Lost twins, and broken heart (Befejezett)

Tánc

-A papír szerint itt kell lennie a megbízónak.-nézett Juvia egy kis faházikóra az erdőben. Egész mélyen elrejtve állt a kis ház a fák rejtekében. 

-Kopoghatok?-szaladt fel a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn Yato. Juvia bólintott egyet,majd mosolyogva figyelte ahogy a kisfiú koppant kettőt a súlyos faajtón. Nemsokára lépteket hallottak,majd egy idősebb ember nyitotta ki az ajtót. Bentről babasírás hallatszott. 

-Juvia-san?-kérdezte óvatosan,majd körbenézett gyanakodó tekintettel. 

-Hai. Juvia egyedül van,csak Yato-chant és Yumi-chant hozta el. Ők nem a céh mágusai.-magyarázta Juvia. 

-Rendben van. Juvia-san arra szeretném kérni,hogy nézze meg mi van a forrással. Már lassan egy hónapja nem folyik,és nem mehetek el megnézni,mert nekem,öregembernek hosszú lenne az út. És nem hagyhatom itt az újszülött unokámat. Megtenné hogy segít?-kérdezte az öregember,fáradt tekintetét mindvégig Juvián tartva. A mágusnő látott valamit a szemében,amit nem tudott hova tenni. Az ember szemében félelem ült,és megbánás. 

-Persze Juvia megnézi.-mondta Juvia. Nekiindultak az erdőbe. Juvia jól gondolta. A víz egyszerűen a hordalékokból szigett épített magának,így szép kis tó gyűlt össze a kavicsdugó egyik oldalán,míg a másik teljesen kiszáradt. "Juvia tudta hogy nem hívják veszélyes munkára. Nem volt miért aggódni."gondolta a mágusnő. 

-Juvia-san mit fogunk csinálni?-kérdezte Yato. 

-Juvia most lerombolja azt a gátat ott,és akkor a víz megint átfolyik majd. Juvia azt szeretné,ha segítenétek utána kiszedni a vízből a fadarabokat. Jó?-talált ki egy könnyű és veszélytelen feladatot Juvia. 

-Aye sir!-kiáltották boldogan a gyerekek. 

-Water slicer!-kiáltotta Juvia,majd szétzúzta a szigetet. A víz tele lett kisebb nagyobb gallyakkal. A gyerekek feltűrték a nadrágjuk szárát,majd Juviával együtt belegázoltak a hűvös vízbe. Elkezdték kiszedegetni az ágacskákat. 1 óra múlva már megint tisztán csillogott a folyó. Boldogan folyt végig kiszáradt medrén. Juvia mosolygott. Mindig is szerette nézni a vizet. Hirtelen eszébe jutott egy emlék. Nem is olyan rész még Gray-samaval pusztítottak el egy szörnyet,aki lefoglalta magának a folyót és az erdőt. A helyiek nagyon boldogok voltak amikor visszakapták a vizüket. Juviát Yato rántotta ki az emlékei közül. 

-Juvia-san miért sírsz?-kérdezte,és kicsi kezeit a nő arcáa szorította. Juvia a szeméhez kapott. 

-Juvia csak....Juviának eszébe jutott egy szomorú emlék-simogatta meg a mágusnó a kisfiú fejét. 

-Gray-sannal kapcsolatos?-bújt oda Yumi is. Juvia szíve fájdalmasan rándult egyet. Bólintott,majd megölelte a kislányt is. 

-Na menjünk vissza!-mosolygott rá Juvia a gyerekekre. Yumi visszamosolygott,Yato pedig felpattant. 

Nemsokára visszaértek a házikóhoz. Az öregember a parton ült,és a félelemtől kikerekedtek a szemei. 

-Konnichiwa...-üdvözölte Yumi boldogan,de az öreg felpattant,és Juviához ugrott. 

-Elnézést Juvia-san! Én tényleg nem akartam!-mondta,majd egy dobozból,amit eddig a háta mögött tartott,forró gőz lövellt ki. Juvia viszont felkészült a támadásra. Gyorsan vízburokba zárta a gyerekeket,majd a testébe olvasztotta a gömböket. Egy pillanat múlva  elnyelte a sötétség. 

/Magnolia utcáin/

-Vajon hazaérnek Juviáék még ma estére?-kérdezte Lucy. A Fairy tail legerősebb csapata épp egy könnyű munkáról tartott hazafelé. Csak egy bamtitacsapatot kellett elfogniuk,amivel nagyon gyorsan végeztek.