallotta őket egyszer, mikor az egyik bárpultost kérdezgették a bánya ürességében kételkedve.

- Hát nem merült még ki?

- Nem teljesen. Csak a kifejtése nem gazdaságos. De az igazi probléma, hogy az a hegy és a környéke természetvédelmi terület. Mióta az emberek felfedezték az egyedi farkaspopulációt erre és még néhány veszélyeztetett növényfajtát, védetté nyilvánították. Ha bármit is csinálnak ott, a teljes ökoszisztéma a feje tetejére áll tőle egész biztosan.

- A farkasok egyértelműen a magukénak nyilvánították azt a hegyet. Az a bázisuk. Egy hely, ahogy összegyűlnek időről időre ki tudja mióta. Ha felrobbantják, megjósolhatatlan, mi fog az erdővel és a környéki falvakkal történni utána - fejezte be Lynda.

Rendben. Be kellett ismernem, ez jóval több volt, mint elsőre számítottam. Ez az egész terület a körül az egy csúcs körül forgott. Most már igazán el akartam oda jutni. Valahogy, úgy gondoltam sikerülne is. De azok az emberek... Tehát pénz volt a dologban. De hát nem is gazdaságos az érc kifejtése! Miért akarnának a bányába menni, ha alig maradt ott ezüst? Miért kockáztatnák meg az utat? És hogyan? Erről jut eszembe.

- Hogyan terveznek odamenni? És ti srácok? Matt, említetted, hogy van valami terved.

- Hogy ők hogyan tervezik, nem tudjuk. Csak remélhetjük, hogy nem az erőszakos megoldást választják. De mi... - vigyorodott el - Az én mesteri tervem olyan lenyűgöző, hogy eltátod tőle a szádat. A módja, ahogy kiterveltem...

- Lényegében, még nekünk sem engedi, hogy lássuk, míg el nem készül - zárta rövidre Kassy - Biztos, még semmi ötlete sincs, hogyan csinálja meg.

- Tévedésben él, hölgyem. A tervem 100 százalékig tökéletes.

- Jaaa, hiszem ha látom.

Vagyis, még ők sem tudták, hogyan fognak eljutni oda. Ez időt hagyott nekem egy saját útra. Ha még egyszer le tudnám futni azokat a farkasokat... már ha kellene még egyáltalán, persze, az mennyire fantasztikus lenne. Visszagondolva az este történéseire, a hajsza, sár, bokrok... újra megemlékeztem a sajgó oldalamról. A friss hírek eddig elnyomták a fájdalmas lüktetést, de nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni. Az egész oldalam ez érzéstől zsibongott.

- Édua? Te jóságos ég! Édua, a sebed! - Lynda vette észre elsőnek fintorom.

- Mi történt? - állt fel Daniel.

- A pólója átázott, véres. Nem mentél el még orvoshoz?! - szögezte nekem a kérdést.

- Nem. Reggel még nem volt vele semmi gond - tettem egyik kezem a foltra.

- Kész, ennyi volt! El kell vinnünk Sam-hez - rendelkezett a csaj, a többiek meg bőszen helyeseltek.

- Mi? De hisz' ő állatorvos.

- Pontosan. Vagyis el tud látni egy vágást még egy emberen is. És egyébként is ő a legközelebbi orvos hozzánk. - nem hagyott választási lehetőséget. Még csak említeni sem tudtam, hogy valószínűleg nem fog ilyen kis semmiségre ráérni, mert csurig van a rendelő. Egyszerűen a kocsijukhoz hurcoltak.