Summer of Crazy-fornia at '88

11 dollár 25 cent

Június elején, egy rendkívül meleg napon, egy láthatóan ideges, forró fejű fiú lépett be a Greendream Records nevű, bakelit lemezeket árusító zenei bolt ajtaján, majd erősen be is csapta maga után. Ahelyett, hogy első pillantásait a körülötte fekvő lemezekre vetette volna, arcát tenyerébe temette, és hosszú, kissé repedezett ujjaival a rövid, göndör haját kezdte húzni, mintha csak meg akart volna szabadulni testétől, hogy egy másik emberében élhesse tovább új életét. Az arca, amennyit látni lehetett belőle megviselt volt, fáradt. A denimkék szeme úgy kókadt előre, akár egy elhervadt napvirág. Mély levegőt vett, és kinyújtózva összefonta hosszú, erős karjait, aztán ropogtatni kezdte ízületeit, csontjait, amitől valamiféle megnyugvásra szomjazott.

A Greendreams Records dolgozói tudomást sem vesznek a fiú jelenlétéről, kivéve egyet. Sunny gyorsan a pénztárgép mögé bújik, és előveszi az asztal lába mellett rejtegetett becses kis füzetét. Miután néhány sort ír a szétnyűtt lapok egyikére visszateszi a naplót a rejtekhelyére, majd négykézláb oson tovább a belső irodába.

Az ismeretlen fiú most jár életében először ebben a boltban, de még csak ideje sincs körülnézni, vagy bármilyen módon felfedezni az üzlet kínálatát, vagy bármi mást. Mikor először félénken körbenéz, hogy megtudja hol is van, a pupillája kitágul, és mámorosan ébred rá, a lehető legjobb helyre keveredett.

A Greendream Records ősszel nyitotta meg kapuit, mikor is egy rivális lemezboltot valaki felgyújtott, így a piacon egy hatalmas űr kerekedett, amit csakis Mr. Hoster tudott pótolni, akinek régi vágyálma volt az efféle munka. Eladta pékségét, és ebbe az új vállalkozásba kezdett, ami pár hónap alatt Los Angeles egyik legfelkapottabb lemezboltjává nőtte ki magát.

Maga az üzlet egy tömbház közepén helyezkedik el, de zöld falaival jócskán kitűnik a többi átlagos épület közül. Az teszi különlegessége, hogy minden egyes bútorát, szekrényét, állványát egy furcsa, kicsit sárgás, bambuszzöld szín borítja. A padlón a szőnyeg, és a dolgozók pólói is mind ebben a színben kápráznak. A választék közel végtelen. Nyolc sor van feltöltve albumokkal, négy kislemezekkel, és a hátsó részen lemezjátszók is ki vannak állítva, ahogy poszterek, pólók, pengetők, hevederek, és más csecsebecsék is, mind a rockzene legkiemelkedőbb neveivel felruházva. Ez a Greendream Records.

A fiú férfias, íves arcáról a bolt látványa egy pillanat alatt sodorja el a kétségbeesést, és a helyére gyermeteg rajongást ültet. Meghallja a hangszórókon át a lágy dallamokat, amik a The Clash legújabb albumját hirdetik. Teljesen véletlen, hogy a kedvenc bandája. Megrázza magát, a pirosodó kerek ajkai elmosolyodnak. Elönti a váratlan felfedezés öröme, annyira, hogy el is felejti, minél hamarabb el kell tűnnie innen, nehogy... Késő.

Az ajtó ismét kinyílik, mire egy csodálatos lány lép be rajta, üdén. A fénylő, aranyszőke haja a derekát simogatja, míg napbarnított bőre csillog, akárhányszor a nap sugarai rávetülnek. Arca eléttel teli, és rendkívül ártatlan, aminek égköve ciánszínű szeme, amit hosszú szempillája árnyékol. De mindez semmilyen szépséget nem hordoz a mosolya mellett. Ahogy kivillannak hófehér fogai, vékony ajkai felívelnek, mintha minden jókedvre derülne, ami csak a közelben van.

A lány lassan Az újra elkeseredő fiú mellé lép, majd gyengéden megérinti vállát.

- Hű, milyen érdekes hely – jegyzi meg tündöklően. – De ők nem ismerik a cdket? – nevet édesen, mire a fiú ismét a homlokát masszírozza, míg belekarol a lányba.

- Tudod ez a hangzásról szól – lehelte a fiú mély, érces hangján, csalódottan. – Inkább menjünk, jó? – húzta volna a lányt az ajtó felé, de az inkább előre sétált a pénztár felé.